A brit kormány kiadott egy jelentést a kisebbségek helyzetéről, a megállapítások azonban nem mindenkinek tetszettek.
„Az eszköz törvénye vagy másképp „Maslow kalapácsa” segíthet a mai világ leírásában. Maslow 1966-ban azt mondta, hogy „ha a kalapács az egyetlen szerszámod, akkor mindent szögnek nézel” – írja az UnHerd hasábjain a publicista.
Murray szerint ezzel a képpel érthető meg az, ami az elmúlt évtizedekben történt a „faji kapcsolatok” területén. Maslow kalapácsa brit viszonylatban a rasszizmus játszi könnyedséggel odamondott vádja lett. A rasszizmus korábban rendkívül súlyos vádnak számított, és a „rendszerszintű rasszizmus” volt a legrosszabb dolog, amivel egy szervezetet vádolni lehetett.
„Talán elkerülhetetlen volt, hogy hatékonyságuk révén az ilyen vádakat végül a bizonyítékok helyettesítésére használják. S így megy ez évek óta, ha egy intézmény ellen nyomozás indult rasszizmus miatt, akkor már előre el volt rendelve, hogy az intézményt bűnösnek fogják találni”
– írja Murray.
A brit közélet minden fontos intézményét elérte a „rendszerszintű rasszizmus” vádja. Az anglikán egyházat maga a Canterbury érsek nevezte rasszistának. De egy ponton rasszistának nyilvánították a National Trust-ot és az brit vidéket is.
„A probléma természetesen ezekkel a vádakkal nem pusztán a kiszámíthatóságuk és a helytelenségük. A probléma az, hogy elvonják a figyelmet minden olyan valódi próbálkozástól, amely valóban megakarja vizsgálni a brit faji viszonyok komplex kérdéseit. Szerencsére a brit kormány szembe ment a trenddel és lerakott az asztalra egy elemzést, amely mentes a fent említett jelenségtől”
– írja a publicista.
A jelentést a BLM tüntetéseket követően rendelte a kormány. A dokumentum megállapítja, hogy az Egyesült Királyság nem mentes az előítéletektől, de az etnikai kisebbségek többsége sikeres, ami modellként szolgálhat más fehér többségű országoknak. A jelentés szerint a kisebbségek egy része motiváltabb az oktatás szintjén, mint a fehér többség, amely aztán a munkahelyeken is meglátszik.
A jelentés összességében pozitív képet ad Nagy-Britanniáról, amit azonban nem fogadott mindenki jól.
„A Munkáspárt vezetője Keir Starmer ugyan elismerte, hogy nem is olvasta el a dokumentumot, mégis csalódottságát fejezte ki, amiért nem fogadja el a jelentés, hogy az országban rendszerszintű rasszizmus van. Starmer mindent feltett a rendszerszintű rasszizmus kártyára, így érthető, hogy elégedetlenséget érez, ha kiderül, hogy a problémákat nem lehet azzal megoldani, ha mindenki letérdel.” – írja Murray.
A kereskedelmi szakszervezetek vezetői már azelőtt negatívan nyilatkoztak, hogy a jelentés megjelent volna. Rehena Azam az egyik szakszervezet vezetője kijelentette, hogy a dokumentum „erkölcstelen”, és „figyelmen kívül hagyja a feketék problémáit”. Szerinte a rasszizmus jele, hogy több etnikai kisebbség hal meg a járványban, mint a fehér többségben.
„Azam vádjai kiválóan példázzák a kalapács hozzáállást. Ha a Covid 19 egy bizonyos csoportot rosszabbul érint, mint másokat, annak számtalan oka lehet” – írja Murray példának hozva fel az ortodox zsidó közösséget, akiket nagyon súlyosan érintett a járvány, amelynek részben oka lehetett a közösség szoros összetartása és az, hogy a lezárások ellenére is több rendezvényt megtartottak.
„Ha csak egyetlen eszközöd van, és ez az eszköz a rendszerszintű rasszizmus, akkor egyetlen problémának sem lehetnek összetett okai. Ha már eldöntötte valaki, hogy mi egy probléma magyarázta akkor lehetetlen pontosságra törekvő magyarázatot adni”
– érvel a szerző.
A doktrinális hozzáállás jól kivehető az oktatás területén.
„Régen az iskolai teljesítmény különbségeit genetikai okokkal magyarázták, egy csoport jó teljesítményét, a genetikai felsőbbrendűségével magyarázták. A teória pontatlansága miatt ezt a nézetet ma már elvetették. Ha azonban valaki a genetikai különbségekkel jönne, mindannyian látnánk, hogy magában már levonta a következtetéseket”- jelenti ki Murray.
„Ma a „rendszerszintű rasszizmus” egy mindenkor felhasználható eszköz. Ha valaki megnézi a jelentés eredményeit jól láthatja, hogy egyes csoportok jobban teljesítenek mint mások, azonban ezek az eredmények nem rasszizmus irányába mutatnak. Például a GCSE (érettségi) átlaga jobb az indiai, bangladesi és fekete diákoknak, mint a fehéreknek. Hasonló a helyzet a bérek területén. Például 30 év alattiak esetében már egyáltalán nem keresnek jobban a fehérek, mint a többi csoport” – sorolja a publicista.
Ez mind összhangban van azzal, amit a szociológusok és a kommentátorok hangoztatnak már évek óta: ha vannak is egyenlőtlenségek azoknak több oka lehet, kezdve a társadalmi osztálytól a családi háttérig. A dokumentum megállapítja, hogy sok olyan egyenlőtlenség van, aminek okaként ugyan sokan a diszkriminációt látják, miközben ennél összetettebb a probléma.
„Így nem csoda, ha a magukat progresszívnek vallók haraggal reagáltak a jelentésre. Hiszen az egyetlen eszköz, amivel minden képzelt és valódi problémát meg akarnak oldani szépen lassan kicsúszik a kezükből”
– írja Douglas Murray.
Fotó: Unsplash
