Amikor a „fehér nacionalista támadó” nem is fehér

Az ázsiai-amerikaiak elleni, elmúlt időszakban nagy sajtónyilvánosságot kapott támadások többségében az elkövető maga is kisebbségi volt – írja a Spectator.

„Ha egyedül a progresszív médiából és politikusoktól tájékozódik az ember, azt hihetné, hogy a Ku Klux Klan megszállta a kaliforniai öblöt és New Yorkot, hogy ázsiai-amerikaiak elleni támadásokat kövessen el” – írja Zaid Jilani.

A demokrata törvényhozók Donald Trump Kína-ellenes retorikáját vádolták, de a New York Times még messzebb ment, egyenesen a 19. századi, fehérek által bevándorlók ellen elkövetett lincseléseket idézte.

A cikk ügyel rá, hogy ne írja meg, milyen hátterűek voltak az elmúlt év során történt támadások elkövetői.

New Yorkban például több száz ember tüntetett „a fehér nacionalizmus elleni összefogást” sürgetve. Az egyik, rendezvényt népszerűsítő alkotáson „igazságot” követeltek Vicha Ratanapakdee számára. A thaiföldi származású Ratanapakdeet január végén támadták meg San Franciscóban, később belehalt sérüléseibe.

A probléma a szerző szerint az, hogy semmi jele annak, hogy Antoine Watson, Ratanapakdee fiatal gyilkosa „fehér nacionalista” lett volna. Ugyanis Watson afroamerikai. A szerző szerint továbbá az utóbbi időszak nagy sajtónyilvánosságot kapó, ázsiaiak elleni támadásainak elkövetői szinte mind maguk is kisebbségiek voltak.

„Semmi okunk azt gondolni, hogy ezeket a támadásokat nagyrészt a korábbi elnök, vagy a fehér felsőbbrendűség eszméje inspirálta” – véli Jilani.

A szerző szerint nehéz feltárni, hogy mely támadásokat motivált a fajgyűlölet. Yahya Muslim például egy afroamerikai férfi, aki sorozatosan ázsiaiakat támadott meg. A hírek szerint hajléktalan és elmebeteg, és az ügyészség egyelőre nem is vádolja gyűlölet-bűncselekményekkel.

Jilani szerint az elmúlt években egyébként is nőtt az erőszakos támadások száma, és lehetséges, hogy az ázsiai-amerikaiak egyszerűen ezen nagyobb bűnözési hullám áldozatai közé tartoznak.

Viszont nyilván vannak támadások, amelyeknek rasszista az indítéka. Egy seattle-i eset során például Samuel Green meglökte ázsiai áldozatát, Kathryn Yeagert, és azt mondta, hogy „helyükre kell tenni az ázsiaiakat”. A probléma a történettel, hogy Green nem fehér nacionalista, hanem maga is fekete.

A szerző szerint nehéz feltárni a támadó motivációit, de létezik a „kapzsi vállalkozó” sztereotípia az ázsiaiakkal kapcsolatban. Lehet, hogy ez vezetett az erőszakos támadáshoz.

Még a polgárjogi mozgalom veteránjai sem immunisak az előítéletekkel szemben. Andrew Young korábbi ENSZ-nagykövet, aki 2006-ban a Walmartot képviselte, azon vádakra reagált egy interjújában, miszerint a Walmart kiüti a családi vállalkozásokat. Young a kisvállalkozásokra rontott interjújában, és később ki is rúgták ezért. Így fogalmazott: „Ezek az emberek felárat kérnek, rossz kenyeret, húst és zöldséget adnak el nekünk. Aztán nyugdíjba mennek Floridába. Szerintem eléggé lehúzták már közösségeinket. Először a zsidók csinálták ezt, aztán a koreaiak, most pedig az arabok. Nagyon kevés feketének van ilyen boltja.”

A szerző szerint nem szabad figyelmen kívül hagyni az ilyen előítéleteket, és nem szabad érte csak a fehéreket vádolni.

„Az előítélet az emberi természet része, és senki sem immunis rá” – írja.

Helyette a szerző Martin Luther King szavait ajánlja az olvasó figyelmébe, aki meggyilkolása előtt tíz nappal beszélt a fekete antiszemitizmusról. Mint mondta, néhány fekete találkozott zsidó lakástulajdonosokkal, akik rosszul bántak velük. De a válasz nem az előítélet:

„A mi felelősségünk, hogy egyértelművé tegyük a fekete közösség számára, hogy néhány embert nem szabad összekeverni mindenkivel. Nem cserélhetünk egyfajta zsarnokságot másra. Ha a feketék az igazságért harcolnak, és aztán antiszemiták lesznek, az nem csak értelmetlen, de erkölcstelen is.”

Ezt a cikket szerkesztőségünk a sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.

Douglas Murray: „A baloldal úgy gondolja, hogy ők képtelenek a rasszizmusra”

A brit író és publicista a Neokohnnak adott interjúban beszélt az új progresszív doktrínák ellentmondásairól, a történelem ismeretének fontosságáról, és a modern társadalmak „Isten-méretű űrjéről.”