Az európaiak kezében van a hatalom, hogy megelőzzék, vagy megállítsák az ICC bigott eljárását Izraellel szemben, ehelyett viszont aktívan tesznek azért, hogy tovább folytatódjon.
A Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) bírái múlt szombaton egy nagy lépést tettek Izraellel szemben: engedélyezték a főügyésznek, hogy hivatalos vizsgálatot indítson háborús bűnök koholt vádjai miatt. Benjamin Netanjahu miniszterelnök szerint a vád színtiszta antiszemitizmus.
Netanjahu hozzátette: a szervezet azért jött létre, hogy megelőzze az olyan eseteket, mint a nácik zsidóüldözése, ennek ellenére most a zsidók egyetlen államát támadja.
A miniszterelnöknek igaza van: az ICC döntése velejéig bigott. Ahhoz, hogy idáig jussanak, figyelmen kívül kellett hagyniuk az 1998-as római statútumot, ami alapján megalakultak. A romai statútumban az áll, hogy csak az államok, vagy az ENSZ Biztonsági Tanácsa fordulhat jogorvoslatért. Saját alapító okiratukat figyelmen kívül hagyva döftek kést a nemzetközi jog fogalmába. Izraelre olyan szabályokat vonatkoztatnak, amelyeket egyetlen más állammal szemben sem – fogalmaz Caroline Glick az Israel Hayomnak írt véleménycikkében.
A Hamász – a terrorszervezet, amely hivatalosan is a zsidók kiirtására esküdött fel – közleményt adott ki, amelyben méltatták az ICC döntését. Érdemes megjegyezni, hogy minden rakétatámadás és öngyilkos merénylet, amit a Hamász Izraellel szemben követ el, háborús bűnnek számít a nemzetközi törvények szerint.
A Hamász viszont tisztában van az ICC zsidóellenességével, és azzal, hogy a frissen indított vizsgálat az ENSZ 1975-ös nagygyűlésének egyik határozata miatt történhet meg. Ez a határozat a cionizmust, vagyis a zsidó nemzeti felszabadítási mozgalmat rasszizmusnak tekinti, ezáltal megkérdőjelezi Izrael állam létjogosultságát.
Bár a határozatot 1991-ben érvénytelenítették, a gyakorlatban ez továbbra is jelen van az ENSZ minden szárnyában: Izraelt elítélik abban az esetben is, ha semmit nem tesz. Az Európai Unióban Izrael rendszerszintű diszkriminációnak van kitéve. A nyugati világban a baloldal minden alkalmat megragad, hogy becsmérelje Izraelt – a semmiért. Mindannyian értik, hogy az izraeli hadsereg, a parancsnokok és civilek meghurcolása az ICC által nagyban hozzájárul ahhoz, hogy Izraelt ne ismerjék el normális, szuverén államként. Tisztában vannak vele, hogy még ezek a látszattárgyalások is, amelyek során zsidókkal szemben vádaskodnak, legitimálják a Hamász céljait és hozzá is járulnak Izrael megsemmisítéséhez.
Henry Kissinger 1975-ben azt mondta az ENSZ-nagygyűléssel kapcsolatban, nincs mi miatt aggódni, tényleg: sem az Egyesült Államok, sem az európai országok nem tárgyalnának Izrael létjogosultságáról. Kissinger azonban naiv volt. A hágai zsidóellenes színjáték főszereplője maga a Nemzetközi Büntetőbíróság, amelynek intézményes érdeke hamis vádakkal illetni Izraelt.
2017-ben az Afrikai Unió tagországai abban állapodtak meg, hogy az előítéletek miatt kilépnek a Nemzetközi Büntetőbíróságból. A döntés előtt az ICC 10 ügyéből 9 afrikai országokkal kapcsolatos volt. Az afrikai kormányoknak elegük lett a diszkriminációból. Röviddel ezután a szervezet főügyésze, Fatou Bensouda arra kérte a bírákat, hogy hatalmazzák fel arra, hogy Izrael ellen vizsgálatot indítson háborús bűnök miatt. Az ICC-nek most egy nem-afrikai bűnbakra van szüksége, és Izrael éppen beleillik ebbe a képbe: így az afrikaiak és a nyugati országok is egyaránt elégedettek lehetnek. Izrael tehát azért lett bűnbak, hogy az ICC továbbra is működőképes szervezet maradhasson. Az ICC azonban bármilyen korrupt és romlott, egyedül képtelen lenne lefolytatni a hamis eljárást Izraellel szemben, szüksége van három tényezőre.
Az egyik, hogy a Palesztin Hatóság – ami nem egy állam – államként csatlakozzon a Nemzetközi Büntetőbírósághoz. Ez az ENSZ segítségével már megtörtént. 2012-ben a Palesztin Hatóság jogi megfigyelői státuszért folyamodott az ENSZ-hez, és egyedül Csehország nem szavazta meg az európai országok közül ezt a jogilag megalapozatlan lépést.
Izrael, mint állam, nem állhat a Nemzetközi Büntetőbíróság elé, ezért az ICC-nek szüksége volt izraeliekre, akiket bűnösnek nyilváníthat, valamint „bizonyítékokra” és „tanúvallomásokra”.
Az NGO Monitor beszámolt róla, hogy az utóbbi néhány évben a nem-kormányzati szervezetek hogyan játszottak rá erre a szerepre. A nemzetközi szervezeteknek, mint például a Human Rights Watchnak, vagy az Amnesty Internationalnek évtizedek óta nagy lobbierejük van Izraellel szemben. Céljuk, hogy Izrael ne tudja megvédeni magát, és ezért arra ösztönözték a Palesztin Hatóságot, legyen része az ICC-nek.
A másik problémát a palesztin és izraeli nem-kormányzati szervezetek, NGO-k jelentik. A német, francia, holland, svájci, norvég, svéd és brit kormányok minden évben eurómilliókkal tömik ki ezeknek a szervezeteknek a zsebét. Az Európai Unió és tagországai támogatása nélkül ezeknek a szervezeteknek nem lennének forrásaik lejáratókampányokra Izraellel szemben, és az ICC boszorkányüldözését sem tudnák támogatni.
Harmadrészt, az ICC nem merne koholt vádak miatt eljárást indítani Izraellel szemben, ha látna arra esélyt, hogy felülvizsgálják és megbüntetik. 2015-ben, amikor Bensouda elindította az előzetes eljárást Izraellel szemben, Izrael arra kérte az ICC finanszírozóit, hogy álljanak le a támogatással, ezzel jelezve, hogy nem értenek egyet. Izrael kérését elutasították.
A Nemzetközi Büntetőbíróságot az európai kormányok tartják életben: Németország rendszerint a legnagyobb, vagy második legnagyobb finanszírozója. Egy német képviselő a Reutersnek elmondta: elképzelhetetlennek tartja, hogy támogatásokat vonnának meg az ICC-től.
A német, a holland, a svájci, a francia, a norvég, a brit és a svéd kormányok, valamint az Európai Unió egészében hozzájárul ahhoz, hogy megkérdőjelezzék Izrael létjogosultságát, sőt, aktív lépéseket is tesznek ennek érdekében. Ráadásul, nem csak az ICC-t finanszírozzák, hanem olyan nem-kormányzati szervezeteket is pénzelnek, amelyek palesztin terrorszervezetekkel állnak kapcsolatban.
Az Izraelben történő károkozás tehát politikai érdek. A 20. századi nyílt zsidóüldözéssel szemben azonban Európa most egy passzív-agresszív taktikát követ: a felszínen elítélik Izrael kriminalizálását, valójában viszont olyan helyekre adják a pénzt, amelyeknek éppen ez a céljuk.
