Demeter Szilárd kijelentése mindenképpen elítélendő. A Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatójának írása, melyben Soros Györgyöt Hitlernek, Európát Soros gázkamrájának, a konzervatív módon gondolkodókat az új zsidóknak nevezi, végtelenül felelőtlen abban az országban, ahonnan négyszázharmincezer magyar zsidót hurcoltak el, gyilkoltak meg és ahol a holokauszt traumája és a többségi társadalom felelőssége jelentős részben kibeszéletlen maradt. Megyeri A. Jonatán publicisztikája.
Sajnos nem ez az első eset, amikor a magyarországi zsidóság legnagyobb tragédiáját szimbólumként, százezrek szörnyű halálát retorikai eszközként használják a közéletben. Persze ha valaki súlyos érzelmeket felszítva durván provokálni akar, akkor egyéni szempontjából még érthető is, ha az abszolút gonosz megtestesítőjeként a náci Németország Führere jut eszébe, azonban mivel Hitler rémtetteihez foghatót senki nem követett el, bármiféle összehasonlítás lekicsinyíti a világot lángba borító őrült gonoszságát.
Ezt jól tudja Demeter Szilárd is, azonban számára szépíróként a holokauszt és a Hitler által kirobbantott második világháborúban meghalt mintegy negyvenmillió áldozat mindössze egy ütős szimbólum, egy retorikai fogás, a nyomatékosítás eszköze, erős nyelvi kép, nem pedig megélt, valós családi tragédia.
Amikor Szalma György, az Origo újságírója egy horogkeresztes karkötőt villantott a Pesti TV stúdiójában sokan okkal kapták fel fejüket. Az egyébként Kolozsváron korábban éveken át zsidó közösségi eseményeket szervező, így filoszemita múlttal rendelkező Szalma magyarázata, miszerint a „karkötőt két éve kaptam Indiában, ez egy emlék arról az utazásról, amiről egyébként cikksorozatot is írtam. Aki ismer, az tudja, hogy nem vagyok náci, a karkötő nem hordozott semmiféle politikai üzenetet részemről” hihetőnek tűnik.
Ahogy egyébként hihető lehetne Demeter Szilárd bocsánatkérése is, mely után nem csak korábbi cikkét, de még Facebook fiókját is törölte.
Azonban mindkét eset, az utóbbi halványabban, az előbbi sokkal markánsabban világít rá a probléma lényegére.
Még vannak köztünk olyanok, akik túlélték a poklot. Itt vagyunk mi is, gyerekeik, unokáik, déd- és ükunokáik, mi, akik családjaink bőrén tapasztaltuk meg az ádáz gyűlöletet. Számunkra a holokauszt nem metafora, hanem tragikus valóság. Mi még nem felejtettük el odaveszett rokonainkat, halljuk sírásukat, érezzük szenvedésüket.
Demeter számára azonban a holokauszt pusztán a tragédiák legnagyobbika és Josef Mengele tevékenysége egyenértékű lehet azzal, hogy augusztusban a Facebook egy napra felfüggesztette a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatójának oldalát.
Istennek hála sokan vannak ebben az országban, akiknek nincs közvetlen vagy közvetett tapasztalatuk a holokauszt borzalmaival. Azonban egészen addig, míg nem érzi át mindenki, hogy négyszázharmincezer magyar elpusztítása nem csak azok rokonai és nem csak a zsidóság, de az egész nemzet számára fájó tragédia, addig minden gond nélkül lehet Soros György egyenlő Adolf Hitlerrel és a Facebook cenzorai a gyilkos Mengelével.
Miközben ítéletünket a Demeteréhez hasonló nyilatkozatok kérdésében csak a mögöttes szándék alapos vizsgálatával és figyelembevételével mondhatjuk ki, mindannyiunk kötelessége felhívni a figyelmet a hasonló retorika veszélyeire.
