Donald Trump távollétében is dominálta a vitát, amely során csak az egyik jelölt nézetei váltak nyilvánvalóvá.
Minden elnökválasztási ciklusban egyetlen alelnöki vitát tartanak, amelynek általában sem a szavazók, sem a kampányok tervezői nem tulajdonítanak nagy jelentőséget. Az amerikai köztudatban nem maradt meg egyetlen múltbéli alelnöki vitához kapcsolódó pillanat sem. Az idei eseményt a szokásosnál nagyobb érdeklődés övezte,
ugyanis nem lehet figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy bármelyik jelölt nyer, ő lesz minden idők legidősebb amerikai elnöke.
Ezt még hangsúlyosabbá tette az, hogy Donald Trump jelenleg is lábadozik a koronavírus fertőzésből, és Joe Biden egészségével kapcsolatban is gyakran felmerülnek kérdések.
A vita előtt leginkább arról lehetett olvasni a sajtóban, hogy a jelöltek milyen egészségügyi előírásokat fognak követni, Harris csapata ugyanis nagy plexi falat akart állíttatni a politikusok asztala elé, amibe végül Pence kampánystábja beleegyezett.
A múlt heti indulatos és sok érdemi megszólalást nem tartalmazó elnöki vita után egy jóval visszafogottabb vitát láthattak az amerikai szavazók. Az moderátor ezúttal Susan Page, az USA TODAY újságírója volt, aki bár jobban teljesített, mint Chris Wallace az előző héten, a republikánusok így is elfogultsággal vádolták meg, és valóban, a kérdések sokkal inkább a Trump-adminisztrációra voltak kihegyezve. Azonban Page sokszor helyesen avatkozott be és igyekezett mindkét jelöltnek lehetőséget adni a válaszra.
A vita sok fontos pontot érintett, ennek ellenére arra lehetett számítani, hogy a vita értékelésében alapvető szerepet fog játszani a két jelölt személyének a megítélése. Mike Pence Trump csendestársaként ritkán kerül középpontba, és gyakran a legfőbb feladata, hogy az elnök cselekedeteit védje. A sajtóban rendszeresen támadják őt konzervatív életmódja miatt. Kigúnyolják, ha a hitéről beszél, ha azt mondja, hogy nem vacsorázik egyedül idegen nőkkel, és nőellenesnek tartják, amiért ellenzi az abortuszt.
A demokraták egyfajta mumust csináltak Pence-ből, akinek rendszeresen emlegetik állítólagos „bigott” nézeteit.
Így az alelnök esetében lehetett rá számítani, hogy akkor sem fog sok dicséretet kapni, ha jól teljesít.
Ezzel szemben Kamala Harris élvez némi médiatámogatást, hiszen megfelelő háttértörténettel rendelkezik, és a jelenlegi kulturális környezetben számtalan honlap van, amely minden ellene szóló kritikát készséggel nevez szexizmusnak. Harris interszekcionális pontokkal szerzett előnyét azonban csökkenti az, hogy elnöki jelöltsége során nem volt népszerű és legjobb pillanatait akkor produkálta, mikor megtámadta Joe Bident. Az ő kapcsolatuk sok kérdést vet fel, de előnyükre játszik, hogy a járvány miatt nem kellett sokat együtt mutatkozniuk.
A színpadon Pence visszafogott volt, míg Harris támadó. Pence higgadtsága előnyére vált, mert láthatóan jobban odafigyelt arra, amit ellenfele mondott, míg Harris gyakran nem tudott reagálni, hanem inkább saját pontjait mondogatta. Sok fontos kérdés hangzott el, amelyekre egyikük sem válaszolt, ilyen volt például Biden és Trump egészsége, amiről mindketten elterelték a szót.
Harris még az üdvözléseket is kihagyta és azonnal támadó pozíciót vett fel, és kijelentette, hogy járvány félrekezelése a legrosszabb tett, amit amerikai elnök valaha csinált.
Pence igyekezett védeni Trump járványkezelését, amely az adatok fényében nem könnyű feladat, és nem is sikerült teljesen. Viszont rámutatott arra, hogy a Biden-kampány igyekszik bizalmatlanságot kelteni a koronavírus vakcinával kapcsolatban. Harris ugyanis a vitán újra megismételte, hogy nem bízik Trumpban a vakcinával kapcsolatban.
Harris megszólalásait szinte végig Trump dominálta, és ez megegyezik a Biden-kampány eddigi stratégiájával. A közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy a Trumpra koncentrálás működik, hiszen Obama alelnöke magasan vezet a republikánus elnök előtt.
Már az elején azonnal előjött a két kampány közötti fontos különbség a szabadság és a biztonság egyensúlyával kapcsolatban.
„Trump elnök és én bízunk az amerikai emberekben, hogy képesek döntéseket hozni az egészségükről, Joe Biden és Kamala Harris állandóan arról beszélnek, hogy «kötelezni fogják az embereket valamire» és nem csak a koronavírussal kapcsolatban. Az egészségügy államosítása és a Green New Deal is csak növelné a kormányzati irányítást, míg a mi tervünk a szabadságról szól, és az amerikai emberek szabadságának tiszteletéről”
– jelentette ki Pence.
A vita során fontos szerepet kapott a gazdaság, és ez volt az a pont, ahol leginkább összetűzött a két jelölt. Harris kijelentette, hogy már az első nap megszüntetik Trump adócsökkentését, mire Pence hiába próbálta megmagyarázni, hogy akkor adót emelnek, Harris újra és újra elismételte, hogy nem, csak megszüntetik az adócsökkentést. Kérdés, hogy ez a játék a szavakkal átment-e a nézők feje fölött, hiszen az adócsökkentés megszüntetése automatikus emelést jelent.
A gazdaság a válság miatt nem olyan erős pontja a Trump-kampánynak és ezen a területen Harris frontálisan neki is ment az kormánynak, sőt azt állította, hogy a kezdeti jó eredmények valójában az Obama-adminisztráció utóhatásai voltak.
Amy Coney Barrett jelölése is szóba került, és Harrisnek végül nem a moderátor, hanem Pence tette fel azt a kérdést, hogy ha netán Biden győzne, tényleg újabb bírókkal töltenék-e fel a Legfelsőbb Bíróságot.
„A ti pártotok azzal fenyeget, hogy feltölti a legfelsőbb bíróságot, aminek kilenc bírója van már 150 éve, ha nem úgy mennek a dolgok, ahogy szeretnétek. Ez a klasszikus esete annak, hogy ha nem tudsz szabályosan nyerni, akkor megváltoztatod a szabályokat. Te visszautasítottad, hogy válaszolj, Joe Biden is visszautasította, pedig az amerikai emberek nagyon szeretnék tudni” – mondta Pence, majd közvetlenül megkérdezte Harrist, hogy feltöltenék-e a bíróságot.
Harris nem válaszolt a kérdésre, hanem arról beszélt, hogy egyetlen fekete bírót sem jelölt magas pozícióba Donald Trump.
A külpolitikával kapcsolatban Harris megerősítette, hogy visszatérnek a párizsi klímaegyezményhez és újra egyezkednének Iránnal. Míg Pence érdekes módon nem említette meg az Ábrahám-egyezményt, hanem azt emelte ki, hogy Trump áthelyezte az amerikai nagykövetséget Jeruzsálembe és likvidálta al-Bagdadit és Szulejmánit.
A vitán ezúttal elmaradtak a személyeskedések, bár Pence megjegyzést tett Biden plágium botrányaira, Kamala Harris pedig rendszeresen belenevetett Pence mondataiba.
A vitát sok szakértő, még maga a nyíltan demokrata-párti MSNBC is döntetlennek kiáltotta ki, azonban a nézői felmérések alapján sokan úgy látták, hogy Trump alelnöke meggyőzőbb volt. Sokan Twitteren, és az amerikai médiában is azt a momentumot próbálták kiemelni a vitából, amikor egy légy rászállt Pence fejére.
Egy másik uralkodó vélemény a demokrata körökben az volt, hogy Pence „szexistán” viselkedett, mert időnként közbeszólt. A CNN is azt emelte ki, ahogy Harris hajtogatta, hogy „én beszélek” mintha ez lett volna a vita kiemelkedő pillanata. Az ABC amerikai csatorna riportere szerint az alelnök „férfimagyarázott,” (feminista szleng arra, ha egy férfi meg akar magyarázni valamit egy nőnek) amit aztán a CNN szakértője is átvett. A The Guardiannek rendszeresen író Jill Filipovich pedig azt írta, hogy Pence azért volt szexista, mert a moderátort a nevén szólította.
Így a Mike Pence-el kapcsolatos negatív kép az amerikai média jelentős részében árnyékot vetett a teljesítményével kapcsolatos konklúziókra. Azonban azok az amerikai szavazók, akik dönthetnek a választásról, valószínűleg más szempontból figyelték a vitát. Ez a szempont pedig az, hogy melyik jelölt lenne alkalmasabb elnöknek, amennyiben a jövő ilyen negatív fordulatot tartogatna.
A vita során nyilvánvalóvá váltak Mike Pence kompromisszumok nélküli nézetei, hiszen kijelentette, hogy a klímatörvényeknél fontosabbak az emberek, hogy ellenzi az abortuszt, és Kínát nevezte meg felelősnek a koronavírussal kapcsolatban.
Pence tulajdonképpen nyitott könyv, aki egész életében kitartott a nézetei mellett. Ezzel szemben Kamala Harris értékrendjével kapcsolatban nem lehetnek biztosak a szavazók. Ezt mi sem mutatja jobban, mint hogy ügyészi pályafutásának az volt a jellemzője, hogy keményen a jog pártján áll, aminek azonban ellentmondott a politikai karrierjével. Sok olyan pont van például Biden programjában, ami ellen Kamala Harris korábban harcosan felszólalt (például ilyen a vitán is szóba került repesztéses olajbányászat).
Így míg Pence esetében kiszámítható, hogy milyen elnök lenne, amennyiben Trumpot le kellene váltani, addig Harrisszel kapcsolatban ezt nehezebb megmondani. Hiszen pályafutását középen kezdte, majd átment balra, majd most Bidennel megint kicsit közelebb lépkedett a középvonalhoz. Kérdés, a szavazókat mennyire fogják befolyásolni az alelnök személye és nézetei.
Borítókép: MTI/EPA/Pool/Morry Gash
