Hetvenöt éve, 1945. szeptember 2-án írta alá Japán a feltétel nélküli kapitulációról szóló megállapodást a Tokiói-öbölben horgonyzó amerikai Missouri csatahajó fedélzetén, ezzel a csendes-óceáni fronton is véget ért a második világháború.
Japán az 1930-as évektől egyre agresszívebben terjeszkedett a saját érdekövezetének tekintett távol-keleti és csendes-óceáni térségben. 1931-ben elfoglalta Mandzsúriát, 1937-től birtokba vette Kína nagy részét, 1939-ben betört Mongóliába, ahol a szovjet Vörös Hadsereg állította meg, 1940-re pedig megszállta Indokína északi részét.
A második világháború a csendes-óceáni hadszíntéren 1941. december 7-én kezdődött meg, amikor Japán hadüzenet nélkül megtámadta az Egyesült Államokat, súlyos károkat okozva a Pearl Harbor-i támaszponton horgonyzó amerikai flottának. A japán haderő ezután szinte akadálytalanul robogott előre: behatolt Burmába, elfoglalta Szingapúrt, a Fülöp-szigeteket, Holland-Indiát, már Ausztráliát fenyegette, s úgy látszott, hogy karnyújtásnyira van a „Nagy Kelet-Ázsiai Közös Jóléti Övezet”-nek nevezett birodalom létrejötte.
Az amerikaiak nyomasztó anyagi és létszámbeli fölénye azonban egy idő után érvényesülni kezdett. Jellemző, hogy amíg a japánok a háború alatt tíz repülőgép-hordozó hajójuk mellé újabb 18 darabot építettek, addig az Egyesült Államok 120-at. Az amerikaiak 1942 júniusában a Midway-szigeteknél vívott csatában megállították a japán előre nyomulást, a háború menete megfordult, a japánok hiába harcoltak önfeláldozó megszállottsággal, ettől kezdve védelemre kellett berendezkedniük.
Az amerikai hadvezetés a „szigetről szigetre ugrás” stratégiáját követte: az elfoglalt szigeteken nem bajlódtak a védők teljes felszámolásával, repülőteret építettek, s nyomultak tovább. A japán flotta 1944 októberében minden idők legnagyobb tengeri csatájában, a Fülöp-szigetek mellett vereséget szenvedett és lényegében megsemmisült, a délnyugati csendes-óceáni szigeteken és Indonéziában még harcoló japán erőket az amerikaiak elszigetelték. Az akkor már másfél millió katonát számláló, 25 ezer repülőgépet, hatalmas flottát felvonultató amerikai hadsereg előtt nyitva állt az út a japán anyaszigetek felé, az utolsó védvonalnak számító, erődnek kiépített Okinavát hatalmas véráldozatok árán 1945 áprilisára foglalták el.
Miután Európában 1945. május 9-én a német fegyverletétellel véget értek a harcok, a három szövetséges antifasiszta nagyhatalom, az Egyesült Államok, a Szovjetunió és Nagy-Britannia vezetői a potsdami értekezleten július 26-án Japánt is feltétel nélküli megadásra szólították fel. A tokiói vezetés abban reménykedett, hogy a háború elhúzódása esetén kompromisszumos békével megtarthatja az elfoglalt területek egy részét, s nem adott érdemi választ. Az amerikaiak augusztus 6-án Hirosima, majd 9-én Nagaszaki ellen is bevetették az atombombát, augusztus 8-án pedig a Szovjetunió is hadat üzent Japánnak.
A helyzet reménytelenségét látva a korábban az utolsó csepp vérig tartó harcot hirdető császári konferencia augusztus 14-én beleegyezett a megadásba, amit másnap Hirohito császár előre felvett rádióbeszédben jelentett be. A japán lakosságot nemcsak a döntés sokkolta, hanem az is, hogy először hallhatták az addig istenként tisztelt uralkodó hangját – igaz, mondandóját csak nehezen értették meg, mert az hivatalos udvari nyelven hangzott el.
A kapitulációs okmányt 1945. szeptember 2-án írták alá a Tokiói-öbölben horgonyzó amerikai Missouri csatahajó fedélzetén. Először Douglas MacArthur tábornok, a csendes-óceáni amerikai haderő főparancsnoka mondott rövid beszédet, majd a szmokingot és cilindert viselő Sigemicu Mamoru japán külügyminiszter és az uniformisba öltözött Umezo Josigiru vezérkari főnök után valamennyi szövetséges ország nevében ő írta alá a fegyverletételi egyezményt. A húszperces ceremónia után a japán küldöttség távozott az amerikai hadihajóról.
Az új kormányfő Higasikuni Naruhiko herceg (az egyetlen a császári családból származó japán miniszterelnök) lett, de a lényegi hatalmat a „sógun” MacArthur gyakorolta, ő vezényelte le a szigetország demokratizálását. A japán háborús főbűnösöket 1948-ban a nürnbergihez hasonló perben halálra ítélték és kivégezték, de Hirohito császár a trónján maradhatott. Japán és az Egyesült Államok között formálisan 1951. szeptember 8-án, a békeszerződés aláírásával szűnt meg a hadiállapot. A Szovjetunió és Japán csak 1956-ban, közös nyilatkozatban nyilvánította hivatalosan lezártnak a háborút, de a két fél (illetve 1992-től a Szovjetunió jogutódjának számító Oroszország) a Kuril-szigetek körüli területi vita miatt azóta sem kötött békeszerződést.
A második világháború volt a történelem eddigi legnagyobb fegyveres konfliktusa, amelyben 61 ország vett részt, közülük 40 vált tartósan hadszíntérré. Becslések szerint az első totális háborúban mintegy 75 millió ember halt meg, kétharmaduk polgári személy volt.
