A szexualitás társadalmi normái mindig hatalmi viszonyokat tükröznek – tudjuk jól a posztmodern baloldal teoretikusaitól. Sokat elmond a mai hatalmi viszonyokról, hogy mára a korábban tiltott szexuális normák válnak hegemónná. Hovatovább az számít forradalminak, ha valaki kitart a régimódi – monogám és heteroszexuális – szokások mellett, állítja a konzervatív szerző. A Metazin szemléjét ajánljuk.
„Kétségtelen, hogy a nem hagyományos szexuális identitású és beállítottságú amerikaiakkal szemben sok igazságtalanságot követtek el a múltban.
És bár minden bizonnyal 2020-ban is éri őket némi méltánytalanság, a mai szexuális etika összességében támogatja őket. Azt is mondhatjuk, hogy a befolyásos egyének és társadalmi intézmények által is támogatott haladó szexuális etika alapján már nem ők szorulnak a társadalom peremére, hanem a hagyományos szexuális nézetek képviselői számítanak nonkonformistának” – írja Adam Ellwanger houstoni irodalomprofesszor a Human Events magazinban.
A szexualitás társadalmi normái mögött mindig hatalmi tényezők állnak – tudhatjuk, ha máshonnan nem, hát Michel Foucault francia szociológus monumentális kultúrtörténeti munkájából. A szexualitás elfogadott normáiért vívott küzdelem a társadalmi és politikai harcok kulcsterülete. Ellwanger felidézi, hogy a bevett szexuális erkölcsök elleni lázadás az ókortól kezdve mindig társadalompolitikai jelentőséggel bírt. A pogány kultuszokkal szembehelyezkedő zsidó szexuális etika, a középkori keresztény normákkal szembeni kultikus szexuális lázadások, sőt, a felvilágosodás korának új szexuális nézetei, egyebek között de Sade márki elvei, mind a fennálló hatalmi rendet kérdőjelezték meg. Csakúgy, mint a 68-as megmozdulásokat kísérő szexuális forradalom az általánosan elfogadott társadalmi normák megkérdőjelezésének szimbolikus területe volt.
(…) A hagyományos erkölcsök konzervatív hívei a mindennapi életben, egyebek között a hálószobában vehetik fel a kultúrharcot a haladár szexualitás híveivel – zárja esszéjét Ellwanger.
A teljes cikk itt olvasható.
