2019-ben jelent meg „A zsidó lakosság igen hazafias” – Hódmezővásárhelyi zsidó katonák az első világháborúban című kötet, ami részletesen bemutatja a dél-alföldi város hadbavonult zsidó férfi lakosságának életét és sorsát. A fotókkal, táblázatokkal, mellékletekkel gazdagon rendelkező kötet szerzőjével, Nagy Gyöngyi történésszel, a hódmezővásárhelyi Emlékpont munkatársával beszélgetett állandó szerzőnk, Végső István (Clio Intézet).
A „Magukkal vittek mindent áldozatnak…” – A Nagy Háború vásárhelyi izraelita hősei című kiállítással kezdődött az emlékezés-sorozat a fronton elesett vagy azt megjárt zsidó katonákra. Miért kezdett ezzel foglalkozni?
Az első világháború centenáriumi éveiben, 2014-től 2018-ig az Emlékpont is többféle módon emlékezett meg. Könyvbemutatókat, konferenciákat rendeztünk, máshonnan érkezett kiállításokat fogadtunk be, de az utolsó centenáriumi évben azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy a Nagy Háborúnak egy ismeretlen, helytörténeti vonatkozású szegletét próbáljuk feltárni és bemutatni. Erre a legalkalmasabbnak a hódmezővásárhelyi izraelita férfiak áldozatvállalása mutatkozott, mert ezzel még senki sem foglalkozott.
Makó Imre hódmezővásárhelyi levéltáros az első világháború hódmezővásárhelyi hadbavonultjairól és hősi halottjairól a 2000-es évek elején írt egy monográfiát, de a mintegy 3000 hódmezővásárhelyi hősi halottal kapcsolatban nem tért ki a vallási felekezetükre.
Az is motivált ebben a döntésemben, hogy sokat hallottam arról, hogy a Nagy Háborúban a zsidóság részvétele meglehetősen ellentmondásos volt, és érdekelt ezzel kapcsolatban az igazság.
A „Magukkal vittek mindent áldozatnak…” – A Nagy Háború vásárhelyi izraelita hősei c. kiállítás, és a könyv is az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság támogatásával készült.
Hol kutatta a témát? Esetleg voltak zsidó túlélők, akik tudtak mesélni nagyapáik, dédapáik hős tetteiről?
A kötet elkészítéséhez szükséges kutatásokat 2017–2018 folyamán végeztem. A minél teljesebb kép kialakításához adatgyűjtést folytattam a bécsi Kriegsarchivban, a Hadtörténelmi Levéltárban, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltárban, valamint a Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Levéltárában. Ezek közül a legértékesebb, és még nem publikált iratokat a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltárban találtam, amely nagyban segítette, hogy pontos megállapításokat tegyek a Vásárhelyről bevonult, hősi halált halt vagy hadifogságba esett katonákról.
A kutatás során nagy segítségemre volt Szigeti János hódmezővásárhelyi holokauszt-túlélő, ő sokat mesélt az édesapjáról, aki részt vett az első háborúban, majd a másodikban munkaszolgálatosként teljesített szolgálatot.
Hogy épül fel a könyv?
A könyv első részében az európai zsidóság általános első világháborús részvételének rövid bemutatása után ismertetem az Osztrák-Magyar Monarchiában, és azon belül a Magyarországon, majd az egyik legnagyobb veszteséget elszenvedett régióban, Csongrád vármegyében, és végül a Hódmezővásárhelyen élő zsidók háborús szerepvállalását. A vállalkozás különlegességét az adja, hogy a kötet fő részében a hódmezővásárhelyi zsidó hősi halottak mellett közöltem több mint kétszáz izraelita katonának a rövid életrajzát is.
A katonák életrajza pedig nem a háborús szereplésük utolsó mozzanatával végződik, ugyanis ahol csak lehetőség volt rá, ott a teljes életpálya áttekintésére törekedtem.
Így számos esetben az is kiderül, hogy egy-egy visszatért katona a második világháború idején munkaszolgálatosként, vagy koncentrációs táborban fejezte be az életét.
A kötet végén kitérek a fogságba esett vásárhelyi zsidó katonákra, néhány személyes levelet is lehet olvasni, amelyek eddig még nem jelentek meg sehol, és a zsidó katonák lelki gondozásáról és helyi emlékezetéről is van egy kisebb fejezet.
Sikerült kontextusba hozni más alföldi, hasonló méretű városokéval a hódmezővásárhelyi zsidó katonák részvételét az első világháborúban?
A zsidó katonák részvételéről a Magyar hadviselt zsidók aranyalbuma ad részletesebb tájékoztatást, de miután az itt közölt adatokat 1940-ben gyűjtötték össze, erre sem lehet azt mondani, hogy teljes körű. Hódmezővásárhely mellett természetesen érdekelt az is, hogy Csongrád vármegye más településeiről hány zsidó katona vonult be, hányan tértek vissza, hányan haltak hősi halált, vagy estek fogságba, ezért ennek utánanéztem.
Hódmezővásárhely, Szeged után, a második olyan Csongrád vármegyei település volt, ahonnan a legtöbben vonultak be a zsidó férfiak (Szegeden 617 fő, Vásárhelyen 250 fő). A megyéből összesen mintegy 1000 zsidó férfi vett részt a Nagy Háborúban, melynek egyötöde, mintegy 200 fő halt hősi halált.
Hányan vonultak be a hadseregbe az első világháborúban a zsidók és nem zsidók köréből? Milyen arányokról tudunk beszámolni, foglalkozási, életkor és vallási arányokat tekintve?
1914 és 1918 között Hódmezővásárhelyről közel 15 ezer férfi vonult hadba, akik közül mintegy 2 800 fő esett áldozatául a háborúnak. A vásárhelyi zsidó hitközségnek 1914-ben kb. 300 hadköteles korban lévő férfi-tagja volt.
A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár első világháborús irattárában fellelhető egy 1922 elején keletkezett levél, amelyben a hódmezővásárhelyi izraelita hitközség elöljárói, Ániszfeld Sándor hitközségi elnök és Horovitz Jakab jegyző arról számoltak be, hogy a városból 250 zsidó katona vonult be. Közülük 42-en haltak hősi halált.
Köztudott, hogy az Alföldről, így Hódmezővásárhelyről is a legtöbben a mezőgazdaságban dolgozók vonultak be, így a veszteségek is ebben a foglalkozási kategóriában voltak a legnagyobbak. A zsidóság eltérő foglalkozási-szerkezeti tagoltsága miatt a Hódmezővásárhelyről bevonult zsidó férfiak foglalkozási megoszlása a hely adottságaihoz képest azonban egészen más képet mutat.
A zsidó férfiak többsége iskolázott volt, és mivel a városban a hitközség középfokú iskolát nem tartott fenn, a Református Főgimnáziumba jártak. A 250 bevonuló katonából 70 választotta ezt az iskolát, itt érettségizett, és ezt követően orvosként, gyógyszerészként, ügyvédként tanult tovább.
A bevonulók többsége a kereskedelem és az ipar területéről, valamint a szabad értelmiségi pályákból választott magának foglalkozást. A 250 hadra kelt vásárhelyinek tekinthető izraelita katona közül 25-en rokkantan tértek haza, és 9-en a későbbi években a háborúban szerzett betegségben hunytak el.
„…a pótüteg állományába tartozó izraelita vallású legénységnek az átiratban megjelölt ünnepnapokra szolgálatmentességet…” – idézi egy ütegparancsnok levelét. Külön foglalkozott a tábori rabbikkal. Mi motiválta ebben? Folytatja esetleg ezeket a kutatásait?
Erre az iratra a Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Levéltárában, a helyi zsidó hitközség iratai között bukkantam rá, amit nagyon érdekesnek találtam, ezért az izraelita katonák lelki gondozásáról is írtam néhány mondat erejéig.
Az izraelita katonák első világháborús áldozatvállalásával 2017-2018-ban, a kötet elkészítése miatt foglalkoztam, mert az első világháború, mint a 20. századi társadalmi változások egyik legfontosabb előidézője, mindig is érdekelt, és természetesen minden olyan témára érdeklődéssel tekintek, amellyel szülővárosom, Hódmezővásárhely múltját lehet gazdagítani.
A vásárhelyi zsidósággal kapcsolatos kutatásaimat most más irányban szeretném majd folytatni: a városban 1860-ban megalakult Izraelita Nőegylet történetét szeretném feltárni.
Van-e olyan személy, akit szívesen kiemelne, mert különleges vagy példamutató az élete, története?
A 250 bevonuló izraelita katona között dr. Langfelder Artúr Mózes volt a legmagasabb rangú, törzstiszt volt és orvosként teljesített szolgálatot. Nem Hódmezővásárhelyen született ugyan, de itt alapított családot, innen vonult be 1914-ben, és már bevonulása után, egyik bajtársa sebének kötözése közben életét vesztette Galíciában. A vásárhelyi izraelita temetőben nyugszik, ahogyan a vaskereskedő Schillinger Mihály is, akiről szintén sok levéltári irat maradt fenn.
A 42 hősi halott között, akik közé Langfelder Artúr és Schillinger Mihály is beletartozik, nagyon sok fiatal, érettségizett, vagy a gimnáziumot még el sem végző diák volt. A Popper-testvérek pl. mindketten odavesztek. A visszatérők közül 1918-1919-ben többen beléptek a Nemzeti Hadseregbe, mások pedig, a tanácsköztársaság után a helyi direktóriumba, de olyan is volt, aki a Vörös Hadseregbe toborozta a férfiakat.
Vásárhelyi Weisz Kálmánt Pogány József 1919. március végén Makóra küldte, hogy a Vörös Hadseregbe való toborzást irányítsa, de a túlzott rekvirálások miatt felháborodott tömeg agyonverte. 1957-ben róla nevezték el a makói munkásőr zászlóaljat.
Tudhatjuk, hogy még a román megszállás is áldozatokat követelt közöttük. Érte antiszemita zaklatás az első világháborúban való részvétel, vagy annak elmaradása miatt a hódmezővásárhelyi zsidókat?
A románok 1919. július 25-én Hódmezővásárhely határában végezték ki Strasser Gábor divatáru-kereskedőt, aki hároméves önkéntesként vonult be 1915-ben.
A 250 bevonuló közül 192-en végig a harctereken teljesítettek szolgálatot, így azt is kijelenthetjük, hogy a hódmezővásárhelyi zsidó katonák esetében megdőlni látszik az az általánosan kialakult vélemény, hogy a zsidókat a harcterektől távol eső helyekre, irodai szolgálatra osztották be.
192 frontharcos hódmezővásárhelyi zsidó közül végül hány személyt pusztítottak el a holokausztban? Volt-e, akit mentesítettek a világégésben szerzett érdemei miatt?
A 208 visszatért katona közül 8 fő különböző helyeken munkaszolgálatosként hunyt el, 37 fő pedig az ismertebb haláltáborokban lelte halálát. Arra vonatkozóan sajnos nem találtam adatot, hogy az első világháborús részvétele miatt valakit később mentesítettek volna.
Hogyan emlékeznek meg a zsidó katonahősökről manapság Hódmezővásárhelyen?
Hódmezővásárhelyen minden év május utolsó vasárnapján, központi ünnepség keretében emlékezünk az első világháború hőseiről. Az Emlékpont, mint az utóbbi öt évben országosan is jelentőssé vált történeti kutató-műhely, igyekszik ebben az időszakban új könyveket bemutatni, átfogó tematikájú konferenciákat rendezni.
A 2018. május 25-én megnyílt kiállítást követően az érdeklődők kifejezetten a zsidóság világháborús áldozatvállalásával kapcsolatos előadásokat hallgathattak, Dr. Isaszegi János ny. vezérőrnagy, a Zrínyi Kiadó vezetője, Dr. Miklós Péter, a Tornyai János Múzeum igazgatója és az Emlékpont intézményvezetője, Urbancsok Zsolt, a Makói Levéltár vezetője, valamint jómagam tolmácsolásában. A Raoul Wallenberg Egyesület évek óta az Emlékpontban rendezi országos versenyének egyik elődöntőjét, ahol a helyi kérdések között előkerülnek a hadbavonult izraelita férfiak.
Ez volt a 13. kötet a hódmezővásárhelyi Emlékpont kiadásában. Hasonló témájú, a környékbeli kisebb-nagyobb települések zsidó származású katonáiról terveznek hasonlót, hiszen közeleg a 110 éves évforduló?
Az Emlékpont Könyvek sorozatban elsősorban Hódmezővásárhely helytörténetével foglalkozó munkákat adunk ki, indokolt esetben igyekszünk összehasonlításokat végezni Csongrád megyei tekintetben is, mint ahogyan törekedtünk erre a Kádár-huszárok és pártkatonák. Munkásőrök Hódmezővásárhelyen 1957-1989 c. könyvünkben is. A konferenciáinkon elhangzott előadásokat is tanulmánykötetbe szoktuk rendezni.
A helyi zsidóság történetével kapcsolatban ez volt eddig az első kötet. Csongrád megye levéltáraiban kiváló szakemberek vannak, akik bizonyára készülnek hasonló munkákkal az első világháború 110. évfordulójára.
A kiadvány megvásárolható, de le is tölthető itt.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.