Furcsán emlékezett meg az első amerikai-észak-koreai csúcstalálkozó évfordulójáról a phenjani diplomácia vezetője. Mint Ri Szongvon, akit nemrég neveztek ki posztjára, kijelentette: a jobb kapcsolatok reménye, „amely erősen benne volt a levegőben a világ figyelmétől övezve, mostanra kétségbeesésre váltott”.
A KCNA észak-koreai hírügynökség beszámolója szerint a külügyminiszter azt is mondta, hogy országa „soha többé nem nyújt (Trumpnak) újabb csomagot, amelyet ő eredményként mutathat fel, de semmit nem ad érte cserébe”, hozzátéve: „a kérdés az, hogy lesz-e még szükség kézfogásra Szingapúrban”, miután a két vezető közötti személyes kapcsolatot nem lehet „ténylegesen fejleszteni”.
A kommunista ország külügyi vezetője ezért arra a következtetésre jutott, hogy „megbízhatóbb erőt kell építeni annak érdekében, hogy meg lehessen küzdeni az Egyesült Államokból hosszú távon érkező katonai fenyegetéssel”.
Washington és Phenjan viszonya súlyosan elmérgesedett Donald Trump 2017-es hivatalba lépése után. Mint emlékezetes: a 2018-as év hajmeresztő verbális pengeváltással indult, amikor az amerikai elnök és a kommunista diktátor azon vitázott, hogy kinek nagyobb a nukleáris indítógombja.
Az év tavaszán aztán hirtelen olvadni kezdett a jég, júniusban pedig a két vezető tárgyalóasztalhoz ült Szingapúrban. Ez volt az első találkozó regnáló amerikai elnök, illetve észak-koreai vezér között.
Trump deklarált célja az volt, hogy elérje a Koreai-félsziget atomfegyver-mentesítését, ami természetesen azt jelentette volna, hogy a kommunista diktatúra felszámolja nukleáris arzenálját – a nemzetközi szankciók feloldásáért és más engedményekért cserébe.
A 2019-es újabb csúcstalálkozón azonban , amelyet Hanoiban tartottak, már nyilvánvalóvá vált, hogy a kommunista rezsimmel nem lehet kiegyezni.
Trump és Kim idő előtt állt fel a tárgyalóasztaltól, miután nem sikerült megállapodni abban, hogy hogyan folyjon le a nukleáris leszerelés. Washington nem volt hajlandó első lépésként feloldani a büntetőintézkedéseket, amint azt Phenjan szerette volna, hanem azt követelte, hogy elsőként Észak-Korea szerelje le az atomfegyvereit.
A következő hónapokban tovább romlottak a két ország közötti kapcsolatok, sőt Észak-Korea déli szomszédjával is jegelte a viszonyt, amely előzőleg szintén javulásnak indult. A helyzet olyannyira eldurvult, hogy Phenjan még tavaly újraindította a rakéta- és atomkísérleteket nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy nyomást gyakoroljon Washingtonra.
Az utóbbi hetekben pedig a kommunista rezsim még a Korea-közi forró drótokat is megszüntette, miután Dél-Koreából szórólapok garmadáját dobták át északra. A déli aktivisták által luftballonokkal átküldött szórólapokon Kimet ördögnek nevezték, aki – mint írták – nem fogja elkerülni Moammer el-Kaddhafi néhai líbiai vezető sorsát.
Az Amerika Hangja által megszóltatott szakértő, Ramon Pacheco Pardo szerint Észak-Korea déli szomszédján keresztül igyekszik nyomást gyakorolni Washingtonra.
„Észak-Korea az amerikai elnökválasztásig növeli majd a feszültséget, amely déli szomszédjával fenntartott kapcsolatokban alakult ki. A dél-koreai kormánynak ezt állni kell, sok minden mást úgysem tehet” – fogalmazott a londoni King’s College tanára.
Az észak-koreai kudarc elemzők szerint felveti a kérdést, hogy mennyire érdemes leülni tárgyalni megbízhatatlan diktátorokkal, másrészt pedig jelentős arculcsapás az újraválasztásáért küzdő Donald Trumpnak, aki elnöksége egyik nagy győzelmeként állította be a Kimmel folytatott tárgyalásokat.
A helyzet romlása azért is adhat okot aggodalomra, mert Észak-Koreának nemcsak Európát és Amerikát elérni képes ballisztikus rakétái vannak, hanem – saját állítása szerint – olyan nukleáris robbanófejekkel is rendelkezik, amelyeket célba tud juttatni a nagy hatótávolságú rakétákkal.
