Az antiszemitizmust kiváltó brit színdarab sikerszerzője a West Enden tér vissza. Miért fenyegették a fiatal írót a kortünetet ábrázoló munkájáért?
Stephen Laughton, a 39 éves londoni író tavaly mutatta be az angol főváros egyik Off-Broadway-szerű, underground színházában az „Egy zsidó fiú” című darabját. Az Old Red Lion Színházban olyan sikert ért el az előadás, hogy a szerzőnek filmes adaptációt és országos turnét is felajánlottak. Sőt,
ezen a héten az „Egy zsidó fiú” visszatér Londonba, ahol az angol színjátszás elitmezőnyében, a West End elegáns közönsége előtt is bemutatkozik.
A siker azonban mást is előidézett a szerző életében. Olyan méretű zsidógyűlöletet, amelyre még a legrosszabb álmaiban sem gondolt volna. Ez nem csak az esetleges irigység miatt van így, hanem sokkal inkább a korszellemnek megfelelő, évtizedek óta nem tapasztalt antiszemita hullámok miatt.
„Sokkolt a dolog. Számítottam arra, hogy kapok majd néhányat, de ennyire virulens gyűlölködésre nem is gondoltam volna”
– mondta a Jewish Telegraphic Agancy újságírójának Laughton, akit különféle formákban találtak meg uszító és gyűlölködő üzenetek, sőt, még a saját lakására is címeztek kifejezetten fenyegető leveleket.
Az előadás a vegyes-házasságban élők különböző jellegű kihívásain keresztül ábrázolja mai korunkat. A férfi zsidó származású, felesége kevert etnikumú. Mindkettőjüket érte inzultus származása miatt. Az előadás azt is vizsgálja, hogy ezek miként hatottak ki személyiségükre, és mennyire befolyásolják saját közös életüket.
Például a feleség ellenezte a gyermekük körülmetélését, vagy a férfi inkább átsétált az út túloldalára, amikor este egy színes bőrű embert látott szembejönni – idéz a JTA a darabban található sajátságos kulturális, szociális viszonyokról.
A férfi főszereplő mintája egyébként nagyban visszatükrözi az alkotó életútját, aki az angliai Worcesterben nőtt fel egy ciprusi görög apa és egy zsidó anya gyermekeként, miközben nem igazán érezte közel magát a zsidósághoz, illetve saját zsidó identitásához. Laughton most, a West End-i premierre kicsit át is írta a szerepet, mert úgy érezte, túlzottan engedékeny és részrehajló volt a férfi karakterének megformálásában.
A darab szerzőjét a történet inspirációjaként átélt zsidóellenességről is kérdezték. Laughton két esetet is felidézett, amely számára kellő abszurditást jelentett ahhoz, hogy munkájában felhasználja. Az egyik a BBC-nél eltöltött nyári gyakorlata volt.
A brit médiakonszernnél a származása miatt érte inzultus – állítja a JTA. Az írónak ugyanis palesztin-párti kollégáival kellett – komoly feszültségek közepette – dolgoznia 2014-ben. Egy dologban tudtak csak egyetérteni: mindkét oldal elfogultsággal vádolta a BBC-t.
A másik eset egy palesztin-barát tüntetésen zajlott. Laughton éppen a szomszédos tér felé igyekezett, amikor egy fiatal gyerektől egy szórólapot kapott, majd szóba elegyedtek, és a gyerek rákérdezett, a szerző kezén található tetoválása alapján, hogy zsidó-e? Amikor kiderült, hogy igen, feltette a kezét, és azt kiabálta: „Van egy zsidónk!”
Laughton szerint a közhangulat kialakulásáért a politika is felelős. A Brexit körüli bevándorlás-ellenesség szólamok hangot és engedélyt adtak a rasszizmusnak és elfogadottá tették az antiszemitizmust
– fogalmazott az író, aki a tavalyi előadást kísérő zsidóellenes kirohanások után megpróbált elhívni néhányat az őt támadók közül.
Szerinte páran el is jöttek, igaz fel biztosan nem fedték magukat. De talán valamit változott a véleményük a zsidókról, hiszen a szerző meghívásában kikötötte: ha bajuk van az előadás alatt, nyugodtan álljanak fel és halkan hagyják el a színházat. Senki nem ment el.
