Nem csak a demokrata elnökjelölt kiválasztása múlik az amerikai feketéken és latinokon, hanem az is, hogy Trump után lesz-e még republikánus elnöke az Egyesült Államoknak.
2013-ban a republikánus párt kiadott egy tervezetet arról, hogy elérkezett az ideje, hogy a párt lépjen a kisebbségek felé. Ugyanis az amerikai demográfiai előrejelzések azt mutatták, hogy két évtizeden belül az Egyesült Államok fehér bőrű lakossága kisebbségbe kerülhet. Ennek egyrészt a magas számú dél-amerikai és ázsiai bevándorlás az oka, másrészt pedig az, hogy a fehér családok csak kevés gyereket vállalnak.
Az ázsiai, fekete, és spanyol-amerikai szavazók többsége a demokratákra voksol. Így ez automatikusan azt jelenti, hogy ha a számuk nő, akkor a demokrata szavazatok is egyre többen lesznek.
Ezt a párt már évek óta hangoztatja, és valóban egyes városokban és államokban a kisebbségi szavazók ma már garantálják a kékek győzelmét. Ilyen New York, vagy például Chicago városa is.
Ha ezeket a republikánusok által általában elhanyagolt vagy megnyerhetetlennek titulált csoportokat nem vonzzák be a párt piros ernyője alá, akkor komoly esélye van, hogy a demokraták évtizedekre bebetonozhatják magukat a hatalomba. Természetesen idővel visszafordulhat a folyamat.
A legnagyobb amerikai kisebbség a spanyol-ajkúak (latinók), akik 18%-át teszik ki a lakosságnak. Ez a szám az illegális, főleg mexikói és dél-amerikai bevándorlás miatt valószínűleg magasabb. A Brookings Institute adatai szerint közel 12 millió ember él illegálisan az Egyesült Államokban, ami a lakosság 3,5%-a. De egyes republikánus aktivisták szerint a szám jóval magasabb.
A spanyol-ajkúak hajlanak leginkább a republikánusok felé, hiszen 30%-uk megbízhatóan rájuk szavaz. Erre az a magyarázat, hogy ennek a szavazórétegnek a harmada társadalmilag konzervatív nézeteket vall, vallásosak és abortuszellenesek.
Trump alatt is maradt a 30%, ami meglepte a szakértőket. Az NBC egyik rádiójának nyilatkozó Pedro H. Gonzalo denveri lelkész szerint ennek az az oka, hogy sok dél- vagy latin-amerikai származású ember ellenzi a demokraták abortusz-párti és keresztény-ellenes politikáját.
A másik jelentős csoport az amerikai feketék, vagy az afrikai-amerikaiak, akik a lakosság 13%-át teszik ki. A feketék eredetileg nem voltak demokrata szavazók. Ma már kevéssé közismert, de Abraham Lincoln volt a republikánus párt első elnöke, és a fekete lakosság egészen a 20. század elejéig hagyományosan a republikánusokra szavazott.
A különböző rasszista nehezítések miatt a fekete lakosság jelentős része sokáig nem mehetett szavazni. Az első nagy átáramlás a Demokrata Párthoz Roosevelt 1932-es megválasztásakor történt, Herbert Hoover egyszerűen figyelmen kívül hagyta az akkor még hagyományosan republikánus feketéket. Roosevelt így 1932-ben megnyerte a feketék szavazatainak 70%-át, ami jobb, mint ahogy később John F. Kennedy teljesített. A hatvanas évektől kezdve pedig egyre nagyobb arányban nyerték el a demokraták a feketék szavazatait.
2016-ban a feketék mindössze 8%-a voksolt Donald Trumpra, ami még így is magasabb, mint 2012-es eredmény, ahol Mitt Romney-t az afroamerikai szavazók 6%-a támogatta.
Trump az elmúlt években megpróbálta megnyerni a fekete szavazókat, akik jelentős része bár társadalmilag konzervatív, de hagyományból vagy a demokratákra szavaz vagy el se megy szavazni. Egy kisebb mozgalom is alakult, amely elvonzaná a feketéket a demokrata pártból. A mozgalom egyik leghíresebb arca Candace Owens, aki elsősorban az individualizmust hirdeti és azt, hogy egyik kisebbségi csoport se tekintse magát áldozatnak, hanem vegyék a kezükbe a sorsukat.
Antonia Okafor videója arról, hogyan lett progresszívből konzervatív:
Bár a republikánusok reménykednek egy kisebb átáramlásban, különösen azután, hogy Kanye West az egyik leghíresebb és legsikeresebb amerikai rapper 2018-ban bejelentette, hogy támogatja az elnököt. Ez egyfajta kulturális áttörésnek tekinthető. Azonban a realitás az, hogy 2020-ban a kisebbségek várhatóan a demokrata szavazatokat fogják növelni.
2016-ban a demokrata párt szavazóinak 60%-a valamely kisebbség tagja volt. Ezért is volt annyira fontos, hogy ki nyeri meg az előválasztáson a spanyol és a fekete szavazatokat. Bernie Sanders kampánya valószínűleg ezen hasalt el. Sem a spanyolok, különösen a Kubából és más szocialista országokból származó emberek nem támogatták a baloldali jelöltet. Ráadásul a vallásos rétegek is idegenkedtek egy olyan politikustól, aki nem hisz Istenben. Ez egyébként hozzájárulhatott ahhoz is, hogy olyan rosszul teljesített Sanders a feketék körében.
Joe Biden mindenhol tarolt a feketék között. Mississippi államban például 84%-uk rá szavazott. Az okokról megoszlanak a vélemények. A Washington Post egyik újságírója szerint az egyik ok, hogy az átlag fekete szavazó idős, aki nem ért egyet a párt balra húzó politikusaival.
Az is tanulságos, hogy bár az elemzők és a média Sanders-t tartották a legtoleránsabb, leginkább kisebbségbarát jelöltnek, de úgy tűnik, ezzel a célcsoportok nem értettek egyet.
Valószínűleg az is Biden előnyére játszott, hogy a politikus valóban aktív tagja volt a polgárjogi mozgalomnak, és akkor is kiállt az ügyük mellett, amikor még valódi harcról lehetett beszélni.
Bár a republikánusok az elmúlt pár évben értek el sikereket a kisebbségi szavazók körében, de ha Joe Biden és Donald Trump kerül egymással szembe, akkor várhatóan Biden oldalára fog dőlni a mérleg. Ez azért sem mindegy, mert a billegő államokban mindössze néhány ezer szavazaton múlhat a győzelem. A republikánusok idén még győzhetnek az afroamerikaiak és a spanyol ajkúak szavazatai nélkül is, azonban néhány év múlva ez már nem biztos, hogy így lesz.