A lengyel múzeum azt javasolta Twitter-követőinek, hogy ne olvassák A csíkos pizsamás fiú történetét.
A csíkos pizsamás fiú című mű szerzőjével keveredett kisebb kommentháborúba az Auschwitz-Birkenau Emlékhely és Múzeum Twitteren, miután az ír szerző szóvá tette, hogy több könyvet adtak ki mostanában a holokauszt témájában hasonló címmel – példaként említve Az auschwitzi szabotőr, Az auschwitzi úrnő, és Az auschwitzi könyvtáros című műveket.
„Nem tudok változtatni rajta, de úgy érzem, hogy a kiadók és szerzők folyamatosan ugyanannak a három szónak és egy főnévnek a használatával teremtenek olyan műfajt, amit jól el lehet adni, noha a valóságban ezeknek a tárgyát és címét több gondolattal és nagyobb megfontoltsággal kellene megalkotni” – írta vasárnap John Boyne a The Jewish Chronicle szerint.
Válaszul az Auschwitz Múzeum azt írta, megértik Boyne aggodalmait, és tény, hogy az elmúlt időben pontatlan művek jelentek meg a témában – például Az auschwitzi tetováló. Ezen túlmenően az intézmény azt javasolta követőinek, hogy az ír szerző 2006-os írását is „kerüljék”.
„Megértjük az aggodalmakat, és már kapcsolatba is léptünk néhány könyvkiadóval, amiknek szóvá tettük a pontatlanságokat. Mindenesetre «A csíkos pizsamás fiút» el kellene kerülnie mindenkinek, aki a holokauszt történetét tanulmányozza vagy tanítja” – írta oldalán a lengyel múzeum, amely egy olyan cikket is megosztott, ami kritikákat fogalmaz meg a műről.
A történet egy kilencéves kisfiúról szól, akinek édesapja egy náci haláltábor vezetője, s ezért a család a tábor mellé költözik. A magányos Bruno egyszer csak felfedező útra indul a hosszú és magas kerítés mentén és barátságot köt egy zsidó fiúval. A történetet 2008-ban filmvászonra vitték. Az írás szerint a könyv túl egyoldalúnak mutatja be a zsidó áldozatokat, passzívnak és „engedékenynek”.
Válaszában Boyne azt írta, a múzeumnak jogában áll bizonyos könyvek elolvasására bátorítani, de a belinkelt cikket nem olvasta el, mert tévedéseket tartalmazott.
„Érdemes megjegyezni, hogy a mellékelt cikk első bekezdése 3 ténybeli pontatlanságot tartalmaz mindössze 57 szóban. Ezért nem is olvastam tovább” – írta Boyle, aki a The Guardiannak nyilatkozva hangsúlyozta: műve fiktív történetre épül, ezért szerinte tárgyi tévedések nem is szerepelhetnek benne, legfeljebb anakronizmus (azaz korhoz nem illő vonások) nyomait lehet fellelni.
