„A zsidó identitás és a zsidó történelem tagadása jelenti az új teológiai antiszemitizmust” – fejti ki írásában Pesach Wolicki rabbi.
A keresztény világban létezik egy fogalom, amit sokszor helyettesítési teológiaként definiálnak. A tézis hirdetői abban hisznek, hogy a kereszténység Izrael helyére lépett, és az Izraelnek szóló bibliai ígéretek, próféciák az egyházat illetik. Pesach Wolicki rabbi a The Jerusalem Post oldalán közzétett írásában arról fejti ki véleményét, miért nem állja meg a helyét az az elképzelés, miszerint a mai zsidó állam nem a bibliai Izrael örököse.
A rabbi elmesélése szerint nemrég megismert Izraelben egy keresztény pásztort, aki az amerikai Presbiteriánus Egyházhoz (PCUSA) tartozik. Új barátja gyülekezetébe is szerette volna invitálni a vallási vezetőt, ám a felekezet illetékes döntéshozója nem rajongott az ötletért.
„Nem gondolom, hogy az ószövetségi Izrael népe és a mai izraeli nemzet ugyanaz volna. És véleményem szerint nem is kellene annak lennie” – írta annak a felekezetnek a képviselője, amelynek közgyűlése 2018-ban Izraelt „apartheidnek” és „gyarmatosítónak” nevezte.
De ez a gondolat teológiai vagy inkább történelmi alapokon nyugszik?
– teszi fel a kérdést Wolicki rabbi, aki egyúttal arra is emlékeztet: a kérdéssel már Luther Márton is foglalkozott a 16. században, sőt Szent Ágoston 5. századból származó műveiben is találkozunk vele.
Ugyanakkor akad egy jelentős különbség napjainkban a korábbiakhoz képest: a diaszpóra zsidóság nehéz helyzetét látva többek számára évszázadokon át kézenfekvőnek szolgált a magyarázat, miszerint Isten magára hagyta Izraelt,
ám a modern zsidó állam létezésének korában a helyettesítési teológia kevésbé hiteles elképzelés.
Éppen ezért Wolicki rabbi szerint a doktrína képviselői egyfajta új megközelítést választottak: többé nem azzal érvelnek, hogy az egyház Izrael helyére lépett, hanem Izrael létezésének jogát vonják kétségbe, valamint azt, hogy a bibliai és mai nép között örökös összefüggés lenne.
| Pesach Wolicki az izraeli Bét Semesben élő rabbi, előadó és több könyv szerzője a zsidó-keresztény kapcsolatok témájában. |
„Pedig annak ellenére, hogy az írásos feljegyzésekben volt néhány viszonylag rövid szünet, legalább 1500 évre visszamenően a közösségi élet folytonosságáról minden évszázadból és a zsidóságnak szinte minden generációján átívelően vannak emlékek” – hangsúlyozza a rabbi, aki egyúttal hozzáteszi:
„Itt az idő, hogy nevén nevezzük a főáramú Izrael-gyűlölők új irányvonalát: a zsidó identitás és a zsidó történelem tagadása jelenti az új teológiai antiszemitizmust”.
