A Donald Trump elnök által a napokban bejelentett fordulatot, miszerint az Egyesült Államok a továbbiakban nem tekinti illegálisnak a Júdea-Szamáriában található zsidó telepeket, az amerikai liberális zsidók ismét az amerikai belpolitika tükrében képesek csak megítélni.
Mike Pompeo amerikai külügyminiszter bejelentése a legtöbb izraelit minden bizonnyal jó érzéssel töltötte el. Nem így az amerikai zsidók tekintélyes részét. Ez sokat elmond az amerikai zsidók által gondolt fontossági sorrendekről és arról, mennyire nem érdekli őket, hogy az izraeliek mit gondolnak, illetve mi tekinthető előnyösnek Izrael állam szempontjából – írja véleménycikkében a Jewish News Syndicate.
Csakúgy, mint korábban, a Golán-fennsík elismerésének kérdésében, az iráni nukleáris megállapodás felszámolásának ügyében vagy a Palesztin Hatóság terrorizmusért való felelősségre vonásában, Izrael nagy fokú egységet mutatott. A döntések helyességét mind Benjamin Netanjahu kormányfő, mind riválisa, Beni Ganz elismerte és üdvözölték azt az amerikai álláspontot, hogy Izrael határai nem feltétlenül az 1949-ben tűzszünetben kialkudott vonalak mentén húzódnak.
Pompeo bejelentését megelőzően David Friedman, az Egyesült Államok izraeli nagykövete értesítette Ganzot az amerikai döntésről. Ha Ganz bármiféle ellenvetéssel élt volna, vagy kéri a döntés elhalasztását, az amerikai fél minden bizonnyal engedett volna a kérésnek.
Ganz azonban egyértelműen kijelentette, hogy
„a telepek és Júdea-Szamária kérdését olyan egyezményeknek kell meghatározni, melyek megfelelnek a biztonsági szükségleteknek, a békét szolgálják és figyelembe veszik a realitásokat is”.
Éppen ezért fontos kijelenteni, hogy a telepek létezése nem ütközik nemzetközi jogba. Miközben a palesztinok igazából soha nem ültek le Izraellel megtárgyalni a Jordán-folyó nyugati partján fekvő terület státuszát, a világ mégis lopott, megszállt területként tekint erre a vidékre, amit vissza kell adni az araboknak és ezzel kapcsolatban nincs helye semmiféle alkudozásnak.
Gantz hozzáállása jól mutatja azt a valóságot, hogy biztonsági kérdésekben a balközéptől a jobboldalig egység mutatkozik, melyben mindenki elismeri, hogy palesztin részről nincs kivel tárgyalni.
Netanjahuhoz hasonlóan Ganz is úgy gondolja, a Jordán-folyó völgye biztonsági szempontból rendkívül fontos, hogy izraeli kézen maradjon és ehhez a telepek akkor is szükségesek, ha a palesztinok egy szép napon esetleg mégis hajlandóak lesznek komolyan tárgyalni a békéről. A telepek felszámolása, Netanjahuhoz hasonlóan Ganz számára is elfogadhatatlan.
Hiába mondja ki egyértelműen a genovai egyezmény, hogy elfoglalt területekről lakosságot elmozdítani illegális, ez a helyzet nem áll fenn Júdea és Szamária esetén, ugyanis az Izrael által önvédelmi háborúban elfoglalt területeknek nem volt jogos tulajdonosuk.
Izrael azokat Jordániától vette el, akik viszont illegálisan birtokolták azt korábban. Arról nem is beszélve, hogy a Nemzetek Ligájának 1922-es döntése alapján zsidók bárhol szabadon élhetnek az országban.
Az ENSZ vonatkozó határozatai nem semmisítik meg a zsidók történelmi és nemzetközi jog által biztosított jogát a telepek létrehozásához. A júdea-szamáriai területek palesztinoknak történő esetleges átadása tehát csakis tárgyalás, és ezzel a palesztinok által is mutatott konszenzuskészség eredménye lehet, nem pedig a nemzetközi jog csűrés-csavarásáé.
Amit tehát az Egyesült Államok a palesztinok számára tulajdonképpen kinyilvánított, az az, hogy
ha a jelenlegi helyzetből elmozdulást kívánnak elérni, azt csak tárgyalások útján lehet megvalósítani. Nem ülhetnek karba tett kézzel várva, hogy a nemzetközi közösség majd ezüsttálcán adja át nekik a területeket.
Éppen ezért azt gondolni, hogy a telepek gondolata nem helyes és hogy azokat fel kellene számolni, mert jogtalanok, egyszerűen nem igaz.
Mindezek fényében amerikai zsidók egyes csoportjainak, mint például a Reform Zsidóság Szövetségének a döntéssel szemben megfogalmazott kritikája teljesen megalapozatlan. Ugyanez vonatkozik azon demokratapártiakra, akik amúgy Izrael-barátnak nevezik magukat.
Akkor tehát miért?
Mert sokan azt gondolják, hogy Izrael fennhatósága ezeken a területeken az országot apartheid irányba tolja, vagy esetleg egy olyan kétnemzeti állam irányába, melyben a zsidók kisebbségben lesznek. Ugyanakkor Izrael sosem hagyná, hogy olyan palesztin állam alakuljon, mely a Gázát uraló Hamászhoz hasonló politikát folytatna, veszélyeztetve ezzel a zsidó állam biztonságát.
Ugyanakkor a liberális amerikai zsidók álláspontjának fő motivációja sokkal inkább az, hogy mindent elleneznek, amit Trump csinál. Akár jó Izraelnek, akár nem. Így például ellenezték az amerikai követség Jeruzsálembe kötöztetését is, holott, ha ugyanezt az Obama kormány lépi meg, üdvözölték volna a lépést.
Egy olyan politikai környezetben, ahol a Demokraták mindent elutasítanak, amit Trump tesz vagy gondol, aligha meglepő, hogy az elnök által helyes és fontos lépéseket is ellenezni fogják. És ez még akkor is igaz, ha a Trump által felülvizsgált és megváltoztatott korábbi irányok hazugságra és tévedésekre voltak alapozva.
Nem hogy nem feltétlenül, hanem mondjuk már ki: már miért lenne végleges egy tűzszüneti vonal, amelyet részben mai napig hivatalosan is hadban álló országok közé húztak, illetve amely még a megbékélt Egyiptom és Jordánia esetében is vitatott területek mentén húzódik? A világtörténelem során, a földön soha sehol ilyenre nem volt még példa. Ez ugye ugyanaz az agyrém, amikor is Izrael fővárosát szeretnék „kettéosztani”. Nem csak hogy példátlan, nem csak hogy felháborító már maga az ötlet is, de még ráadásul eléggé ostobaság is lenne megpróbálni két olyan nép között, amely már 100 éve egymással hadban áll.
Nem is csak az van, hogy a terület terra nullius volt, tehát szuverén entitás fennhatósága alatt nem volt, hanem a 4. genfi egyezményben foglaltakat Izrael egyébként sem sértette meg. Nem erőszakkal „telepíti be” a területeket zsidókkal, hanem az emberek önmaguktól mennek oda. A palesztinokat meg szintén nem deportálta onnét senki. Ha valami a genfi egyezményt sérti, akkor az a PA gyakorlata aminek során megölik azt maguk közül, aki földet merészel eladni egy zsidónak. De az is a genfi egyezményt sértette volna, amikor is Jordánia etnikailag tisztogatott az általa elfoglalt és illegitim módon annektált területeken, elűzve minden zsidót, és ellopva és megkárosítva minden zsidókhoz köthető épületet.
Trump valóban komoly dilemma elé állítja a zsidóságot és Izrael barátait. Legalábbis azokat, akik amúgy nem rokonszenveznek Trumppal ill. vonalával, vezetési stílusával.
Magam beláttam, hogy Trump rengeteg negativ oldala mellett tény, hogy több olyan dolgot is előtérbe helyezett, amik aktuálisak és a PC szemlélet túszai voltak – nem lehetett róluk érdemben beszélni. Ilyenek közé tartoznak Izrael ügyei és az ellene folyó ENSZ/EU hajtóvadászat.
A cikk rátapint a lényegre, amikor azt írja, hogy az amerikai liberális zsidóság azon része, akik nem tapsolnak Trump Izrael javára hozott döntéseinek, azért teszik ezt leginkább, mert ezek az általuk útált Trumptól származnak.
Van azért azokban a megfontolásokban is realitás, amit a cikk említ az ellenzők egyéb kifogásit illetően is. Apartheid/bantusztán – veszély (ami visszaütna Izraelre) ill. a zsidóság kiszorulása egy egyállami megoldás esetén.
Magam tényként értékelem, hogy Izrael fő elvi problémája évtizedek óta, hogy mit kezdjen a területen élő arab lakosággal, függően attól, hogy mik az elképzelései a ciszjordán területtel.
A területi elképzeléseket illetően több szcenárió is lehetséges (szerintem 4), ahogy tudom:
– Egyállami megoldás, azaz Izrael kiterjeszti szuverenitását a teljes területre. Ez nem reális a világközvélemény ellenállása miatt, bár lenne történelmi indoka. A másik itt felmerülő dilemma az így „megkapott” muszlim lakosság, amivel Izrael nem tudna mit kezdeni.
– Egyes területekre, (létező zsidó telepek, biztonságilag fontos zónák és gyéren lakott/lakatlan területek) Izrael kirerjesztené szuverenitását. Mintha ez az elképzelés lenne jelenleg aktuális Izrael részéről. Fennmarad a kérdés, mi történjen úgy az ilyen, mint a maradék területekeken élő arabok („palesztinok” sorsa/státusza). Az annektált területek arab lakosainak járna az izraeli állampolgárság, kérdés, hogy Izrael meg tudná-e ezt emészteni. Nem cél ugyanis a muszlimok arányának növelése Izrael államban – ezt nem is kell részletezni. Probléma, probléma…Itt lép a képbe az a kérdés, mi legyen a nem annektált területek muszlim/arab lakosságával (következő pont).
– Kétállami megoldás.. Ez többször terítéken volt. 1948-ban (tudjuk a történteket (első arab – izraeli háború), majd további két ajánlat Barak (Camp David 2000-ben) ill. később Olmer alatt, amit a hülye Arafat elutasított, mondván többek között, hogy a valaha is, valamikor ott élt arabok 4,5 millió utóda (akik maguk sosem éltek a területen, sokak szülei is alig, mint viszonylag friss beköltözők) vissza kell „térhessenek” Izrael területére. Feltehetően ma is ez a követelés, azokon kívül, akik egyáltalán nem fogadják el Izrael létét.
Magam korábban a kétállami megoldásban reménykedtem, mára azonban úgy ítélem meg, hogy nincs szükség egy újabb, mesterségesen létrehozott, önmagában életképtelen parányi arab államra az amúgy is kis területen – van már ott éppen elég ilyen. És ehhez kapcsolódik a következő. szcenárió…
– Ha nem kétállami, vagy egyállami megoldás, hanem egyes ciszjordániai területek izraeli szuverenitás alá helyezése (annektálás), akkor a maradék területek arab lakossága vagy bantusztán-szerű önkormányzással, vagy valahogy máshogy folytatja.
A bantusztán-vonal valóban nem rokonszenves, így egyetlen más megoldás marad, ami valójában reális is (lehetne) és az arab lakosság javát is szolgálná, ha képesek lennének (leginkább a vezetőik) kilépni a beléjük szuggerált szerepből.
Mi lenne ez a megoldás? Egyszerű: az, hogy a területek arab lakossága a környező arab országok állampolgárai lennének, területeiket ezekhez csatolnák és a kezdéshez mindenféle (gazdasági, technikai/technológiai, politikai) segítséget megkapnának. Palesztin állam nem lenne (hisz a „palesztin” amúgy is egy újonan konstruált fogalom), de a terület lakossága azonos etnikai, kultúrális és vallási közegben folytatná az életét, úgy, mint az oszmán birodalom idején, a mesterséges felosztások előtt. Ehhez az arab államok szemléletváltása is szükséges, akik eddig erőszakolták a palesztin államot (bár útálják sz u.n. palesztinokat), mert ebben eszközt láttak az Izrael léte elleni törekvésükhöz.
Szerintem ez a legutolsó változat lenne a legreálisabb és laghasznosabb úgy a terület arab lakossága, mint Izrael is a világ számára is. Mindenki számára nagy megkönnyebbülés lenne és a világ hasznosabb, értelmesebb dolgokkal foglalkozhatna, egy háborús veszély pedig megszünne.
Úgy érzékelem, az új amerikai béketerv is valami ilyesmiről szólna.