Az amerikai premier után Budapesten is nagy sikerrel mutatták be Tóth Barnabás Akik maradtak című filmjét. A Neokohn beszámolója, exkluzív interjúkkal.
Két teremben is vetítették kedd este – két nappal a hivatalos hazai forgalmazás előtt – Magyarország Oscar-díjra jelölt filmjét, amelyet három hete mutattak be első ízben az amerikai Telluride Filmfesztiválon.
Ahogy arról mi is hírt adtunk, az Oscar-díj egyik “előszobájának is tartott” rendezvényen hatalmas sikerrel mutatkozott be az Akik maradtak. Az alkotók azóta is folyamatosan kapják gratuláló leveleket és a filmfesztivál-meghívókat külföldi producerektől.
A magyar filmes szakma szép számmal képviseltette magát a Corvin moziban rendezett díszbemutatón. Ott voltak a filmipar fontos döntéshozói: producerek, gyártásvezetők, rendezők. Herendi Gábor, Fliegauf Benedek és Enyedi Ildikó mellett az ország vezető színészei közül is sokan eljöttek.
Az este házigazdájaként konferáló Osvárt Andrea a bemutató előtt a Korda terem csordulásig megtelt széksorai között köszöntötte a film alkotóit — a nemrég elhunyt díszlettervező, Rajk László érdemeit külön is méltatva. Tóth Barnabás filmjét végig koncentráltan követő közönség hosszú percekig tartó tapssal jutalmazta a film után színpadra vonuló alkotói gárda tagjait.
Nagyon szépen sikerült a film. Sokat dolgoztunk azon, mi maradjon meg a könyvből. Elsősorban azt akartuk figyelembevenni, hogy mi az, ami pszichológiailag és történelmileg hitelessé teszi a filmet. Úgy érzem, ez sikerült.
— mondta a Neokohnnak F. Várkonyi Zsuzsa, akinek 15 évvel ezelőtt megjelent Férfiidők leányregénye című könyve szolgált a film alapjául.
Eddig már két másik rendezőnek beletört a bicskája a történetbe. Tóth Barnának azonban sikerült egy olyan sűrítményt szerkesztenie, ami nagyszerűen hozza a könyvnek az atmoszféráját.
— vélte az író, akinek ugyan már kilenc könyve jelent meg, az irodalmi élet fősodrába azonban alighanem csak most robbant be igazán. Hogy mindez mennyiben változtatja meg eddigi — hetente kétszer pszichológus-terapeutaként dolgozó — mindennapjait?
Semennyire. Egyelőre legalább is. Amíg elmém és fizikumom engedi, folytatni kívánom eddigi tevékenységeimet. Most is írok. A Férfiidők leányregénye eddigi három kiadása után most véglegesítem a könyv új változatát – legyen meglepetés, hogy pontosan miről is. Röviden csak annyit: a mai korhoz van köze.
Arra a kérdésre, hogy mi késztette a könyv megírására, F. Várkonyi Zsuzsa elmondta: 32 családtagját vesztette el a holokauszt alatt. „A családi háttér és a közeg, ahol felnőttem adta az alapanyagot.” Hozzátette:
A háború után tabu volt a zsidóüldözésről beszélni. Abban nőttünk fel, hogy ezt a tabut tisztelnünk kell. Legyen csönd. Magyarországon egyáltalán nem tisztították ki az emberek lelkiismeretét, miközben az elfogulatlan nemzetközi hírek szerint azért a legaktívabb polgári részvétel a zsidók kirablásában, bevagonírozásában, megölésében Magyarországon volt.
Az író szerint az utóbbi 30 évben egyre többen érzik azt, hogy „ezt a tabut most már fel kell számolni.” A megtisztító katarzishoz nem a sok más filmből ismert holokauszt ábrázolást kívánta felidézni, hanem sokkal inkább egy gyógyító erejű történetet akart bemutatni.
Semmi natúr borzalom nincs a könyvben. Inkább azt fejtegettem, hogy miként lehetett a borzalom után itt maradni, boldogulni, élni.
— tette hozzá.
Tóth Barnabás, a mindössze 19 nap alatt, 160 millió forintos költségvetéssel — eredetileg televíziós filmnek tervezett — alkotás rendezője a Neokohnnak arról beszélt, hogy a jövő héten Koreában kezdődik a film fesztiválturnéja.
Busanba utazom, majd pár napra rá Chicagoba, aztán már október közepén hivatalos a film három zsidó témájú fesztiválra a keleti parton – Boston, New Jersey és Philadelphia közönsége tekintheti meg munkánkat. Decemberben pedig Jeruzsálembe is utazik a film.
A rendező hozzátette:
Nem feltétlenül a holokauszt témája vonzott a forgatókönyv elkészítésekor. Elsősorban a zsidó téma érdekel. Itt élünk, Izrael után Magyarországon van a legnagyobb aránya a zsidóknak genetikailag. Nem vagyok származásilag érdekelt, de úgy gondolom, minden jóérzésű embernek nehéz túllépni a holokauszton.
Habár évek óta dédelgetett álma egy Könyves Kálmán korabeli boszorkányos nagyjátékfilm elkészítése,
a rendező lapunknak azt mondta, hogy van egy „zsidó terve is”.
Sárközi Andreával közösen írnának egy történetet, amely arról szól, hogy egy meleg zsidó kórista és egy szélsőjobbos díszletmunkás baleset során testet cserélnek és kénytelenek egymás sorsából tanulni. Azzal kapcsolatban, hogy a filmje egyik főszereplője, több neves külföldi lap által is egekbe magasztalt 21 éves Szőke Abigélről mit gondol, Tóth Barnabás azt mondta:
Abigél kivűl-belül színészmesterségre termett. Rendkívül érett és tehetséges művész. Tudom, hogy eddig csak kevesen ismerhették meg, és azt is, hogy ő még nem biztos abban, hogy színésznő akar-e lenni. Remélem, lesz arra szabadsága, hogy saját maga dönthessen erről idővel.
A holokauszt-túlélők szeretettörténetéről szóló film egy nőgyógyász és egy kamaszodó kislány barátságát meséli el a Rákosi-éra kialakulásának idején.
Szőke Abigél — akivel hamarosan interjút olvashatnak oldalunkon — szokatlan magabiztossággal alakított szerepe mellett Hajduk Károly, Jászai-díjas színész a másik főszereplő.
De a filmben olyan kiválóságok is feltűnnek mint: Nagy Mari, Lukáts Andor, Jordán Adél vagy Balla Eszter.
Az NMHH Médiatanácsa Magyar Média Mecenatúra Program támogatásával készült film szeptember 26-ától, csütörtöktől látható a magyar mozikban a Budapest Film forgalmazásában. Tóth Barnabás munkájának feltételrendszerét az Inforg-M&M Film produceriroda alkotta meg.