Különleges módszerekkel desztillálják a Szentföld első saját gyártású whiskyjét.
Egy sikeres izraeli vállalkozó, Gal Kalkstein évekkel ezelőtt fejébe vette: saját hazájában szeretne minőségi malátawhiskyt gyártani. A tervezés 2010-ben kezdődött, a lepárlás három évvel később. Egy nemrég közölt interjúban a brit Independent című lapnak elmondta:
„Olyan whiskyt akartam készíteni, amelyet egy baráti társaság úgy fogyaszt el beszélgetés közben, hogy észre sem veszik, hogy elfogyott az üvegben lévő ital”.
A munkálatok elején egy világhírű skót szakértőt, Jim Swant hívták Izraelbe tanácsokat kérni tőle. Ő segített összeállítani a receptet, megépíteni a különböző párlatokat gyártó készülékeket és kiválasztani a megfelelő árpát Kalkstein Milk & Honey — Kánaán bibliai jelzői — névre keresztelt vállalkozásának.
Ami a karakteres nedű elkészítésének egyik legnagyobb kihívása, az egyben az izraeli cég saját innovatív fejlesztésének kulcsa is lett: habár az országban jellemző nagy meleg miatt nehezebb a whisky előállítása, az izraeli cég alternatív párlási technikákkal élve újszerű aromákkal fejlesztett italokat gyárt.
Éppen ezért kiemelten fontos a hordók fáinak minősége. A három hordóban érlelt, fiatal malátawhiskyhez ex-bourbonos, skót Islay-s valamint olyan tölgyfahordókat használnak, amelyeknél a vörösboros hordó belsejéről legyalulták a felső réteget, megperzselték, majd újra kiégették. Ez elveszi a whisky tölgyes ízét, ám meghagyja vörösboros aromáját.
A kevert hatások mellett a folyamatos kísérletezés szellemében a cég olyan elsőre extrémnek tűnő helyszíneken is próbálkozik, mint a Holt-tenger vidéke.
Tomer Goren, a desztilláció vezetője arról számolt be, hogy már egy ideje érlelik párlataikat a tenger szint alatt mintegy 400 méterrel elhelyezkedő vidéken. A különleges szárazság, a magas hőmérséklet, a légnyomás és a sós levegő mind hatással van az érésre, és így a whisky érlelése jóval gyorsabban történik, mint más országokban,
a cikk szerint egyenesen kétszer gyorsabban.
A meleg hátránya azonban, hogy az „angyaloknak járó rész” — azaz a hordóban történő elpárolgás — a máshol szokásos 2% helyett Izraelben akár 10% is lehet.
Mivel a Milk & Honey vállaltan nem kíván tömegtermékké vállni, minden esélyük megvan a minőségi kontrollra. Az elmúlt évek sorozatos tesztelései után a cég a tervek szerint ez év végére dobja piacra első kereskedelmi forgalamzású whiskyjeit.
Jelenleg kétféle gint, egy édeskés, mandula alapú gyógylikőrt és kétfajta fiatal malátawhiskyt árulnak.
Na, azt megnézem. Izraeli konyakhoz már volt szerencsém. Életemben akkor öntöttem ki először és utoljára szeszesitalt a csapba. Miért erőltetnek olyasmit, amihez nem értenek és aminek nincs hagyománya?
Az a hetvenes vagy a nyolcvanas években lehetett. Azóta változott egy s más.
Az 1992-ben volt. Egy Stock nevű borzalom. Igazi búvárkonyak.
Oké, én meg akkoriban egyszer ittam egy nagyon rossz magyar pálinkát (megjegyzem, jóval később is előfordult ez). Mit bizonyít ez? Az ég egy adta világon semmit.
Egyébként akkoriban az izraeli bor is a szűk belső piacra készült szar volt. Ma jónéhány izraeli bor a világelsők között van minőségben. Gondolom, ezzel együtt jó borpárlat is van már.
Az almapálinkának sincs Magyarországon hagyománya, miként a konyaknak sincs Izraelben. Mind a kettő a csigaevők terméke alapvetően.
A pezsgő is francia eredetileg, mégis vannak nagyon jó pezsgők a világ minden tájáról. Ittam például szuperjó moldáviai pezsgőt. Sem a borpárlat, sem a pezsgő nem akkora ördöngösség, mint amekkorának beállítod. Ugyanígy nem hiszem el, hogy kizárólag Skóciában lehet jó whisky-t készíteni.
Nem azt állítottam, hanem hogy Izraelben hülyeség. De neked legyen igazad.