Az izraeli szülők a lányuk halála utáni gyászidőszak alatt döntöttek úgy, hogy újabb gyermeket vállalnak.
Amikor Olga és Nyikolaj Boguszlavszkij újszülött fiukat a beér-sevai Szoroka Egészségügyi Központban a karjukba vehették, az érkezése felett érzett örömöt elválaszthatatlanul áthatotta a családot ért veszteség fájdalma. Alig több mint egy évvel korábban ugyanis 18 éves lányuk, Noa egy iráni rakétatámadásban vesztette életét Beér-Sevában. A csapásban meghalt a lány barátja, a szintén 18 éves Eitan Zacks, valamint a fiú 50 éves édesanyja, Michal is.
„Biztos voltam benne, hogy Noa áldását adta volna a döntésünkre”
A 40 éves Olga, aki immár 17 éve óvónőként dolgozik, korábban elképzelhetetlennek tartotta, hogy még egyszer gyermeket vállaljon. Férjével, a 48 éves Nyikolajjal két gyermekük volt, Noa és a jelenleg 12 éves Matvej, és Olga úgy érezte, családjuk teljes. Második szülése rendkívül nehéz és traumatikus élmény volt, ezért elhatározta, hogy nem szeretne újabb terhességet vállalni.
Noa azonban időnként megkérdezte a szüleitől, miért nem vállalnak még egy gyermeket. Szeretett volna egy újabb kistestvért. Lányuk halála után ezek a korábbi beszélgetések egészen más jelentőséget kaptak.
„Miután eldöntöttük, hogy újabb gyermeket vállalunk, hirtelen eszembe jutottak ezek a beszélgetések, és biztos voltam benne, hogy Noa áldását adta volna a döntésünkre”
– idézte fel Olga az izraeli Ynet-nek.
A döntés a zsidó hagyomány szerinti hétnapos gyászidőszak, a sivá alatt született meg. Olga lányuk váratlan elvesztése után teljesen összetört, és egyre többet gondolt arra, mennyire kiszámíthatatlanná vált az életük, illetve mi történne Matvejjel, ha a szüleit is elveszítené.
„Úgy éreztem, teljesen elvesztettem az irányítást az életem felett. Mintha kihúzták volna a talajt a lábam alól. Rájöttem, hogy azt sem tudhatom, holnap egyáltalán életben leszünk-e még. Matvejre gondoltam, és tudtam, hogy nem hagyhatjuk őt egyedül. Azt szerettem volna, hogy legyen valakije, akihez segítségért fordulhat akkor is, amikor mi már nem leszünk mellette” – mondta.
A család életében ekkor Matvej jelentette az egyetlen fénysugarat. Olga szerint a fiuk iránt érzett szeretet adott erőt nekik ahhoz, hogy átvészeljék a legsötétebb napokat.
„El sem akartam hinni”
Nyikolaj kezdetben ellenezte az újabb gyermekvállalást, ám végül meggondolta magát, amikor felesége elmagyarázta neki, mennyire szeretné, ha Matvej testvérrel nőhetne fel. Olga 39 évesen tisztában volt azzal, hogy egy újabb terhesség már korántsem magától értetődő. Már időpontot is kért egy meddőségi klinikára, ám néhány nappal a tervezett konzultáció előtt kiderült, hogy természetes úton várandós lett.
„El sem akartam hinni. Több terhességi tesztet is csináltam, hogy biztos legyek benne”
– mesélte.
A várandósság híre Arad-szerte örömet váltott ki. Olga közel két évtizede dolgozik óvónőként a városban, így sokan ismerték a családot, és osztoztak a gyászukban. Felidézte, hogy Noa temetésére menet a város lakói izraeli zászlókkal sorakoztak fel az utcákon, hogy együttérzésükről biztosítsák a családot. Most ugyanezek a szomszédok ünnepelték az új családtag érkezését is.
A kisfiú nevének kiválasztása azonban korántsem bizonyult egyszerűnek. Olga és Nyikolaj már a várandósság elején elhatározták, hogy ha fiuk születik, Noa barátjáról, Eitanról nevezik el, akit szinte saját gyermekükként szerettek.
„Eitan csodálatos, különleges fiú volt. Mindig azt mondogattam, milyen szerencsések vagyunk, hogy Noa őt választotta. Attól a pillanattól kezdve megszerettük, hogy a családunk részévé vált” – mondta Olga.
Két család tragédiája
A szülés közeledtével azonban a házaspárban felmerült, hogy érzelmileg túlságosan megterhelő lenne, ha fiuk egyedüli keresztneve Eitan lenne. Ez számukra és Eitan édesapja, Igor számára is nehézséget jelenthetett volna, aki a rakétacsapásban feleségét és egyetlen fiát is elveszítette. Végül úgy döntöttek, hogy az Eitan második keresztnévként szerepel majd, az első névben azonban nem tudtak megegyezni.
Olga ekkor jutott eszébe az a technológia, amellyel a lánya ismertette meg. Megnyitotta a ChatGPT-t, és olyan keresztneveket kért tőle, amelyek jól hangzanának az Eitan név mellett. A javaslatok között szerepelt az Amitai is.
„Annyira különleges név! Tizenhét éve dolgozom óvónőként, de korábban még egyszer sem találkoztam vele”
– mondta.
Igor már Olga terhessége előtt tudott a házaspár gyermekvállalási szándékáról. Amikor megtudta, hogy fiukat Eitan után szeretnék elnevezni, mélyen meghatódott, akárcsak Eitan nagymamája. Később őt érte az a megtiszteltetés is, hogy részt vegyen a kisfiú körülmetélési szertartásán, ahol ő tarthatta az újszülöttet a szertartás alatt.
A két család közötti kötelék, amely a fiatalok szerelmével kezdődött, majd a közös tragédia nyomán még szorosabbá vált, Olga életének máig meghatározó része. Igor már a családjukhoz tartozik, és Olga úgy érzi, sokat köszönhet neki abban, hogy képes volt átvészelni a gyász legnehezebb pillanatait.
„Elveszítette a fiát és a feleségét is, mégis mindig emelt fővel viselte a történteket.
Az első napokban sokszor ránéztem, és arra gondoltam, hogy én is szeretnék ilyen erős lenni” – idézte fel Olga.
- 06:13
2023. december 3. - 12:00
2025. június 11. - 07:302023. június 21.
