Hetekkel egy október 7-ére időzített, terrort mentegető rendezvény után újabb Izrael-ellenes provokáció történt Budapesten, ezúttal a harmadik Budapest International Film Festival (BIFF) keretében. A rendezvényen ugyanis − semlegesnek szánt mondatokba ágyazva − levetítették a már címében is félrevezető Citizen Osama c. dokumentumfilmet, amelynek főhőse a Hamászt éltette, rendezője pedig évekig az Iszlám Dzsihádnak dolgozott.
„A Gázai övezet ostrom alatt álló északi részén Oszama, a korábban fotósként dolgozó, mára háborús dokumentaristává vált férfi feleségét és újszülött gyermekét próbálja megóvni, miközben megörökíti a körülötte zajló pusztítást. Az éhezés, a veszteség és a trauma közepette kötelességtudattól és reménytől vezérelve folytatja munkáját, intim portrét festve a háborús túlélésről és az emberi kitartásról” − ez a megható leírás olvasható a BIFF filmről szóló oldalán, és már ez a bekezdés is többet hallgat el, mint amennyit közöl.
A film ugyanis minden jel szerint úgy igyekszik együttérzést kelteni az ostromlottakkal, hogy az ostrom voltaképpeni oka nem is derül ki, az tehát, hogy az eredeti pusztítás, a Hamász október 7-i borzalmas tömeggyilkossága és pogromja Gázából indult.
Az elhallgatás ágyaz meg az Izrael elleni hangulatkeltésnek: az „éhezés, a veszteség és a trauma” csak a civil lakosságot sújtja, direkt. Terroristák, tehát az IDF valós célpontjai, Gázában nem léteznek. Ez a dokumentumfilm egy hazug valóságértelmezés dokumentuma, ahol a következményeknek nincs semmiféle oka.
(Ami pedig az éhezést illeti, a trailerben egy pillanatra felvillan egy fegyveresek által megszállt teherautó telepakolva segélyekkel, anélkül, hogy ezt a leleplező eltérítést az ifjú apa kommentálásra méltatná.)
Hamászos főszereplő, Iszlám Dzsihád-os rendező
A 69 perces alkotás, amely a nem létező „Palesztina hivatalos nevezése a 99. Oscar-díjra, 2027”, a gázaiakat kizárólag egy folyamatos izraeli terror-fenyegetettségben élő lakosságként ábrázolja. Ez nagyjából olyan, mintha a második világháború történetét csak a drezdai bombázásoktól szenvedő német lakosság perspektívájából próbálnánk megérteni − annyira is volna hiteles.
Nem véletlen azonban, hogy ez a film ilyen, hogy például a napi izraeli terrort már magyarázni sem kell, annyira építhet az elmúlt években a nyugati fejekben megtelepedett narratívára.
A film főhőse, Oszama Al-Ashi gázai fotós ugyanis − mint az Eitan Fischberger hírszerzési elemző és tényfeltáró újságíró blogjából kiderül − „2016-ban az X-en nyilvánosan köszönetet mondott a Hamásznak, a palesztin terrort dicsőítő képeket osztott meg, és elragadtatottan beszélt a Hamász alapítójáról, Ahmed Jaszinról. A film rendezője, Ahmed Hassouna, rendezőként és fotósként dolgozott a Palestine Today TV-nél – egy olyan csatornánál, amelyet az Iszlám Dzsihád terrorista szervezet üzemeltet.”
Jellemző, hogy a filmet méltató, palesztin terrorpárti Mondoweiss portál a film egyik megható jelenetének nevezi az Al-Jazeera újságírójának, Ismail al-Ghoul-nak az Izrael általi likvidálását, elhallgatva hogy a férfi a Hamász katonai szárnyának, a Nukbának volt a terroristája.
Persze miért is árulná el ezt ez a film? Hiszen akkor nincs megállás, beszélni kéne magáról a rendezőről és a főszereplőről is.
A kulcskérdés az, hogy mit csinált Al-Ashi 2023. október 7-én? Mint az a Fisch Files-ból kiderül, előbb a Facebook-oldalára kirakott egy videót, amelyen férfiak egy izraeli katonai járművel haladnak át Gázavároson, megnevezve a járművet és a helyszínt is. Aztán az Al-Shifa Kórház közelében tevékenykedett, amikor az izraeli túszokat Gázába szállították, amúgy meg több Instagram-reeljében is lelkesen reagált az október 7-i mészárlásra.
Oszama tehát sok minden, de nem egyszerű „citizenje” Gázának.
Értelmiségiek tiltakoztak, hiába
Ami pedig a rendezőt illeti, Ahmed Hassouna korábban az Iszlám Dzsihád „Palestine Today TV” nevű csatornájánál dolgozott. „Ebben az esetben a bizonyíték nem egy Facebook-bejegyzés vagy egy vitatott fénykép. Hanem egy több évet átfogó szakmai pályafutás, amely magában foglalja magának a műsorszolgáltatónak az elismerését is munkájáról” − írja Fischberger.
A csatorna ciszjordániai irodáiban az izraeli hatóságok tíz éve házkutatást tartottak, azzal vádolva, hogy terrorista támadásokra buzdít. Mind a Reuters, mind az Associated Press úgy jellemezte a műsorszolgáltatót, hogy az az Iszlám Dzsihádhoz kapcsolódik – írja a blog, és ezt még az Izrael kárára mindig elfogult Committee to Protect Journalists (CPJ) is megerősítette 2025 júniusában.
Mindez a BIFF számára nem téma, a mai napig nem kötötte nézői orrára. A filmről szóló oldalon továbbra is olyanokat olvashatunk, hogy
„A közvélemény és a véleményformálók számára egyaránt nehézséget jelenthet álláspontjuk kialakítása, mikor minden egyes információ hitelessége heves viták tárgyát képezi”,
elfedve nemcsak saját elhallgatását és a film „neutralizálását”, de megkérdőjelezve a Hamász elleni izraeli háborúról megszerezhető bármiféle információ hitelességét, relativizálva a nagyon is megismerhető valóságot. Mintha ez a film tértől, időtől függetlenül az emberi szenvedés dokumentuma lehetne.
Információnk szerint egyébként több értelmiségi is panaszt tett a BIFF szervezőinél az egyoldalú palesztin flm bemutatása, valamint a szintén egyoldalú (többé-kevésbé anticionista panelisták részvételével megtartott) kerekasztal miatt, de elutasító választ kaptak. Nyilvánosan csak Nemes Dániel kelt ki a Facebookon a „hamaszos propagandafilm” BIFF-en való kritikátlan bemutatása ellen, és ott posztolta a szervezőknek és a szponzoroknak címzett tiltakozó levelét.
Seres László összes cikkét elolvashatja itt.
