Miközben az olajár rekordot dönt, és ismét egy iráni frontvonal kiújulásáról szólnak a hírek, Washington enyhít a Moszkvát sújtó szankciókon. Elemzők szerint ez nem véletlen egybeesés. Oroszország és Irán évtizedek óta egymást segíti, és a Kreml mindig akkor lép, amikor Amerika máshol van lekötve.
Az amerikai szankciók lazításáról, sőt felfüggesztéséről szóló hírek olyan időszakban érkeznek, amikor az olajárak rekordmagasságban vannak, és egyre több szó esik az Irán elleni harcok újrakezdéséről. A kettő nem független egymástól. A Jerusalem Post elemzése szerint az ukrajnai és az Öböl-térségbeli konfliktus valójában ugyanannak a globális küzdelemnek két frontja.
A logika egyszerű: Irán támogatta Oroszországot, Oroszország pedig Iránt. Ha tehát Washington az egyik fronton megerősíti Moszkvát, miközben a másikon Teheránt próbálja gyengíteni, az önmagát gyengítő politika.
Évtizedes szövetség
Moszkva és Teherán kapcsolata nem új keletű. Oroszország hosszú évtizedek óta támogatja az iráni rezsimet, többek között az iráni atomerőmű építésében is részt vett.
Hasonló alkut már a Barack Obama-féle kormányzat idején is lehetett látni. Washington akkor csökkentette a nyomást Moszkván, és sokak szerint az európai szövetségesek rakétavédelmi pajzsának támogatásából is visszavett. Cserébe Oroszország beállt az iráni atomalku mögé. Az Obama-adminisztráció számára akkor az iráni megállapodás volt a legfontosabb. Az elképzelés az volt, hogy egy orosz–amerikai „újraindítás” és némi engedékenység rábírja majd Moszkvát, hogy nyomást gyakoroljon Teheránra.
Az elemzés szerint Oroszország mesterien játssza ezt a játszmát. Pontosan tudja, hogy az Egyesült Államoknak vannak prioritásai, de ritkán képes egyszerre több célra koncentrálni. A Kreml ezért kivárja, amíg Washington egy másik konfliktusban köti le magát – mint most Iránnal –, aztán lecsap, hogy megszerezze, amit akar.
Iráni drónok ukrán városok felett
Az orosz–iráni együttműködés már az ukrajnai háború előtt is szoros volt, de 2022 után vált igazán látványossá. Irán Shahed–136-os drónokat szállított Oroszországnak, Moszkva pedig már az invázió korai szakaszától ezekkel terrorizálta az ukrán lakosságot. Ezek a drónok önmagukban nem döntenek el háborúkat, de félelmet keltenek.
Irán több száz, akár több ezer darabot adott át, Oroszország pedig később saját gyártásba kezdte őket.
Ugyanezt a drónt Teherán valószínűleg már 2020-ban vagy 2021-ben eljuttatta a jemeni húszikhoz is. Akkor már világos volt, hogy Irán a húszikat kísérleti terepként használja Izrael és más országok fenyegetésére.
Október 7. Moszkvának is jól jött
Irán és Oroszország ezeket a konfliktusokat összefüggő egészként látja. Oroszország 2022-ben azután támadta meg Ukrajnát, hogy végignézte az amerikai csapatok kaotikus afganisztáni kivonulását. Amikor pedig a Hamász 2023. október 7-én lerohanta Izraelt, Moszkva ezt is kihasználta. A Kremlnek kifejezetten kapóra jött, hogy Amerika egyik legközelebbi szövetségese egy hatalmas háborúba bonyolódott.
A nemzetközi figyelem a Közel-Keletre terelődött, Ukrajna pedig háttérbe szorult.
Amerika háborúzik, a Kreml kaszál
Oroszország ma is ugyanezt a stratégiát követi: valahányszor Amerika a Közel-Keleten van lekötve, Moszkva nyer vele.
A Kreml azt is pontosan érzékeli, hogy Donald Trump kormányzatán belül van egyfajta szkepszis Ukrajnával kapcsolatban. Ezért igyekszik kihasználni a Washington és Kijev közötti feszültségeket.
Az Irán elleni, februárban kezdődött amerikai háborút Moszkva egyértelműen lehetőségnek tekinti a szankciók enyhítésére és az energiaeladások növelésére. Ez része az orosz nagystratégiának: Moszkva az amerikai vezetésű világrend kihívójának tekinti magát. Vissza akarja szerezni befolyását, Iránnal és Kínával együttműködve. A 2026-os iráni konfliktusban pedig újabb lépést lát egy többpólusú világrend felé.
Ki játszik kivel?
Amikor tehát Moszkva a szankciók enyhítéséről tárgyal, azt is látja, hogy az orosz–iráni tengely továbbra is komoly fejfájást okozhat Amerikának. Ezt pedig a saját céljai érdekében ki is fogja használni. Washingtonnak azt kell eldöntenie, hogy mit akar inkább elérni: egy ukrajnai békemegállapodást vagy egy Iránnal kötött alkut. Amíg Moszkva és Teherán képes az amerikai politika egyik felét a másik ellen kijátszani, addig az Egyesült Államok egyik célját sem fogja könnyen elérni.
