Egy 46 koponyát vizsgáló igazságügyi antropológiai kutatás során 18 esetben találtak fejsérülésre utaló nyomokat, ami alátámasztja azt a több mint százéves elméletet, amely szerint az ókori Egyiptom első uralkodóinak szolgáit azért ölhették meg, hogy a túlvilágon is szolgálják királyukat.
Több mint ötszáz évvel a gízai nagy piramis felépítése előtt az első dinasztia egyiptomi királyait olyan temetkezési komplexumokban helyezték örök nyugalomra, amelyeket udvari tisztviselők és kézművesek sírjai vettek körül. Sok kisebb sír láthatóan egy időben készült, ami arra utal, hogy szokatlanul sok ember halhatott meg ugyanabban az időszakban.
Tényleg feláldozhatták az egyiptomi fáraók szolgáit?
A kutatók már mintegy száz évvel ezelőtt felvetették, hogy az érintetteket uralkodójuk halála után feláldozhatták, hogy a túlvilágon is a fáraót szolgálják. A csontokon azonban akkor nem találtak sérüléseket, így a haláluk oka rejtély maradt. A lelőhelyről származó koponyák modern igazságügyi antropológiai módszerekkel végzett újabb vizsgálata most arra utal, hogy egyes elhunytak erőszakos halált haltak.
A Frontiers in Environmental Archaeology című tudományos folyóiratban publikált tanulmány az emberáldozat-elméletet erősíti. Eszerint az első dinasztia uralkodóinak abüdoszi sírjai körül feltárt nagyszámú melléksír annak a gyakorlatnak a bizonyítéka lehet, hogy az egyiptomi fáraó halálakor udvartartásának egyes tagjait is feláldozták. Abüdosz Felső-Egyiptom egyik legrégebbi és legszentebb városa volt, mintegy 11 kilométerre a Nílustól nyugatra.
A sírokat az 1920-as években tárta fel Flinders Petrie brit régész és egyiptológus professzor. Úgy vélte, rendkívül valószínűtlen, hogy ennyi ember természetes halállal, egy időben hunyt volna el. Az ásatások azonban nem hoztak felszínre halálos sérülésekre utaló bizonyítékokat, így az emberáldozat elméletét nem tudta közvetlenül alátámasztani.
A koponyák mostani vizsgálata viszont arra utal, hogy az elemzett személyek legalább 39 százalékát szándékosan, fejre mért ütésekkel ölhették meg.
Mi volt az a kísérőáldozat?
„Azért kezdtem el foglalkozni ezekkel az emberekkel, mert bár a királyi család tagjai mellett temették el őket, a történetük többnyire csak lábjegyzetként jelenik meg az ókori Egyiptom nagy történelmi elbeszélésében” – mondta a kutatást végző Roselyn Campbell, a Purdue Egyetem bioarcheológusa és egyiptológusa.
Az abüdoszi temetkezési komplexumok időszámításunk előtt 3000 körül, az egyesített Egyiptom első dinasztiájának uralkodása idején épültek.
Campbell szerint egyes elhunytakat egyszerű koporsóban helyeztek el, a legtöbb sírban pedig néhány kerámiaedényhez hasonló mellékletet találtak. Sok temetkezésből kisebb tárgyak is előkerültek, például rézeszközök, nyílhegyek és apró elefántcsontfigurák. Petrie néhány olyan sírjelölőt is felfedezett, amelyeken nevek, esetenként hivatalos címek szerepeltek. Ezek a megnevezések többnyire alacsonyabb vagy közepes rangú tisztviselőkre, illetve kézművesekre utalnak.
Az egyes királysírokat körülvevő melléksírok rendkívül nagy száma, egyes esetekben több száz temetkezés, arra késztette Petrie-t, hogy ne véletlen egybeesést, hanem egy ősi szokás, az úgynevezett kísérőáldozat nyomait lássa bennük.
„A kísérőáldozat az emberáldozat egyik formája, amelynek során az uralkodóhoz közel álló személyeket a király halálakor megölik”
– magyarázta Campbell. Sok kultúrában azért gyakorolták ezt a szokást, mert hitük szerint az áldozatok a túlvilágon is folytatják szolgálatukat. A rítus ugyanakkor az uralkodói hatalom látványos demonstrációja is lehetett. Egyesek talán önként vállalták a halált az örök élet vagy a megtiszteltetés reményében, másokat viszont kiválaszthattak erre a célra, vagy akár kényszeríthettek is.
- 16:06
2025. július 31. - 16:00
2026. február 9. - 10:32
2026. szeptember 3.
