A Spiked brit lap főszerkesztő-helyettese szerint azok a francia tinédzserek, akik iskolákat gyújtanak fel, rendőröket támadnak meg és dicsőítik az iszlamista terroristákat, valójában nem az osztálylétszám miatt tüntetnek. Vélemény.
„Allah nevében mindet megölhetjük!” – üvölt egy „Yanis” nevű, álarcos diáklázadó. A Fraser Myers által idézett fiatalember egy autó tetején állva látható az egyik felvételen, miközben gesztikulál mintegy tíz rendőr felé, akik nehezen tartják kordában a nyugtalan tinédzserekből álló tömeget.
Félelmetes kiáltására a párizsi Honoré de Balzac középiskola előtt álló diákok éljenzéssel és örömkiáltásokkal reagálnak. „Yanis, az értelem hangja” – így szól a felirat a beszédről készült, mára már vírusként terjedő videón.
Ez csupán egy a sok nyugtalanító jelenet közül, amelyek az eufemisztikusan „iskolai tüntetéseknek” nevezett franciaországi jelenségből fakadnak – idézi fel a Spiked szerzője. Szeptember 18. óta, amikor a párizsi Créteil külvárosának egyik iskolájában kitörtek a tüntetések, a tinédzserek és a fiatal felnőttek az elmúlt évtizedek során tapasztalt legsúlyosabb zavargásaiban vesznek részt.
A média egy párhuzamos valóságból tudósít
Mivel a zavargások nem mutatják a csillapodás jeleit, és a következő napokra és hetekre tanárok és szakszervezetek részvételével szervezettebb tüntetéseket terveznek, a zavargások biztosan meghaladják majd a 2023-as és 2005-ös hasonló zavargások által okozott károkat és pusztítást – véli a szerző.
Ennek ellenére továbbra is él az a tévhit, hogy ezek csupán tüntetések, ráadásul „békés” tüntetések. A tudósítások nagy része alapján úgy tűnik, mintha a nemzetközi főáramú média egy párhuzamos univerzumból tudósítana.
A BBC-hez és a Sky News-hoz hasonló csatornák riportjai általában a francia iskolák problémáira összpontosítottak, a romos tantermektől és a túlzsúfolt órarendektől kezdve a tanárok hiányzásain át egészen a gyűlölt új egyetemi jelentkezési rendszerig.
Kétségtelen, hogy ezek jogos aggodalmak, amelyek sok lelkes diákot, valamint a tinédzserekkel szolidaritásból sztrájkoló több ezer tanárt és szakszervezeti tagot mozgósítottak. De ez biztosan nem magyarázhatja a nihilizmus és az erőszak azon megnyilvánulásait, amelyek elhatalmasodtak az utcákon.
Tényleg az iskolai finanszírozás hiánya volt az oka annak, hogy egy álarcos 15 éves fiú Marseille-ben öngyújtóval és aeroszolos flakonnal felgyújtotta egy nő arcát? Vagy az órarenddel kapcsolatos frusztrációk vezettek oda, hogy egyes tüntetők késsel, baseballütővel, Molotov-koktéllal és sósavval fegyverkeztek fel?
A sokszínű tömeget a francia identitás elutasítása egyesíti
És mi van a romos tantermekkel? Ahogy Sébastien Lecornu francia miniszterelnök ezen a héten ironikusan megjegyezte a parlamentben: „Egy középiskola felgyújtása nem javítja a középiskolai épületek állapotát”.
Az iskolai körülményekkel kapcsolatos panaszok nem magyarázzák, miért borítja be magát olyan sok zavargó idegen országok zászlóival és szimbólumaival, ideértve az algériai, marokkói és (természetesen) palesztin zászlókat is, gyakran kefijével eltakarva az arcukat. Míg a 2018-as és 2019-es „sárga mellényes” tüntetéseken általában nemzeti és regionális zászlók tengere volt látható, a trikolor az elmúlt hetek összecsapásain szembetűnően hiányzott.
Úgy tűnik, függetlenül attól, mi szerepel az útlevelükben, a faji szempontból sokszínű tömegeket a francia identitás elutasítása egyesíti
– írja a Spiked szerzője. A francia köztársasági értékeket – függetlenül attól, hogy azokat „elnyomónak”, „kolonialistának” vagy „kafirnak” tartják-e – a fiatalok és a második, illetve harmadik generációs bevándorlók alkotta „új Franciaország” hasonlóképpen gyanakvással kezeli.
Yanis fenyegetése, miszerint „Allah nevében” „megöli” a rendőrséget, szintén az iszlamista elemre utal a zavargásokban. Boro700 „M*R*H” című rapdala a blokádok nem hivatalos himnuszává vált. A cím Mohamed Merahra utal, a francia-algériai terroristára, aki meggyilkolt három fegyvertelen katonát, egy rabbit és három gyermeket egy zsidó iskolában; az egyik gyermeket a hajánál fogva ragadta meg, hogy közvetlen közelről fejbe lője.
A dal nyitó soraiban utalás történik a 2015. novemberi párizsi merényletekre, amelyek során 130 ártatlan ember vesztette életét, többségük a Bataclan színházban.
Ami Franciaországban zajlik, az sokkal aggasztóbb és sokkal létfontosságúbb, mint egy egyszerű tiltakozás az iskolai finanszírozás miatt vagy egy vita az osztálylétszámokról – hívja fel a figyelmet a szerző.
Ez nem a jobb oktatás iránti igény, mint a francia társadalomba való beilleszkedés útja, hanem e társadalom és értékeinek elutasítása. Ez egy intifáda maga a francia civilizáció ellen.
Minél hamarabb ébred rá Franciaország erre a valóságra, annál hamarabb kezdheti el helyrehozni a károkat.
Fotó: Gauthier Bedrignans / Hans Lucas via AFP
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
