Három évvel a Hamász 2023. október 7-i terrortámadása után az európai zsidó közösségek továbbra is súlyos biztonsági és társadalmi kihívásokkal szembesülnek. Az Izrael-ellenes tüntetések, az antiszemita incidensek és a zsidó intézmények fokozott védelmének szükségessége egyaránt azt jelzik, hogy a kontinensen élő zsidók helyzete jelentősen megváltozott. Bár az Európai Unió az elmúlt években számos kezdeményezést indított az antiszemitizmus visszaszorítására, a zsidó közösségek képviselői közül egyre többen érzik úgy, hogy a politikai nyilatkozatok nem eredményeznek kézzelfogható javulást. „Elveszítettük a harcot az antiszemitizmus ellen. Legalábbis jelenleg így érzem” – jelentette ki Gadi Gronich az Israel Hayomnak adott interjújában.
Gronich az Európai Rabbik Konferenciája Alapítványának vezérigazgatója, egyben a szervezet elnökének kabinetfőnöke. Az Európai Rabbik Konferenciája a kontinens egyik meghatározó ortodox rabbinikus ernyőszervezete, amely a vallásszabadság, a zsidó közösségi élet és az antiszemitizmus elleni fellépés kérdéseiben rendszeresen egyeztet az uniós intézményekkel. A szervezet a közelmúltban, egy müncheni ros hásánái rendezvény előtt mutatta be új, hét pontból álló antiszemitizmus elleni cselekvési tervét. Az eseményen több mint száz európai uniós tisztviselő, európai bizottsági képviselő és parlamenti politikus vett részt. Gronich szerint az új kezdeményezés legfontosabb célja, hogy a folyamatos egyeztetések és politikai ígéretek időszakából végre a tényleges cselekvés szakaszába lépjenek.
„Jó a kapcsolatunk Brüsszellel, de ettől semmi sem változik”
Gronich hangsúlyozta, hogy az európai zsidó szervezetek és az uniós döntéshozók között kifejezetten jó a személyes kapcsolat. A politikusok meghallgatják a zsidó közösségek képviselőit, rendszeresen találkoznak velük, és nyilvánosan támogatják az antiszemitizmus elleni fellépést. A probléma szerinte nem elsősorban a politikai szándéknyilatkozatok hiánya, hanem az, hogy ezekből kevés érzékelhető változás következik.
„Jó személyes kapcsolatunk van az uniós döntéshozókkal. Meghallgatnak bennünket, meghívnak minket, mi is meghívjuk őket, és eljönnek. De ha azt kérdezi, változik-e bármi attól, hogy ilyen jó a kapcsolatunk, akkor a válaszom: nem” – fogalmazott.
A zsidó vezető szerint az Európai Unió intézményi lehetőségei is korlátozottak, hiszen Brüsszel ajánlásokat fogalmazhat meg és politikai irányt mutathat, de számos területen nem kényszerítheti a tagállamokat konkrét intézkedésekre. A valódi változást ezért elsősorban a nemzeti és helyi kormányzatoktól várja, amelyek közvetlenül felelnek a közbiztonságért, az oktatásért és a vallási közösségek működési feltételeiért. Úgy véli, az antiszemitizmus elleni fellépés egyik legnagyobb hiányossága éppen az, hogy a politikai vezetők és a mindennapi társadalmi valóság között egyre nagyobb a szakadék.
Négy éve figyelmeztetnek a Muszlim Testvériség európai hálózatára
Az interjú egyik legsúlyosabb állítása a Muszlim Testvériség európai tevékenységére vonatkozik. Gronich elmondta, hogy az Európai Rabbik Konferenciája létrehozta az IFFSE nevű intézetet, amely az európai vallásszabadság és biztonság kérdéseivel foglalkozik, különös tekintettel a vallásközi párbeszédre és a szélsőséges befolyásolási hálózatokra.
Állítása szerint az intézet jelentős mennyiségű információt gyűjtött össze a Muszlim Testvériség európai működéséről, a hozzá kapcsolódó pénzmozgásokról, az állítólagos pénzmosási tevékenységről, valamint azokról a személyekről, akik befolyást gyakorolhatnak az európai politikai életre.
Gronich azt állítja, hogy ezeket az információkat négy éve próbálja eljuttatni a német és az európai biztonsági szervekhez, érdemi eredmény nélkül.
„Pontosan tudjuk, kik a kulcsszereplők Európában, hogyan áramlik a pénz bizonyos helyekről a kontinensre, és milyen módon jelenik meg a befolyásuk az európai politikában” – mondta. Hozzátette, hogy az Európai Bizottság migrációval és belügyekkel foglalkozó főigazgatóságának magas rangú tisztviselőivel is egyeztetett, de a megkereséseire rendre csak azt a választ kapta, hogy megvizsgálják az ügyet és visszajeleznek. Állítása szerint ez végül soha nem történt meg. A Bloomberghez vagy más független vizsgálathoz hasonlóan ellenőrizhető dokumentumokat az interjú nem mutatott be, így a Muszlim Testvériségre vonatkozó konkrét állítások Gronich beszámolójaként kezelendők.
A zsidó vezető egy különösen beszédes müncheni találkozót is felidézett. Egy német kormányzati tisztviselővel beszélgetett egy népszerű kávézóban, amikor ismét felvetette a Muszlim Testvériség hálózatának kivizsgálását. Beszámolója szerint a tisztviselő a teraszon nyugodtan ebédelő emberekre mutatott, és azt mondta: „Gadi, elmondom, miért nem akart ezzel senki foglalkozni. Nézd meg az embereket odakint, ülnek, élvezik az életet, ebédelnek, minden rendben van. Abban a pillanatban, amikor mélyebben belemegyünk ebbe az ügybe, és elvégezzük a szükséges vizsgálatokat, itt már senki sem fog üldögélni.” Gronich szerint ez a történet jól érzékelteti, milyen politikai és társadalmi következményektől tarthatnak az európai döntéshozók.
Ki képzi az európai mecsetek imámjait?
Az IFFSE másik kiemelt témája a muszlim vallási vezetők képzése és a külföldi államok európai vallási közösségekre gyakorolt befolyása.
Gronich szerint Németországban hozzávetőleg 2400 imám működik, akik közül mintegy kétezer török állami finanszírozásban részesül.
Az adatokat állítása szerint német kormányzati forrásokból szerezték be. A zsidó vezető úgy véli, hogy a külföldről érkező imámok helyett nagyobb hangsúlyt kellene fektetni az Európában élő, a helyi nyelvet és társadalmi viszonyokat ismerő muszlim vallási vezetők képzésére. Ezzel szerinte csökkenteni lehetne a külső politikai befolyást, és elősegíteni az európai demokratikus értékekhez igazodó vallási vezetés kialakulását.
Németország és Törökország 2023 decemberében megállapodást kötött arról, hogy fokozatosan csökkentik a Törökországból érkező imámok számát, és helyben fejlesztik a vallási vezetők képzését. Gronich azonban ezt a kezdeményezést elégtelennek tartja, mert szerinte a rendszer továbbra is jelentős részben törökországi egyetemeken végzett hallgatók németországi továbbképzésére épül. Az eredeti cél évente mintegy száz imám képzése volt, a török kötődésű DITIB szervezet adatai alapján azonban 2024-ben mindössze 28-an, 2026-ban pedig 34-en fejezték be a programot. Gronich szerint a jelenlegi rendszer nem oldja meg a külföldi befolyás problémáját, és lényegében csak látszatintézkedésnek tekinthető.
Az Európai Rabbik Konferenciájának kezdeményezésére ezért egy alternatív képzési terv is készült, amelybe öt európai egyetemet sikerült bevonni. A koncepció szerint a leendő imámok akadémiai képzésben részesülnének, egyetemi diplomát szereznének, és ezt követően dönthetnének arról, hogy tudományos vagy közösségi-vallási pályán folytatják munkájukat. Gronich hangsúlyozta, hogy a programot európai muszlim vezetőkkel közösen dolgozták ki, és nem a zsidó szervezet kívánja működtetni. „Nekünk az lett volna a feladatunk, hogy előmozdítsuk az ügyet. Az EU-nak pedig elő kellett volna vennie a javaslatot, megvizsgálni, javítani rajta, majd megvalósítani. Ehelyett négy éve valamelyik brüsszeli fiókban porosodik” – fogalmazott.
Az izraeli kormányt bírálják, de az európai zsidókat támadják
Gronich szerint az európai zsidóság helyzetének egyik legsúlyosabb problémája, hogy a közvélemény jelentős része nem tesz különbséget Izrael állama és a helyi zsidó közösségek között. Amikor európai politikusok az izraeli kormány döntéseit bírálják, az Izrael-ellenes indulatok gyakran az európai zsidók ellen fordulnak.
A zsidó vezető hangsúlyozta, hogy az izraeli kormány kritikája önmagában nem antiszemitizmus, de az európai döntéshozóknak világosan ki kellene mondaniuk: az európai zsidó állampolgárok nem felelősek Izrael politikájáért. Szerinte ennek a különbségtételnek a hiánya súlyos következményekkel jár a zsidó közösségek biztonságára nézve.
„Amikor az izraeli kormányt bírálják, nem pedig az izraeli lakosságot, nagyon óvatosnak kell lenniük. Ez két különböző dolog” – idézte fel egy magas rangú európai bizottsági vezetőnek mondott szavait. Gronich szerint világos üzenetre van szükség arról, hogy az Európában élő zsidók nem képviselik az izraeli kormányt, és nincs érdemi befolyásuk annak döntéseire. „Én is bírálhatom a német kancellárt anélkül, hogy németellenes lennék. Ha pedig valaki Itamar Ben-Gvirt bírálja, attól még nem antiszemita” – fogalmazott. Hozzátette, hogy az izraeli nemzetbiztonsági miniszter szerinte nincs tisztában azzal, mekkora károkat okozhatnak egyes kijelentései a diaszpórában élő zsidóknak.
A probléma súlyosságát egy közelmúltbeli dokumentumfilm-vetítésen történt incidenssel is érzékeltette az Israel Hayom. A beszámoló szerint a Hamász október 7-i terrortámadását túlélő Sabine Taasát, akinek férjét és egyik fiát meggyilkolták a terroristák, sértegetések érték, amikor egy Izraelt bíráló film vetítésén szólalt fel. A nő azt kifogásolta, hogy a film nem mutatja be megfelelően a Hamász izraeli civilek ellen elkövetett támadását. A közönség egyes tagjai erre a beszámoló szerint olyan megjegyzésekkel reagáltak, mint hogy „senkit sem érdekel”, illetve hogy „Hitlernek be kellett volna fejeznie a munkát”. A történet Gronich szerint azt mutatja, milyen könnyen válhat az izraeli kormány elleni politikai tiltakozás a zsidó emberek elleni nyílt gyűlöletté.
„Az európai zsidók nem az izraeli kormány képviselői”
Gronich személyes példával is érzékeltette a helyzet visszásságát. Mint mondta, Münchenben él, ott fizet adót és ott vesz részt a választásokon, mégis gyakran úgy tekintenek rá, mintha az izraeli kormány döntéseiért kellene felelősséget vállalnia. Bár Izraelben született, héberül beszél és izraeli útlevéllel is rendelkezik, hangsúlyozta, hogy az európai zsidók jelentős részének nincs izraeli állampolgársága. „Nem tehetek felelőssé egy német járókelőt azért, mert az AfD hatalomra kerül. Ő nem felelős ezért. Ugyanígy én sem vagyok felelős az izraeli kormány kijelentéseiért és tetteiért” – mondta.
Arra a kérdésre, hogy az európai zsidók el akarnak-e távolodni Izraeltől, Gronich árnyalt választ adott. Szerinte a diaszpórában élő zsidók között sokan szeretnék megőrizni kapcsolatukat a zsidó állammal, ugyanakkor egyesek komoly fenntartásokkal viseltetnek az izraeli kormány bizonyos döntéseivel szemben.
Azt nem állította, hogy az európai zsidóság egésze vagy többsége szakítani akarna Izraellel, inkább azt hangsúlyozta, hogy nagyobb figyelmet és érzékenységet várnak az izraeli politikai vezetéstől.
Véleménye szerint az izraeli kormánynak a diaszpórában élő zsidók sajátos helyzetét is figyelembe kellene vennie, amikor európai politikai szereplőkkel épít kapcsolatokat.
Ennek példájaként Amichai Chikli izraeli diaszpóraügyi és antiszemitizmus elleni miniszter tavalyi konferenciáját említette, amelyet több európai és amerikai zsidó szervezet is bojkottált. Gronich szerint a tiltakozás oka az volt, hogy Chikli az antiszemitizmus elleni küzdelem érdekében az európai szélsőjobboldal egyes szereplőivel keresett együttműködést. Úgy véli, mielőtt egy izraeli miniszter például Marine Le Pennel találkozik, érdemes lenne kikérnie a franciaországi zsidó közösség vezetőinek véleményét. „Megkérdezhette volna tőlük, hogy van-e olyan ügy, amelyet fontosnak tartanak, és amelyet érdemes lenne felvetnie. Ez azonban nem történt meg” – mondta.
Az AfD sikere miatt is aggódik a zsidó vezető
A Németországban élő Gronich az Alternatíva Németországnak (AfD) párt előretöréséről is beszélt, különös tekintettel a párt szász-anhalti választási győzelmére.
Elismerte, hogy a radikális iszlamizmus európai jelenléte a zsidó közösségek számára is komoly aggodalomra ad okot, ugyanakkor veszélyesnek tartja, ha a szélsőjobboldali politikai erők kizárólag a muszlim közösségek elleni fellépésre építik népszerűségüket.
Attól tart, hogy az ilyen mozgalmak idővel a zsidó közösségek ellen is fordulhatnak. Szerinte különösen aggasztó, hogy egyes szélsőjobboldali politikai szereplők egyszerre igyekeznek Izrael barátaiként fellépni, miközben saját országukban Izrael-ellenes vagy a zsidó közösségek számára fenyegető álláspontokat is képviselnek.
„Meggyőződésem, és a nevemet is adom hozzá, hogy velük kezdik, aztán ránk kerül a sor” – fogalmazott az AfD radikális muszlimokkal szembeni politikájára utalva. Gronich azzal vádolta a pártot, hogy soraiban holokauszttagadó nézetek is megjelennek, miközben egyes képviselői ellenzik a Németországból Izraelbe irányuló fegyverszállításokat. Úgy véli, ez súlyos ellentmondásban áll azzal, hogy az AfD bizonyos vezetői közben jó kapcsolatokat ápolnak izraeli kormányzati szereplőkkel. A zsidó vezető szerint az európai zsidó közösségeknek ezért különösen óvatosan kell megítélniük azokat a politikai erőket, amelyek támogatást ígérnek nekik, de közben szélsőséges ideológiákat is képviselnek.
Új stratégia: nemcsak az antiszemitizmus ellen kell küzdeni, hanem a zsidó identitást is erősíteni
Az interjú végén Gronich meglepően önkritikus következtetésre jutott. Úgy érzi, hogy az antiszemitizmus elleni küzdelem hagyományos eszközei nem hozták meg a várt eredményt, ezért a zsidó közösségeknek új megközelítésre van szükségük. „Két lehetőségem van: vagy összecsomagolok és elmegyek, bár azt sem tudom, hová, vagy új útra lépek” – mondta. Hozzátette, hogy több munkatársával olyan pozitív kezdeményezésen dolgozik, amely nem kizárólag a gyűlölet elleni tiltakozásra és a politikai döntéshozók bírálatára épül. A cél az európai zsidó identitás megerősítése, különösen a fiatalabb és a vallási hagyományoktól eltávolodott nemzedékek körében.
Gronich becslése szerint ma közel kétmillió zsidó él Európában, akiknek mintegy húsz százaléka vallásgyakorló. Úgy látja, hogy az európai zsidók jelentős része meglepően keveset tud saját történelméről, kultúrájáról, vallási hagyományairól és Izrael államának történetéről.
„Tudja, hogy zsidó, mert az édesanyja megmondta neki, hogy zsidó. De nincs valódi zsidó identitása” – fogalmazott. A zsidó vezető szerint a közösségek hosszú távú fennmaradásához nem elegendő pusztán a fizikai biztonság megteremtése: olyan oktatási és kulturális programokra is szükség van, amelyek segítenek a zsidó fiataloknak megismerni és értékelni saját örökségüket.
Hangsúlyozta, hogy nem vallásosabbá akarja tenni az európai zsidókat, és nem célja, hogy mindenkit a vallásgyakorlás felé tereljen. „Azt szeretném, hogy az emberek büszkék legyenek arra, akik, és sokkal többet tudjanak saját identitásukról, mint ma. Ha valaki ennek hatására vallásosabb lesz, nagyszerű. Ha nem, az is teljesen rendben van” – mondta. A kezdeményezés első konkrét lépéseként egy európai zsidó pedagógusképző intézmény létrehozását szorgalmazza, amely helyben nevelne ki tanárokat és óvodapedagógusokat a zsidó oktatási intézmények számára. Jelenleg ugyanis számos európai zsidó iskola és óvoda Izraelből érkező pedagógusokra támaszkodik, akik nem minden esetben beszélik a helyi nyelvet, és gyakran kevésbé ismerik az adott ország társadalmi és kulturális sajátosságait.
Gronich szerint öt-tíz éves távlatban olyan európai képzési rendszert kellene kialakítani, amely biztosítja a zsidó iskolák és óvodák helyben felnőtt, megfelelően képzett pedagógus-utánpótlását. Ez nemcsak az oktatási intézmények súlyos munkaerőhiányát enyhíthetné, hanem hozzájárulhatna ahhoz is, hogy az európai zsidó közösségek saját környezetükben, saját nyelvükön és kultúrájukhoz kapcsolódva erősítsék meg identitásukat. A zsidó vezető szerint az európai zsidóság jövőjét nem lehet kizárólag biztonsági intézkedésekkel és antiszemitizmus elleni kampányokkal biztosítani: legalább ilyen fontos, hogy a következő nemzedékek tudják, kik ők, honnan származnak, és miért érdemes megőrizniük zsidó örökségüket.
- 15:49
2026. szeptember 8. - 06:13
2026. március 7. - 10:05
2025. május 30.
