Ayelet Razin Bet Or izraeli jogász a Yneten megjelent véleménycikkében arról ír, hogy időnként egy jól elmesélt történet többet képes közvetíteni Izrael valóságából, mint a legalaposabb diplomáciai és kommunikációs kampányok.
A szerző szerint a Fauda ötödik évadának nemzetközi sikere éppen erre világít rá: a sorozat nem Izrael mellett érvel, mégis képes olyan perspektívát felvázolni a külföldi nézőknek, amelyet a hivatalos izraeli kommunikáció gyakran nehezen tud átadni.
Miben rejlik a Fauda ereje?
Mint ismert, a Fauda ötödik évada a múlt héten világszerte, 190 országban vált elérhetővé a Netflixen, és egyből hatalmas sikert aratott nemcsak a nyugati országokban, de még az arab államokban is. Ez a sorozat első olyan évada, amelynek forgatókönyvét a 2023. október 7-i terrortámadás után írták át, ezért a támadás és az általa okozott trauma a történet egészén végigvonul.
A Ynet szerzője ezzel kapcsolatban egy történetet is felidéz, amely szerinte jól érzékelteti a Fauda sajátos hatását. Maya Tevet Dayan költő és író egy évre családjával Kanadába költözött, ahol lánya új iskolájában egy munkatárs arról kérdezte, milyen volt az élet Izraelben az elmúlt években. Az izraeli nő röviden csak annyit válaszolt: „Nem könnyű.” Az iskolai dolgozó erre elmondta, hogy nézi a Faudát, majd arról beszélt, hogy egy adott hely valóságát kívülről rendkívül nehéz valóban megérteni, még kevésbé igazságot mondani fölötte. A találkozó végén azt is felajánlotta, hogy ha bárki kellemetlen helyzetbe hozná őt vagy a lányát, forduljanak hozzá.
Bet Or szerint ha a Fauda elsődleges célja Izrael megvédése vagy igazolása lenne, valószínűleg elveszítené az erejének egy részét. A Fauda ugyanis mindenekelőtt történeteket mesél el.
A szerző szerint Izrael október 7. óta elsősorban tényekkel próbálja megértetni a külvilággal a saját helyzetét: videókkal, beszámolókkal, számokkal és térképekkel. Megpróbálja bemutatni, milyen olyan településeken élni, amelyek néhány percre vannak a határtól, milyen érzés, amikor valaki betör az ember otthonába, megszólal a légvédelmi sziréna, vagy amikor egy gyermek pontosan tudja, hol található a biztonsági szoba.
Bet Or úgy véli azonban, hogy az emberek nem kizárólag adatokon keresztül értik meg a valóságot. Sokkal inkább más embereken keresztül, olyan szereplőkön keresztül, akiknek a helyébe bele tudják képzelni magukat, és akiknek a félelmeit sajátjukhoz hasonlónak érzik. A szerző szerint ez az egyik olyan terület, ahol Izraellel kapcsolatban komoly félreértések alakulnak ki.
Az Izraelről kialakult kettős kép
A kívülről szemlélt Izrael ugyanis elsősorban erős országnak tűnik: katonailag, technológiailag és gazdaságilag egyaránt. Bet Or szerint időnként éppen ez az erő válik az ország nemzetközi megítélésének központi elemévé, amely Izraelt olyan államként láttatja, amely hatalmas katonai fölényét a nála gyengébbnek tekintett szereplőkkel szemben alkalmazza.
A vadászgépek, harckocsik, különleges alakulatok és a világ egyik legerősebb hadserege kétségtelenül hozzájárulnak ehhez a képhez.
A szerző szerint ez a kép ugyanakkor nem mutatja meg az izraeli tapasztalat egy másik, mélyebb rétegét: a kiszolgáltatottságot. Izrael egy hosszú határokkal és kis stratégiai mélységgel rendelkező, apró ország, ahol egy fegyveres konfliktus nagyon gyorsan elérheti az emberek otthonát, egy szabadtéri zenei fesztivált vagy akár egy gyermek hálószobáját. Bet Or úgy látja, hogy október 7. különösen élesen mutatta meg ezt az ellentmondást.
A világ jelentős része számára Izrael a konfliktus erősebb szereplője. A szerző szerint sok izraeli számára azonban október 7. éppen arra emlékeztetett, hogy a katonai erő mögött egzisztenciális félelem is jelen van: mi történik, ha összeomlik a határ védelme, ha a hadsereg nem érkezik időben, vagy ha az otthon többé nem jelent biztonságot. Bet Or szerint az erő és a kiszolgáltatottság között nincs valódi ellentmondás. Egy ország lehet katonailag rendkívül erős, miközben társadalma továbbra is úgy érezheti, hogy saját fennmaradását nem veheti magától értetődőnek.
Ezért hiánypótló a Fauda
Bet Or szerint éppen itt válik fontossá a Fauda. A sorozat ugyanis megmutatja a nézőnek az „erős Izrael” képe mögötti valóságot. Nemcsak a katonákat mutatja meg, hanem családjaikat is, nemcsak a hadműveleti képességeket, hanem az azok mögött meghúzódó félelmet és bizonytalanságot is. Az izraeli társadalom már nem pusztán egy hatalmas katonai erővel rendelkező országként jelenik meg, hanem olyan közösségként, amely egy kicsi és sérülékeny állam védelmére törekszik.
Bet Or hangsúlyozza, hogy mindez nem jelenti az izraeli katonai vagy politikai döntések automatikus igazolását.
Szerinte a Fauda egyszerűen egy olyan szempontot ad hozzá a nemzetközi vitához, amely gyakran hiányzik belőle: azt, hogy izraeli szemszögből a konfliktus nem kizárólag határokról, jogokról és politikai döntésekről szól, hanem sokszor egyszerűen csak a túlélés kérdéséről.
A szerző szerint a Fauda arra is rávilágít, milyen közel kerülhetnek egymáshoz azok a világok, amelyek egyébként egymással harcolnak. A sorozat szereplői gyakran néhány percre élnek egymástól, ugyanazokat az utakat, városokat és nyelvi fordulatokat használják. Bet Or szerint ezt a közelséget egy európai néző is könnyen értelmezheti, különösen annak fényében, hogy Európa is megtapasztalta: egy terrortámadás elkövetője nem feltétlenül valamilyen távoli helyről érkezik, hanem akár magából a nyugati társadalomból.
Mítoszrombolás
A Fauda emellett a szerző szerint az izraeli katonáról kialakult „kemény hős” képét is lerombolja. A sorozat katonái megtörtek, poszttraumás tünetekkel küzdenek, félnek és dühösek. Sírással, humorral és egymás társaságát keresve próbálnak megbirkózni a történtekkel. Bet Or szerint különösen október 7. után van jelentősége annak, hogy a sorozat nem rejti el ezeket a sebeket, hanem a megtörtséget is az izraeli tapasztalat részének mutatja be. A szerző végül arra jut, hogy talán éppen ez a Fauda legfontosabb hozzájárulása az Izraelről szóló nemzetközi párbeszédhez:
megmutatja, hogy nincsenek egyszerű történetek.
Bet Or szerint Izraelnek nem feltétlenül kell bebizonyítania kinek van igaza, hanem elég lehet, hogy segítsen egy másik embernek megérteni azt a valóságot, amelyben az izraeliek élnek.
Ez nem azt jelenti, hogy a külvilágnak minden izraeli döntéssel egyet kell értenie. A szerző szerint azonban fontos megértetni, hogy amikor az izraeliek biztonságról beszélnek, sok esetben nem elvont geopolitikai fogalomra gondolnak, hanem az otthonukra, a gyermekeikre és arra az alapvető kérdésre, hogy vajon holnap is itt lesznek-e.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
- 18:00
2026. szeptember 14. - 14:00
2025. július 24. - 12:00
2025. április 15.
