Tallinn több mint egymilliárd eurót szánna új légvédelmére. A Patriot és a SAMP/T mellett az Izraelben már harcban bizonyított Dávid Parittyája is versenyben van.
Észtország az izraeli Dávid Parittyája (David’s Sling) rakétavédelmi rendszer beszerzését fontolgatja, miközben az Oroszország felől érkező fenyegetés miatt jelentősen megerősítené nagy hatótávolságú lég- és rakétavédelmét. Tallinn több mint egymilliárd eurót készül befektetni egy új, földi telepítésű rendszerbe, amelynek elsődleges feladata az ország stratégiai fontosságú létesítményeinek védelme lenne.
Az izraeli rendszernek komoly vetélytársai vannak: Észtország az amerikai Patriotot, valamint a francia–olasz SAMP/T rendszert is vizsgálja. Az ERR észt közszolgálati híroldal szerint összesen mintegy öt ajánlat érkezett a lehetséges beszállítóktól.
A döntésnél ráadásul nem kizárólag az ár és a technikai képességek számítanak.
Az ukrajnai háború tapasztalatai megmutatták, hogy egy modern légvédelmi rendszer esetében legalább ennyire fontos kérdés, milyen gyorsan szállítható le, illetve folyamatosan biztosítható-e hozzá elegendő elfogórakéta.
Tallinn gyorsan akar dönteni
Hanno Pevkur észt védelmi miniszter szerint a különböző ajánlatok között óriási különbség van a szállítási határidő tekintetében. Egyes gyártók két-három éven belül képesek lennének leszállítani rendszerüket, másoknál ugyanez nyolc-kilenc évet venne igénybe. Az Észt Védelmi Beruházási Központ már elvégezte az elérhető rendszerek átfogó piaci felmérését. Tallinn nemcsak a beszerzési árat vizsgálja, hanem a teljes élettartamra vetített költségeket is, beleértve a személyzetet, a kiképzést és a hosszú távú karbantartást.
Pevkur szerint a kormány célja, hogy a következő két hónapban megszülessen a politikai döntés, ezt követően pedig megkezdődhetnek a szerződéses tárgyalások.
Az új nagy hatótávolságú rendszer a már beszerzett német IRIS-T légvédelmet egészítené ki. Az első IRIS-T rendszer júniusban érkezett meg Észtországba, további kettő átadását pedig jövőre tervezik.
A Patriotnak van egy komoly problémája
Az amerikai Patriot papíron kézenfekvő választás lehetne egy NATO-tagállam számára, az ukrajnai háború azonban éppen az amerikai rendszer egyik gyakorlati problémájára világított rá: a hatalmas kereslet miatt a szükséges rakéták beszerzése nehézkes lehet.
„A legnehezebb természetesen az amerikai termékekkel, mert ezeket Ukrajnában is aktívan használják, és azt látjuk, hogy különösen a lőszerellátás problémás” – fogalmazott Pevkur.
A védelmi miniszter szerint Tallinnnak ezért most azt kell tisztáznia a gyártókkal, hogy az ajánlatokban szereplő vállalásokat valóban teljesíteni tudják-e. Egy Oroszországgal határos ország esetében ez korántsem mellékes szempont. Észtország számára egy olyan rendszer, amely papíron kiváló képességekkel rendelkezik, de csak közel egy évtized múlva érkezik meg, vagy amelyhez nehezen biztosítható elegendő elfogórakéta, egészen más értéket képvisel, mint egy gyorsabban hadrendbe állítható megoldás.
Mit tud a Dávid Parittyája?
A Dávid Parittyája az izraeli többrétegű rakétavédelmi rendszer egyik kulcsfontosságú eleme. Elsősorban taktikai ballisztikus rakéták, közepes és nagy hatótávolságú rakéták, valamint cirkálórakéták elfogására tervezték, nagyjából 40 és 300 kilométer közötti fenyegetési tartományban. A rendszer izraeli–amerikai közös fejlesztés. Fővállalkozója az izraeli Rafael Advanced Defense Systems, amely az amerikai Raytheonnal – a Patriot egyik gyártójával – együttműködésben fejlesztette ki.
A rendszer radarját az Israel Aerospace Industrieshez tartozó ELTA, a vezetési és irányítási rendszer egyes elemeit pedig az Elbit Systemshez tartozó Elisra fejlesztette.
A Dávid Parittyájának egyik legfontosabb ütőkártyája, hogy nem pusztán tesztpályákon bizonyított technológiáról van szó. Izrael saját többrétegű lég- és rakétavédelmének részeként éles helyzetekben is alkalmazta.
És pontosan ez az, ami az ukrajnai háború után egyre vonzóbbá teszi az izraeli légvédelmi technológiát Európában.
Európa egyre inkább Izraelhez fordul
Az elmúlt években látványosan nőtt az izraeli lég- és rakétavédelmi rendszerek európai jelenléte. Oroszország Ukrajna elleni inváziója után számos ország szembesült azzal, hogy a hidegháború utáni évtizedekben leépített légvédelmi képességeket gyorsan kell újjáépíteni. Az izraeli hadiipar ebből a szempontból különleges helyzetben van.
Izrael évtizedek óta folyamatos rakétafenyegetéssel néz szembe, ezért olyan többrétegű rendszert épített ki, amely a rövid hatótávolságú rakétáktól a ballisztikus fenyegetésekig különböző célok ellen alkalmazható.
Ennek eredményeként az olyan rendszerek, mint a Vaskupola, a Dávid Parittyája, a SPYDER vagy az Arrow család, egyre komolyabb szerepet kapnak az európai fegyverbeszerzésekben.
Görögország hárommilliárd eurós izraeli rakétapajzsot épít
Ennek egyik legújabb példája Görögország. Athén és Jeruzsálem hétfőn mintegy hárommilliárd euró értékű kormányközi védelmi megállapodást kötött, amelynek keretében Izrael egy komplett, többrétegű országos légvédelmi architektúra kialakításában vesz részt.
Az Achilles Shield néven futó görög programban több izraeli rendszer – köztük a Dávid Parittyája, a BARAK MX és a SPYDER – képességeit kapcsolnák össze egyetlen hálózatban.
Németország még ennél is nagyobb üzletet kötött Izraellel. Berlin mintegy négymilliárd eurós megállapodás keretében vásárolta meg az Arrow 3 rendszert, amelyet nagy hatótávolságú ballisztikus rakéták világűrben történő elfogására terveztek.
Finnország NATO-csatlakozását követően több mint 300 millió euróért választotta a Dávid Parittyáját. A döntés különösen érdekes észt szemmel: Finnország ugyancsak Oroszországgal határos, és nagyon hasonló fenyegetési környezetben építi légvédelmét.
Izrael egyre fontosabb szereplő az európai fegyverpiacon
A folyamat Közép- és Kelet-Európában is jól látható. Csehország a SPYDER közepes hatótávolságú légvédelmi rendszert szerezte be, Szlovákia a BARAK MX mellett döntött, Románia pedig a hírek szerint a Vaskupola beszerzéséről tárgyal. Észtország esetleges döntése ezért egy jóval nagyobb trend újabb állomása lenne. Az ukrajnai háború alapvetően megváltoztatta az európai légvédelemről alkotott gondolkodást. A kontinens keleti államai számára már nem elméleti kérdés, hogy képesek-e megvédeni repülőtereiket, katonai bázisaikat, erőműveiket, kommunikációs központjaikat és más kritikus infrastruktúrájukat rakéta- vagy dróntámadásokkal szemben.
Ebben a helyzetben Izrael egyik legnagyobb előnye éppen az, amit Európa most kénytelen újra megtanulni: rendszereit nem békeidőre, hanem folyamatos és valós rakétafenyegetés közepette fejlesztette ki.
