Három évnyi titkos előkészítés, egy kiábrándult iraki pilóta és egy rádióban lejátszott dal kellett ahhoz, hogy Izrael megszerezze a Szovjetunió legféltettebb vadászgépét. Az 1966-os „Gyémánt hadművelet” a mai napig a Moszad egyik legnagyobb hírszerzési sikereként él a történelemben.
1966. augusztus 16-án reggel pontosan nyolc órakor szokatlan látvány fogadta a Hatzor légibázis személyzetét. Egy iraki felségjelzésű MiG–21-es vadászgép szállt le a kifutón, pilótafülkéjében egy 30 éves iraki repülőtiszt ült, aki önként repült át Izraelbe.
Néhány percen belül nyilvánvalóvá vált, hogy a zsidó állam hírszerzése történelmi jelentőségű műveletet hajtott végre:
Izrael megszerezte a Szovjetunió legkorszerűbb és legjobban őrzött vadászgépét, amelynek valódi képességeit akkoriban sem Izrael, sem a NATO nem ismerte.
A MiG–21 rejtélye
A történet négy évvel korábban kezdődött. 1962 második felében Izrael értesüléseket kapott arról, hogy a Szovjetunió megkezdte a legújabb fejlesztésű MiG–21-es vadászgépek szállítását több arab országnak, köztük Iraknak, Egyiptomnak és Szíriának.
A hangsebesség kétszeresére is képes elfogóvadász a korszak egyik legfejlettebb harci repülőgépe volt. A nyugati hírszerző szolgálatok gyakorlatilag semmit sem tudtak a teljesítményéről, fegyverzetéről vagy gyenge pontjairól.
Ez komoly stratégiai hátrányt jelentett Izrael számára.
1965 áprilisában Ezer Weizman vezérőrnagy, az izraeli légierő parancsnoka találkozott Meir Amittel, a Moszad igazgatójával. A kérés egyszerre volt merész és szinte teljesíthetetlen: szerezzenek egy MiG–21-est Izraelnek.
A Moszad nem a repülőgépet, hanem az embert kereste
Első pillantásra a feladat lehetetlennek tűnt.
A Moszad azonban nem katonai bázisok feltörésében vagy technológiai kémkedésben kezdett gondolkodni, hanem emberi tényezőt keresett.
Irakban már az 1950-es évektől működött egy zsidó ügynökük, aki jó kapcsolatokat ápolt katonai és kormányzati körökkel. Rajta keresztül figyeltek fel Munír Redfára, a Moszulban szolgáló iraki légierő egyik legtehetségesebb pilótájára. Redfa kiváló szakembernek számított, karrierje azonban egy ponton megtorpant, de nem szakmai okokból.
Irakban keresztényként kisebbséghez tartozott, és vallási hovatartozása miatt gyakorlatilag esélye sem volt magasabb rangra emelkedni.
A csalódottság mellett egy másik tényező is fontos szerepet játszott: Redfa régóta Nyugatra szeretett volna emigrálni. A Moszad számára tökéletes célpontnak bizonyult.
Római kávézóban tervezték meg a műveletet
A kapcsolatfelvétel rendkívül óvatosan történt. 1966 januárjában egy római kávézóban találkoztak először személyesen a Moszad emberei, Redfa, valamint egy izraeli légierős tiszt, akit külön a műveletre vezényeltek át a hírszerzéshez. Az olasz fővárosban véglegesítették a terv részleteit, ám a Moszad még ennél is tovább ment.
Egy alkalommal Redfát titokban 24 órára Izraelbe csempészték, ahol a légierő hírszerzési vezetői részletesen felkészítették arra, hogyan ismerje fel a kijelölt izraeli légibázist.
A legnagyobb veszély ugyanis az volt, hogy navigációs hiba miatt ellenséges terület helyett egy arab ország repülőterén száll le.
Egy dal volt a titkos jel
A Moszadnak azt is meg kellett oldania, miként tudatják az iraki pilótával, hogy minden készen áll, közvetlen üzenetet küldeni Irakba túl kockázatos lett volna. Ezért különleges módszert választottak: megállapodtak, hogy amikor az izraeli arab nyelvű rádió leadja a Marhabtayn Marhabtayn című dalt, az lesz a jel.
Amikor Redfa meghallotta a számot, tudta: elérkezett az idő.
A kétórás repülés
- augusztus 16-án Redfa felszállt a bázisáról, papíron rutinbevetésre indult. Valójában azonban nyugat felé fordította gépét.
Közel kétezer kilométeres út várt rá, amely során pontos navigációra és rendkívüli lélekjelenlétre volt szükség.
Amikor megközelítette az izraeli–jordán határt, két izraeli Mirage vadászgép elfogta. Redfa jelezte, hogy nem harcolni érkezett. Az izraeli pilóták ezután Hatzor légibázisig kísérték.
A világ egyik legkeresettebb harci repülőgépe végül sértetlenül izraeli kézbe került.
A MiG–21 minden titkát feltárták
A leszállás után az izraeli légierő azonnal megkezdte a repülőgép részletes vizsgálatát. A szakemberek teljesen szétszerelték, elemezték fedélzeti rendszereit, radarját, fegyverzetét és hajtóművét. A gépet izraeli pilóták újra és újra a levegőbe emelték.
Annyit repülték, hogy végül teljesen elkoptak a futómű gumiabroncsai, és ideiglenesen földre kellett kényszeríteni.
Az így megszerzett információk felbecsülhetetlen értékűnek bizonyultak.
Izrael először ismerhette meg pontosan, mire képes legveszélyesebb ellenfeleinek legfontosabb vadászgépe.
A megszerzett adatokat az Egyesült Államokkal is megosztották, amely addig szinte semmilyen közvetlen információval nem rendelkezett a MiG–21-ről.
A szakértők szerint ez a tudás jelentős szerepet játszott abban, hogy az izraeli légierő a hatnapos háborúban rendkívül sikeresen tudta felvenni a harcot a szovjet gyártmányú arab repülőgépekkel.
A Moszad egyik legnagyobb sikere
A Gyémánt hadművelet (Operation Diamond), amelyet Kék Madár fedőnéven is ismernek, máig a Moszad történetének egyik legkiemelkedőbb műveleteként szerepel.
A siker nem valamilyen új technológiai eszköznek, hanem a hírszerzés klasszikus módszereinek volt köszönhető.
A Moszad felismerte egy tehetséges ember személyes frusztrációját, éveken át építette vele a bizalmat, majd türelmesen kivárta a megfelelő pillanatot. A műveletben hírszerzők, légierős tisztek és katonai szakértők tucatjai vettek részt.
Sikerével Izrael nemcsak egy rendkívül értékes haditechnikai eszközhöz jutott hozzá, hanem nemzetközi hírszerzési tekintélyét is jelentősen növelte. Munír Redfa pedig – aki vallása miatt nem tudott előrelépni az iraki hadseregben – új személyazonossággal kezdett új életet Nyugaton, és örökre a világ egyik leghíresebb dezertőreként vonult be a hírszerzés történetébe.
- 18:00
2022. december 11. - 13:052019. szeptember 19.
- 06:13
2026. május 9.
