Régészek feltárták a litvániai történelmi Nagy Zsinagóga teljes padlóját, felfedve a náci és szovjet megszállás által szinte teljesen eltüntetett kincseket.
A szenzációs vilniusi lelet ugyanakkor rávilágít a litván zsidók közötti nézeteltérésekre is azzal kapcsolatban, hogy hogyan kell megőrizni és értelmezni a fennmaradt emlékeket – írja a The Jerusalem Post.
Azok, akik ma Vilniusi belvárosában arra sétálnak, egy földbe ásott gödör mellett haladnak el, amely kaput nyit a város gazdag zsidó múltjára, amelyet egykor az „Észak Jeruzsálemének” neveztek.
Az ásatás nyomán 1940 óta először láthatják a 17. században épült vilnai Nagy Zsinagóga csiszolt, színes padlóját és teljes imádkozó emelvényét, amely a diaszpóra zsidóinak egyik legfontosabb vallási, kulturális és szellemi központjává vált.
Mire emlékeztessen a vilniusi zsinagóga?
Litvánia kicsiny, kevesebb mint 3 000 főt számláló megmaradt zsidó közösségében senki sem vitatja, hogy a helyszínt meg kell őrizni. Azonban a múlt megóvásának módjáról folyó viták sokakból fájdalmat is kiváltott identitásuk egyik utolsó, még megmaradt pillére kapcsán.
A közösség fő képviselőtestülete azt tervezi, hogy az ásatások helyén új zsidó közösségi központot épít, ahol a látogatók üvegfalon keresztül vagy egy alagsori kiállításon keresztül tekinthetnék meg a Nagy Zsinagóga padlóját – írja az izraeli lap.
A központ felső szintjén kulturális, társadalmi és oktatási rendezvények keretében ünnepelnék a mai zsidó életet.
Egyes ortodox zsidók és támogatóik ellenzik ezt a tervet, mondván, a zsinagógát imaházként kellene újjáépíteni, vagy tisztán régészeti kiállítási tárgyként megőrizni. Más lakosok szerint az új épület küldetését a litván zsidókon túlra is ki kellene terjeszteni, olyan központot létrehozva, amely elősegíti a toleranciát, az emberi jogokat és a zsidó történelem megértését a litvánok között.
A város, amelynek hiányzik a fél identitása
A második világháború előestéjén a hatalmas Nagy Zsinagóga egyike volt a több mint 100 vilniusi zsinagógának és zsidó imaháznak, ahol a lakosság mintegy 40%-a zsidó volt.
A litván zsidók több mint 90%-át megölték a holokauszt során, és 1944-től 1990-ig Vilnius a Litván Szovjet Köztársaság fővárosaként működött. A zsinagógát a nácik felgyújtották és nagyrészt megsemmisítették, majd a szovjetek lebontották, hogy helyére iskolát építsenek.
„Ez az a hely, amellyel a lakosság fele azonosította a városát” –
nyilatkozta Jon Seligman, az ásatásokat vezető régész a Jewish Telegraphic Agencynek. „Tehát ennek a városnak jelenleg hiányzik a fél identitása, és mivel már olyan régen történt mindez, az emberek nem is tudják, hogy identitásuk fele hiányzik.”
Fotó: LRT





