Újra a polgárháború réme lebeg Libanon felett. Az Izrael és Libanon között létrejött új keretmegállapodás nemcsak diplomáciai fordulatot hozott, hanem felszínre hozta az ország évtizedek óta elfojtott belső konfliktusait is. Miközben a Hezbollah és szövetségesei az utcára vitték tiltakozásukat, ellenfeleik azt állítják: Bejrút most nem tesz mást, mint végre megpróbálja végrehajtani azt, amit már a harminchat évvel ezelőtti taifi megállapodás is előírt – vagyis a milíciák lefegyverzését. A kérdés az, hogy Libanon képes-e erre anélkül, hogy ismét belesodródna egy véres belső konfliktusba.
Bár a Hezbollah súlyos katonai csapásokat szenvedett el az elmúlt időszakban, továbbra is Libanon legerősebb fegyveres szereplője. A terrorszervezet még mindig több tízezer felfegyverzett harcossal rendelkezik, jelentős rakéta- és drónarzenált tart fenn, és mély beágyazottsága van a libanoni katonai és biztonsági struktúrákban is.
A szervezet 2025-ben mintegy 2 milliárd dolláros költségvetésből gazdálkodhatott, amelynek fő finanszírozója továbbra is Irán. Emellett az iráni Forradalmi Gárda tisztjei, más Irán-barát milíciák, sőt kisebb szunnita terrorszervezetek – például a Libanoni Brigádok – is támogatják.
Ez a legnagyobb kockázat az izraeli–libanoni megállapodás szempontjából: a Hezbollah egyszerűen túl erős ahhoz, hogy önként letegye a fegyvert, és várhatóan minden erejével ellenáll majd a lefegyverzési kísérleteknek.
Amal: a síita szövetséges, amely nem akar polgárháborút
A Hezbollah legfontosabb belső szövetségese, az Amal mozgalom szintén saját milíciával rendelkezik. Vezetője, Nabih Berri – aki egyben a libanoni parlament elnöke – figyelmeztetett: a megállapodás a fitna, vagyis a belső viszály magvát hordozza.
Berri egyszerre kritizálta az Izraellel kötött megállapodást és figyelmeztette a közvéleményt a belső összecsapások veszélyére. Üzenete azonban kettős volt: miközben a Hezbollah narratíváját részben átvette, egyértelmű jelzést küldött szövetségesének is – ha polgárháború tör ki, az Amal nem feltétlenül fog harcolni mellette.
Ez komoly figyelmeztetés a Hezbollah számára, mert azt jelzi: a síita tábor sem egységes a fegyveres konfrontáció kérdésében.
Joseph Aoun: az állam visszaszerezné a monopóliumot az erőszak felett
A libanoni elnök, Joseph Aoun jelenleg a megállapodás legfontosabb politikai támogatója. Mivel a libanoni alkotmány értelmében az ilyen stratégiai egyezségekhez elnöki jóváhagyás szükséges, Aoun kulcsszereplő. Az elnök szemében a megállapodás egyszerre nyithat utat az izraeli csapatok kivonulásához és ahhoz a régóta hangoztatott célhoz, hogy minden fegyver a libanoni állam kezében összpontosuljon.
Aoun ugyanakkor tisztában van a realitásokkal. Nem gyors lefegyverzést akar, hanem fokozatos folyamatot. Az elnöki palotában attól tartanak, hogy ha túl agresszívan próbálnák leszerelni a Hezbollahot, az közvetlenül polgárháborúhoz vezetne.
A libanoni hadsereg: papíron erő, a gyakorlatban kérdőjel
A libanoni hadsereg lenne az a szereplő, amelynek elméletileg át kellene vennie az ország fegyveres ellenőrzését. A valóság azonban sokkal bonyolultabb.
A hadsereg körülbelül 95 ezer katonából áll – sorkatonákból, hivatásosokból és tartalékosokból. Éves költségvetése nagyjából 1 milliárd dollár, ami kevesebb, mint a Hezbollah büdzséje.
A legnagyobb problémát azonban nem a pénz, hanem az összetétel jelenti.
A hadsereg állományának körülbelül 40 százaléka síita, akik közül sokan aligha lennének hajlandók fegyvert fogni a Hezbollah ellen. Emellett régóta ismert, hogy egyes tisztek együttműködnek a szervezettel és érzékeny információkat szivárogtatnak ki. A hadsereg eddig legfeljebb a Hezbollah demonstrációinak feloszlatására volt képes. Sok elemző komolyan kételkedik abban, hogy valaha is képes lenne katonailag legyőzni a terrorszervezetet.
A keresztény tábor: egyre nyíltabb szembenállás Iránnal
A maronita keresztény táboron belül erősödik a Hezbollah-ellenes hangulat. Samir Geagea, a legnagyobb keresztény parlamenti erő, a Libanoni Erők vezetője ugyan még nem tett teljes körű nyilatkozatot, de pártja üdvözölte a megállapodást. Nadim Gemayel parlamenti képviselő szerint Libanon „visszatért a helyes útra”, és új egyenlet született: a Hezbollah lefegyverzése vezethet a területek visszaszerzéséhez.
Szerinte ezzel összeomlik az iráni narratíva, amely a kivonulás lehetőségét kizárólag saját elrettentő erejének tulajdonította.
Geagea korábban azt is hangsúlyozta, hogy a Hezbollah már nem képes megbuktatni a kormányt. Figyelmeztetése ugyanakkor burkolt fenyegetés is volt: ha a Hezbollah emberei az utcára mennek, az ellenoldal hívei is utcára vonulhatnak.
Ez sokak szerint arra utal, hogy a keresztény tábor sem teljesen fegyvertelen.
A szunnita blokk: erősödő kormányzati tengely
A szunnita közösség két kulcsfigurája támogatja leginkább a megállapodást: Nawaf Salam miniszterelnök és Fouad Makhzoumi üzletember-politikus.
Salam a Hezbollah első számú politikai célpontjává vált. Bejrúti tüntetéseken a szervezet hívei gúnyosan „cionista Nawafnak” nevezték. A miniszterelnök visszautasította azokat a vádakat, hogy a kormány „ingyenes engedményeket” tett volna Izraelnek. Szerinte Libanon csupán olyan kötelezettségeket vállalt, amelyek már a taifi egyezményben és a 2024-es tűzszüneti megállapodásban is szerepeltek.
Makhzoumi ennél is tovább ment. Az elmúlt hónapokban azon dolgozott, hogy a szunnita képviselőket egységesen a kormány tárgyalási vonala mögé állítsa. Emellett sikeresen szorgalmazta, hogy Bejrútot nyilvánítsák illegális fegyverektől mentes övezetté.
Drúzok: nép és vezetés eltérő oldalon
A drúz közösség különösen érdekes képet mutat. Az Al Jadeed közvélemény-kutatása szerint a libanoni drúzok többsége támogatja az Izraellel kötött megállapodást és a Hezbollah lefegyverzését.
Ennek egyik oka lehet Izrael szíriai drúzoknak nyújtott támogatása az iszlamista erőkkel szemben.
Ezzel szemben a közösség hagyományos vezetője, Walid Jumblatt továbbra is a síita táborhoz és az iráni tengelyhez húz. Jumblatt szerint az Irán és az Egyesült Államok közötti tárgyalási csatorna fontosabb, mint a közvetlen izraeli rendezés. A keretmegállapodást bírálva azt mondta: a legfeltűnőbb benne a valódi hudna – vagyis átmeneti fegyvernyugvás – hiánya.
Libanon mai erőviszonyai egy rendkívül törékeny egyensúlyt mutatnak. A Hezbollah még túl erős ahhoz, hogy egyszerűen leszereljék, ugyanakkor már nem olyan domináns, mint korábban. Az állam, a keresztény és szunnita tábor, valamint a nemzetközi támogatók most először látnak valódi esélyt arra, hogy megtörjék az iráni proxy katonai monopóliumát.
Az írás az Israel Hayom oldalán jelent meg.
