A Hezbollah terroristái ellen harcoló izraeli katonák között még mindig kimagasló a harci morál.
Amennyiben erre utasítást kapnak, a Golani-dandár katonái bármilyen feladatra készen állnak, akár arra is, hogy szárazföldi erőkkel vonuljanak be Bejrútba – erről beszélt az izraeli hadsereg Golani-dandárjának 13. zászlóalját vezető „M” parancsnok a Jerusalem Postnak adott interjújában.
Izrael libanoni hadjárata
A tiszt részletesen ismertette a dél-libanoni Wadi Szaluki térség közelmúltbeli elfoglalását, amelyet korábban a Hezbollah ellenőrzött. Elmondása szerint a művelet növeli az észak-izraeli lakosság biztonságát, visszaszorítja a Hezbollah drón- és rakétaindítási képességeit, ugyanakkor az FPV-drónok jelentette fenyegetés továbbra is komoly kihívást jelent.
A 15 éve szolgáló parancsnok 2025-ben a Gázai övezetben, Hán-Júnisz és Rafah térségében vett részt a „Tűzszekerek” hadműveletekben, majd alakulatával az elsők között lépett be Libanonba az idei márciusi szárazföldi offenzíva kezdetén. Mivel az elsők között hatoltak be az országba, egysége rendszeresen ütközött Hezbollah-harcosok ellenállásába, és több alkalommal közelharc alakult ki. A harcok során a zászlóalj három katonát veszített, miközben a térségben mintegy ötven Hezbollah-fegyverest semlegesítettek az izraeli erők.
Később az alakulat jelentős mennyiségű fegyvert és föld alatti alagútrendszert is felkutatott és megsemmisített.
A zsákmányolt anyagok között iráni katonai stratégiai dokumentumok és hadműveleti térképek is voltak.
„Rendkívül erős a harci szellem az alakulatnál”
– mondta a parancsnok.
Wadi Szaluki elfoglalása
M. és a 13. zászlóalj mintegy két héttel ezelőtt foglalta el Wadi Szaluki térségét, miközben a Golani más egységei a Beaufort-erőd ellenőrzését szerezték meg. A parancsnok elmondta, hogy katonái heteken át vártak erre a feladatra. Korábban többször is végrehajtottak rövid behatolásokat a térségben, de nem próbálták tartósan megtartani az elfoglalt területeket.
„Amikor megérkezett a parancs, hogy maradhatunk és átvehetjük az ellenőrzést a térség felett, a tisztjeink kidolgozták a haditervet. Éjszaka indultunk el, és behatoltunk a Szaluki-völgybe” – idézte fel. A művelet során nyugat felé is előrenyomultak, több helyen átkelve a folyón. „A folyó bizonyos szakaszain hirtelen megnő a vízmélység, és még ellenséges tűz nélkül is rendkívül nehéz az átkelés” – mondta.
A parancsnok külön méltatta a légierő, a harckocsizó alakulatok és a tüzérség támogatását, amelyek jelentős tűzerővel készítették elő az előrenyomulást. Emellett a harctéri hírszerző egységek munkáját is kiemelte.
„A Szaluki környékén 1997-ben vívott izraeli csaták történetein nőttünk fel. Most könnyebb volt eljutni oda”
– jegyezte meg.
A legnehezebb ütközet
A parancsnok szerint az egyik legkeményebb összecsapás egy házért vívott közelharc során történt. „Az embereim behatoltak az épületbe, mire a terroristák tüzet nyitottak. Végül megöltük őket, de az első lövések több katonánkat megsebesítették. Amikor Tuvia Lifshitz berohant, hogy segítsen bajtársainak, a Hezbollah fegyveresei lelőtték és megölték. Ezután katonáink körbezárták az épületet, elszigetelték a terroristákat, majd végeztek velük.”
Egy másik alkalommal egy, a Szaluki-völgy közelében fekvő falunál hét kilométert meneteltek esőben, miközben Hezbollah-aknavető-tűz érte őket. A sebesültek ellátását egy külön mentőegység végezte, amíg helikopterrel kórházba nem tudták szállítani őket, miközben a fő erők folytatták az előrenyomulást.
Továbbra is veszélyt jelentenek a Hezbollah drónjai
M. elismerte, hogy az izraeli hadsereg nem volt teljesen felkészülve a Hezbollah új FPV-drónjaira, amikor megkezdte a libanoni hadműveletet. Szerinte a jelenlegi előrenyomulás ugyan részben akadályozza a Hezbollahot abban, hogy drónokat indítson az észak-izraeli települések ellen, a fenyegetés azonban továbbra is fennáll, különösen a Dél-Libanonban állomásozó katonák számára.
A védőhálók, speciális fegyverrendszerek, valamint a fokozott éberség és a légi fenyegetések korai észlelésére irányuló kiképzés ugyan javított a helyzeten, de a probléma teljes megoldása még várat magára. A parancsnok szerint bízik benne, hogy a védelmi ipar idővel átfogó választ talál a drónkihívásra, bár ez még hónapokba telhet. M. hangsúlyozta: azt szeretné, hogy az észak-izraeli lakosok ismét normális életet élhessenek, és hogy saját fia békés körülmények között nőhessen fel.
„Türelemre van szükség. Ez gerillaháború. Nem úgy működik, hogy végrehajtunk egyetlen műveletet, és mindennek vége.
Nem lehet egyszerűen megtámadni egy területet, aztán hátradőlni. Rendszeresen és módszeresen kell fellépni. De megakadályozzuk a támadásokat, a beszivárgásokat és a határ menti izraeli települések elleni akciókat.” – fogalmazott.
„Nem tudnak páncéltörő rakétákkal, rövid hatótávolságú aknavetőkkel vagy rakétákkal támadni, így most más feladatokra kell összpontosítaniuk. Ez volt a fő feladatunk.
Ezeket a feladatokat pedig nem lehet pusztán a légierővel végrehajtani – behatoló szárazföldi erők is szükségesek hozzá” – jegyezte meg.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a sábát beállta előtt készítette, és előre időzítve jelent meg az oldalon.
