Az iráni támadások után Doha keményebb hangot üt meg a Hamász palesztin terrorszervezet holdudvarával szemben — de a háttérben továbbra is érdekek, pénz és geopolitikai számítások tartják egyben a törékeny szövetséget.
Az iráni–öbölbeli eszkaláció váratlan mellékhatással járt: megingott Katar és a Hamász viszonya.
A konfliktus során több, a szervezethez köthető médiaplatform és szócső látványosan Irán narratíváját kezdte visszhangozni — miközben hallgatott a Katart ért támadásokról.
Ez pedig vörös vonalat jelentett Dohában.
A legismertebb eset Száed Ziad eltűnése volt. A Hamász egyik hangadó figurája két hétre eltűnt a nyilvánosságból, nem jelent meg az Al Jazeera műsoraiban, és a közösségi médiában is elnémult.
A háttérben állítólag az állt, hogy nem ítélte el az Iránhoz köthető támadásokat Katar ellen — sőt, inkább az iráni álláspontot erősítette.
Vége a kettős játéknak?
A dohai vezetés reakciója gyors és kemény volt. Több száz embert vettek őrizetbe, köztük olyanokat, akiket azzal gyanúsítanak, hogy az Iráni Forradalmi Gárda számára kémkedtek, vagy információkat gyűjtöttek katonai létesítményekről. Másokat drónkezelés vagy szabotázs miatt fogtak el.
Az üzenet egyértelmű:
Katar nem tűri tovább, hogy a területén élő Hamász-közeli szereplők egyszerre szolgálják Dohát és Teheránt.
A „kettős játék” ideje lejárt — választani kell.
Luxusban uszító „elemzők”
Ziad története különösen szimbolikus. A gázai Dzsabálijából származó aktivista az elmúlt időszakban dohai luxushotelekből kommentálta a háborút, miközben az arab világ egyik legnézettebb csatornáján védte a Hamászt.
Izraeli részről korábban is éles kritikák érték: Avichay Adraee például azt vetette a szemére, hogy „stratégiai elemzőnek álcázva” buzdítja a gázaiakat dzsihádra — miközben ő maga biztonságban él külföldön.
A probléma azonban most nem Izrael, hanem Katar szemében vált kritikussá:
Ziad az iráni propagandát kezdte ismételni, miközben egyetlen szót sem szólt az öböl menti államokat érő rakéta- és dróntámadásokról.
Letartóztatások és figyelmeztetések
Ziad esete nem egyedi. Több forrás szerint Katar más, „jól ismert” Hamász-közeli figurákkal szemben is intézkedett. Egyeseket őrizetbe vettek, másokat kiutasítással fenyegetnek.
A történetekből kirajzolódik egy új valóság:
Doha hajlandó fellépni azok ellen, akik az iráni tengelyhez maradnak hűek, miközben Katar vendégszeretetét élvezik.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Hamász vezetésével való kapcsolat megszakadna.
Nyilvános lojalitás, kényszerből
A nyomás hatására több ismert iszlamista szereplő látványosan visszavett hangneméből. Ali al-Karadadzsi, kurd származású iszlám hittudós például hirtelen a diplomácia és a párbeszéd fontosságát kezdte hangsúlyozni — ugyanaz az ember, aki korábban dzsihádra szólított fel Izrael ellen.
Más Hamász-közeli hangok is igyekeztek lojalitást mutatni Katar felé, hangsúlyozva, hogy az emírség támogatása nélkül a palesztin ügy jóval nehezebb helyzetben lenne.
A fordulat azonban sokak szemében hiteltelen. A régióban egyre többen látják úgy:
ezek nem meggyőződésből fakadó állásfoglalások, hanem kényszerű alkalmazkodás jelei.
Katar saját érdekei szerint játszik
Miközben Doha látványosan rendre utasítja a Hamász holdudvarát, a politikai realitás nem változott. Katar továbbra is értékes eszközként tekint a szervezetre — különösen közvetítői szerepe miatt.
A gázai háború után is katari pénzek áramlanak az övezetbe, humanitárius projektek és infrastruktúra-fejlesztések formájában. A nemzetközi diplomáciában pedig Katar továbbra is kulcsszereplőként pozicionálja magát.
Ez az összefonódás azt jelenti, hogy a kapcsolat nem ideológiai, hanem pragmatikus.
Irán: szükséges rossz
A helyzet még összetettebb, ha Iránt is figyelembe vesszük.
Katar nem érdekelt az iráni rezsim bukásában.
Egy teljesen átalakuló Irán megbontaná a regionális erőegyensúlyt — és gazdasági szempontból is veszélyes riválissá válhatna, különösen a gázpiacon.
Ezért Doha számára az ideális forgatókönyv nem a változás, hanem a kontrollált instabilitás: egy gyenge, de fennmaradó iráni rezsim.
Hamász: két tábor között őrlődve
A Hamászon belül is feszültségek húzódnak. Az egyik irányzat szorosan kötődik Iránhoz és a „ellenállási tengelyhez”, míg a másik inkább a Katarral és Törökországgal fenntartott kapcsolatokban érdekelt.
Ez a belső megosztottság bénítja a szervezetet, és még a vezetőválasztást is késlelteti. A különböző frakciók eltérően látják a jövőt:
az egyik az iráni támogatásban bízik, a másik a politikai túlélésben és a nemzetközi kapcsolatokban.
A jelenlegi feszültség tehát valós, de nem végzetes. Katar figyelmeztet, fegyelmez és időnként büntet — de nem szakít. A Hamász pedig alkalmazkodik, visszavesz a retorikából, de nem mond le stratégiai szövetségeiről.
A kapcsolat inkább hasonlít egy kényszerházasságra, mint valódi szövetségre: mindkét fél tudja, hogy szüksége van a másikra — még akkor is, ha közben egyre kevésbé bíznak egymásban.
A cikk eredetije az Israel Hayom oldalán jelent meg.
Cikkünket a szombat beállta előtt készítettük és a sábáti törvényeknek megfelelően, automatikus időzítéssel publikáltuk.
- 16:29
2020. február 25. - 13:552020. szeptember 8.
- 12:302022. december 12.
