Hajszálon múlt, hogy egy iráni rakéta találjon el egy amerikai Super Hornet vadászgépet.
Március 26-án több videó jelent meg az interneten, amelyek az amerikai haditengerészet egyik F/A-18 Super Hornet vadászgépét mutatták, amint egy feltételezett iráni MANPADS (vállról indítható légvédelmi rakéta) támadás célpontjává válik. A felvételek – amelyeket nyílt forrású elemzők Irán délkeleti részére, a Csáhbahár kikötője környékére lokalizáltak – egy hajszál híján elkerült találatot rögzíttek több különböző nézőpontból.
A felvételek a vadászgép elleni rakétatámadásról
A beszámolók szerint a videók március 25-én készültek. Ezeken az látható, hogy a Super Hornet alacsony magasságban a fedélzeti M61 20 mm-es Vulcan gépágyújával támadást (strafing run) hajt végre egy iráni célpont ellen. Közvetlenül az iráni rakéta megjelenése előtt a repülőgép egy bal fordulót hajt végre. Nem egyértelmű, hogy a személyzet észlelte-e a fenyegetést, mivel a gép nem bocsátott ki infracsapdákat.
Az iráni rakéta a repülőgép mögött robbant fel, miközben a vadászgép láthatóan sértetlenül tovább repül.
Videó az elképesztő pillanatról:
Szakértők szerint, ha a rakéta eltalálta volna a Super Hornet vadászgépet, a robbanás közvetlenül a repülőgép törzse körül történt volna, sokkal nagyobb lángcsóvával.
Az Iráni Forradalmi Gárda (IRGC) ennek ellenére azonnal azt állította, hogy a repülőgépet eltalálták, és később az Indiai-óceánba zuhant. Az iráni Farsz hírügynökség által idézett közlemény szerint:
„Az ellenséges F-18-as vadászgépet Csáhbahár légterében pontosan eltalálták az IRGC haditengerészetének modern légvédelmi rendszeréből indított rakéták, majd az Indiai-óceánba zuhant.”
Az amerikai Központi Parancsnokság (CENTCOM) ezt később cáfolta, közölve: „Egyetlen amerikai vadászgépet sem lőtt le Irán.” A közösségi médiában azonban sokan megjegyezték, hogy a válasz szövegezése kifejezetten a lelövés állítását cáfolta, miközben az iráni közlés arról szólt, hogy a gépet találat érte.
Bár az amerikai hadsereg szerint a hadművelet 2026. február 28-i kezdete óta több mint 10 ezer iráni célpontot támadtak, bizonyos fenyegetések továbbra is fennállnak. A nagyobb légvédelmi rendszerek – például fix vagy járműre telepített rakétaindítók – viszonylag könnyen felderíthetők és megsemmisíthetők, a vállról indítható MANPADS rendszerek azonban kis méretük miatt jóval nehezebben észlelhetők. Az ilyen vállról indítható rakétákat hozzák összefüggésbe azzal az esettel is, amikor egy amerikai F-35-ös harci bevetés után kényszerleszállást hajtott végre. Akkor a jelentések szerint a gépet iráni tűz érte, és a pilóta repeszsérüléseket szenvedett.
Minden, amit a F/A-18 Super Hornetről tudni kell
Az F/A-18E/F Super Hornet az Egyesült Államok haditengerészetének egyik legfontosabb többfeladatú vadászbombázója. A Boeing által fejlesztett típus a korábbi F/A-18 Hornet jelentősen megnövelt és továbbfejlesztett változata, amelyet elsősorban repülőgép-hordozókról történő üzemeltetésre terveztek.
A Super Hornet képes légifölény-harcra, földi célok támadására, felderítésre és elektronikai hadviselési feladatokra is. Fegyverzetéhez tartozik többek között az M61A2 20 mm-es gépágyú, valamint különféle levegő-levegő és levegő-föld rakéták és irányított bombák.
A típus kiemelt szerepet játszik az amerikai haditengerészet repülőgép-hordozóinak támadóképességeiben. A Super Hornet fejlett radar- és szenzorrendszerekkel, korszerű elektronikai önvédelmi berendezésekkel és nagy fegyverterheléssel rendelkezik. A kétüléses F/A-18F változat különösen alkalmas összetett csapásmérő feladatokra, míg az EA-18G Growler elektronikai hadviselési repülőgép is a Super Hornet platformjára épül.
