Irán saját kémthrillerrel lép színre a háború kellős közepén: az állami televízió új sorozata, a „Night Light” (Éjjeli fény) a híres izraeli „Teherán” ellenpárjaként mutatja be a titkosszolgálati harcot – immár a rezsim szemszögéből.
Az iráni állami műsorszolgáltató egy új, 30 részes kémsorozatot indított a perzsa újév, a Nowruz alkalmából. A „Night Light” (Éjjeli fény) című produkció – az iráni Mehr hírügynökség szerint – „valós események ihletésére” készült, és egy titkosszolgálati egység munkáját követi nyomon, amely külföldi kémhálózatokat és szabotázsakciókat próbál felszámolni az országon belül.
A történet középpontjában egy Ramosz nevű női ügynök áll, akit titokzatos és rendkívül képzett operatívként mutatnak be, aki egy összetett küldetés részeként érkezik Iránba.
A koncepció feltűnően hasonlít az Apple TV-n látható izraeli „Teherán” című sikersorozatra, amely egy Moszad-ügynök iráni bevetését mutatja be.
A különbség azonban lényeges: míg az izraeli sorozat a beszivárgó ügynök szemszögéből mesél, addig az iráni változat a rendszer nézőpontját képviseli, és a hangsúlyt az ország védelmére, valamint a külföldi befolyás elleni küzdelemre helyezi.
Szórakoztató propaganda
A sorozat időzítése nem véletlen. A premier egybeesik az Irán körüli háborús feszültségek fokozódásával, miközben a hatóságok egyre gyakrabban számolnak be állítólagos kémek letartóztatásáról és kivégzéséről.
Elemzők szerint a „Night Light” nem csupán szórakoztató tartalom, hanem tudatos kommunikációs eszköz, amelynek célja a közvélemény befolyásolása egy érzékeny politikai időszakban.
A produkció az iráni állami televízió egyik legnagyobb szabású vállalkozásának számít az utóbbi években. Az előzetesek intenzív akciójeleneteket, lövöldözést és feszült kémjátszmákat mutatnak, egyértelműen a nézők figyelmének megragadására törekedve.
Nowruz és a tömegek elérése
A bemutató időpontja különösen fontos: a Nowruz idején Irán gyakorlatilag leáll, az emberek több mint egy hétig ünnepelnek, otthon tartózkodnak, és többet fogyasztanak médiatartalmakat.
„Az új év kezdetével az országban két hétre lelassul az élet. Az emberek otthon vannak, televíziót néznek, majd a zárónapon parkokban ünnepelnek”
– magyarázta egy iráni újságíró.
Ebben a környezetben egy ilyen sorozat különösen hatékony eszköz lehet a rezsim számára, hogy egyszerre formálja a narratívát és erősítse a belső kohéziót.
Öngyilkos vállalkozás: egy iráni szárazföldi hadművelet végzetes lehet az Egyesült Államok számára
Valerij Zaluzsnij, volt ukrán főparancsnok arról beszélt, hogy az orosz–ukrán háború alapjaiban írta át a modern hadviselés szabályait, és aki ezt figyelmen kívül hagyja, az súlyos árat fizethet – szemlézi az Unian a The Telegraph kiadványát.
A térségben lezajlott korábbi háborúk gyors lefolyása sok illúziót szült. Az orosz–ukrán háború csataterein bekövetkezett mélyreható változások azonban új paradigmát teremtettek a hadviselésben. Ennek következtében alapvetően megváltoztak azok a harci képességek, amelyeket bárki is ki akarna próbálni
– fogalmazott.
A korábbi főparancsnok hangsúlyozta, hogy Ukrajna bebizonyította: kisebb államok is képesek eredményesen szembeszállni nagyobb ellenfelekkel, ha aszimmetrikus képességekre támaszkodnak. Miközben az Egyesült Államok láthatóan a gyors, döntő győzelemre irányuló „megsemmisítő” stratégiát próbálta alkalmazni Iránnal szemben, az irániak azonnal az „erőkimerítő” stratégiára váltottak, és mára „a támadó fél egyértelműen komoly nehézségekkel néz szembe”.
Az ukrán fronton teljes körűen megvalósult az úgynevezett „kill zone”, azaz „tűzgyűrű” koncepciója, amelyen belül a drónok egyaránt megsemmisítik a katonákat és a járműveket.
Ha Washington megkísérelne csapatokat partra tenni Iránban, az irániak szintén megpróbálhatnának ilyen halálzónát kialakítani a partraszállási körzetben és ez katasztrófát jelentene az amerikaiak számára
– szögezi le Valerij Zaluzsnij.
Úgy véli, hogy „élő emberek jelenléte ebben a zónában nemcsak értelmetlen, de lehetetlen is: a terület teljesen a drónok ellenőrzése alatt áll, amelyek emberekre és járművekre vadásznak. Súlyos hiba lenne, ha valaki megpróbálna katonából gépet csinálni, és szárazföldi erőket küldene a halálzónába”.
Érvelése szerint az ukrajnai háború tapasztalatai egyértelműen azt mutatják, hogy a hagyományos szárazföldi hadviselés logikája érvényét vesztette azokban a térségekben, ahol a drónok tömegesen és hatékonyan jelen vannak. A kisebb felek ma már képesek drón-alapú védelmi rendszerekkel ellensúlyozni a nagyhatalmak hagyományos katonai fölényét, és ez az egyensúly drámaian megváltoztatja a beavatkozás kockázatát.