Látványos elfogást hajtott végre az izraeli légvédelem, amely szokatlanul alacsony magasságban semmisített meg egy iráni ballisztikus rakétát.
Egy rendkívül látványos videó került nyilvánosságra, amelyen az izraeli légvédelem egy iráni ballisztikus rakéta elfogását hajtja végre. A felvételen több, egymást követő elfogási kísérlet is megfigyelhető, ami jól mutatja a több rétegű izraeli rakétavédelmi rendszer működését.
Megdolgoztatják az izraeli légvédelmet az iráni ballisztikus rakéták
A videón először egy fénylő objektum emelkedik felfelé, amely nagy valószínűséggel a Dávid Parittyája rendszerhez tartozó Stunner elfogórakéta. Ez a beérkező közepes hatótávolságú ballisztikus rakéta robbanófeje felé tart, azonban a felvételek alapján nem sikerül közvetlen találatot elérnie.
Ezt követően láthatóvá válik maga a ballisztikus rakéta robbanófeje, amely nagy sebességgel süllyed a célterület felé. Nem sokkal később egy harmadik objektum is megjelenik a képen, ezúttal oldalirányból közelítve:
ez feltehetően a Vaskupola Tamir elfogórakétája, amely lapos, szinte vízszintes pályán érkezik, majd sikeresen megsemmisíti a már zuhanó célpontot.
Az elfogásról készült videó:
A felvétel különlegessége, hogy az elfogás a Vaskupola rendszer működési határain történhetett: a Tamir rakéta pályája szokatlanul lapos, ami arra utal, hogy az elfogás a lehető legkisebb biztonságos magasságon történt. Egyes értelmezések szerint a Dávid Parittyája rendszer Stunner elfogórakétája, amely kinetikus találatra épít (vagyis nem robban, hanem közvetlen becsapódással semmisíti meg a célt), a videón először eltalálta a beérkező iráni ballisztikus rakétát, azonban az nem semmisült meg teljesen és tovább zuhant, mielőtt a Vaskupola Tamirja végleg semlegesítette.
Hogyan működik Izrael többrétegű légvédelmi rendszere?
A Vaskupola és a Dávid Parittyája Izrael többrétegű lég- és rakétavédelmi rendszerének két kulcseleme, azonban eltérő feladatkörrel rendelkeznek. A Vaskupola elsősorban rövid hatótávolságú fenyegetések – például kisebb rakéták, aknavetőgránátok és drónok – ellen készült, jellemzően néhány tíz kilométeres hatótávon belül. A Tamir elfogórakéták robbanófejjel semmisítik meg a célpontot a levegőben. Ezzel szemben a Dávid Parittyája közepes és nagyobb hatótávolságú fenyegetések, például ballisztikus rakéták és manőverező robotrepülőgépek ellen lett kifejlesztve. A rendszer Stunner elfogórakétája nagy sebességgel, úgynevezett „hit-to-kill” módszerrel – azaz közvetlen becsapódással – pusztítja el a célt.
Éppen ezért lenne jelentős áttörés, ha a Vaskupola képessé válna ballisztikus rakéták elfogására is.
Ez a rendszer eredetileg nem ilyen nagy sebességű és magasról érkező célpontok ellen készült, így egy ilyen fejlesztés azt jelentené, hogy a rövid hatótávolságú légvédelem is képes lenne átvenni bizonyos, eddig magasabb szintű rendszerekhez tartozó feladatokat. Ez nemcsak növelné Izrael védelmi rugalmasságát, hanem jelentősen csökkenthetné a drágább elfogórendszerek terhelését is, miközben gyorsabb reakcióidőt biztosítana kritikus helyzetekben.
Hende Olivér összes cikkét elolvashatja itt.






