Az 50 perc legfrissebb adásában Benkő Balázs nyelvész elemző szemmel módszeresen szemügyre veszi a nemzetközi politika kommunikációját: hogyan alakul át a „normativitás”, mit jelent a „szuverenitás”, és miként válik a genocídiumvád globálisan működtetett politikai keretté.
2025 után sokan beszélnek új világrendről, de kevesen tudják pontosan, mit is jelentenek azok a szavak, amelyeket nap mint nap használnak hozzá. A beszélgetés Trump visszatérésétől indul, majd érinti Venezuelát, Ukrajnát, az iráni rendszert, az ENSZ szerepét, és a baloldali értelmiség önfelszámoló retorikáját is. A vége felé egyre hangsúlyosabbá válik Izrael és a zsidó közösségek kiszolgáltatottsága: amikor a tömeg ellenségképet keres, az elméleti kategóriák gyorsan valós, hús-vér célpontokká válnak. Benkő szerint nem új világrend születik, hanem új beszédmód – és nem biztos, hogy jobb, mint az előző volt.
Az új világrend nem definíció, hanem zavar
A műsor elején Szalai Kálmán arra kéri vendégét, keretezze a „világrend” kifejezést, amellyel 2025 óta politikusok, elemzők és értelmiségiek is gyakran élnek. Benkő óvatosan válaszol. Nem definícióval érkezik, hanem a bizonytalanság feltérképezésének szándékával: „ezt a beszélgetést inkább az utak keresésének, a fogalmi alapok feltárásának szánom” – mondja, hozzátéve, hogy a nemzetközi szereplők megszólalásaiban is tapintható a tétovaság.
A teljes adás itt tekinthető meg:
A következő téma Donald Trump 2025-ös visszatérése. Szalai azt kérdezi, mit jelent ez a visszatérés fogalmi szinten. Benkő különválasztja a személyiséget és a jelenséget. Azt mondja, hogy Trump megjelenése nem illeszthető bele a normatív beszédmódba, amelyet sokáig az értelmiségi körök domináltak. A problémát abban látja, hogy az események nem írhatók le azzal a nyelvezettel, amelyhez ezek a körök korábban ragaszkodtak.
Az interjú során többször is visszatér a „normativitás” kérdése. Benkő szerint a közbeszéd sok esetben utólag próbál értelmet adni történéseknek, és ehhez morális címkéket gyárt. A normák érvényesítése gyakran csak azokkal szemben történik meg, akik nem tartoznak a „megfelelő” ideológiai körbe. Szerinte Trump azt a kényelmetlen igazságot vágja az arcokba, hogy a világ egyáltalán nem a korábbi elvárások szerint működik.
Venezuela, Irán és az újfajta beavatkozások
A geopolitikai példák között elsőként Venezuela kerül szóba, ahol az Egyesült Államok beavatkozása új vitákat generált. Benkő szerint a szuverenitás és nemzetközi jog fogalmai gyakran „ráolvasásként” működnek: mintha az, aki előbb kimondja a normát, erkölcsi előnyt is szerezne. Ugyanakkor a gyakorlatban a döntéseket nem ezek a fogalmak, hanem stratégiai érdekek mozgatják.
Irán kapcsán megemlíti az ellenzéki mozgalmak erősödését, és azt mondja: amikor egy diktatúra a saját népét gyilkolja, az beavatkozási helyzetet teremt. Trumpot szerinte nem az különbözteti meg elődeitől, hogy fellépései igazolhatók-e elvek mentén, hanem az, hogy „sebészi pontosságú, koncentrált, gyors akciókkal” próbál eredményt elérni – ellentétben a hosszú, kimerítő háborúkkal.
Szalai Kálmán felveti, hogy a baloldali retorika sokszor mintha elvesztette volna a kapcsolatát a valósággal. Benkő szerint az értelmiségi megszólalás akkor válik hatékonnyá, ha mögötte anyagi, média- és intézményi támogatás is áll. A régi politikai keretek kiüresedtek, a társadalmi alapok visszahúzódtak, és a megmaradó diskurzus egyre szélsőségesebb formákat ölt. Az antiszemitizmus, a kolonializmus elleni harc és a klímavédelem retorikája gyakran keveredik, de mögötte sokszor csak politikai pozíciók maradnak.
A beszélgetés egyik legsúlyosabb pontján Szalai felidéz egy korábbi vitát arról, vajon megjelenhet-e Magyarországon baloldali, Izrael-ellenes retorika. Benkő válasza szerint ez nemcsak lehetséges, hanem logikus következménye annak, hogy a forradalmi ideákat ma már ki kell szervezni, és „oda szervezik ki, ahova lehet”.
Szerinte ha Izrael válik az elnyomás szimbólumává, akkor a mozgósított tömegek a saját környezetükben is keresni fogják ennek kézzelfogható célpontját: „Ha egyszer én eldöntöm azt, hogy legyen Izrael az, amely megtestesíti az elnyomás kvintesszenciáját, akkor én meg fogom találni a zsidókat a szomszédban” – mondja.
Genocídiumvád mint működtetett narratíva
A beszélgetés végén Szalai arra kíváncsi, hogy mi az, ami hosszú távon is megmaradhat a jelenlegi politikai diskurzusból. Benkő szerint a genocídiumvád egy ügyesen kitalált retorikai keret, de nem biztos, hogy hosszú távon is működőképes. Úgy látja, hogy ezek a politikai és erkölcsi töltetű vádak kifáradhatnak, különösen akkor, ha a közvélemény egyszerűbb, pragmatikusabb gondolkodás felé fordul.
Zárásként azt mondja, hogy egy újfajta világrend körvonalazódhat, amely kevésbé lesz értéksemleges és kevésbé fog igényt tartani az abszolút normák érvényesítésére. Ehelyett egy „gyakorlatiasabb és kevésbé értelmiségi” rend alakulhat ki, amely nyíltabban vállalja az érdekeit – és talán kevésbé fogja elfedni őket díszletekkel.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
- 08:30
2026. március 10. - 19:00
2025. augusztus 5. - 12:45
2023. augusztus 27.
