A városi hadviselés területén elismert szakértő szerint a nyugati eszközök felülmúlják az orosz és kínai fegyvereket.
Az elmúlt évek konfliktusai – Ukrajnától Iránig – egyre világosabban mutatják, hogy a nyugati, integrált hadviselési rendszerek hatékonyabbak a harctéren, mint az orosz és kínai technológiára épülő fegyverek – írja az X-en megjelent bejegyzésében John Spencer, a Modern War Institute szakértője.
A háború mint fegyverteszt
A fegyverrendszerek valódi képességei nem katonai parádékon vagy fegyverkiállításokon derülnek ki, hanem a harctéren – érvel John Spencer. A Modern War Institute kutatója szerint minden konfliktus egyfajta brutális tesztkörnyezet, amelyben a katonai technológia kénytelen szembenézni a valóság követelményeivel.
Spencer szerint az elmúlt évek több konfliktusa is azt mutatja, hogy az orosz és kínai fegyverrendszerek gyakran nehezen veszik fel a versenyt azokkal a komplex hadviselési képességekkel, amelyeket az Egyesült Államok, Izrael és szövetségeseik építettek ki. Ezek a rendszerek a hírszerzést, a precíziós csapásmérést és a hálózatba kapcsolt műveleteket egyetlen integrált hadviselési rendszerben egyesítik.
Irán mint újabb példa
A szerző szerint az Irán körüli katonai helyzet újabb példát szolgáltat erre a jelenségre. Teherán évtizedek óta jelentős mértékben támaszkodik orosz és kínai technológiára, hogy kiépítse légvédelmi és csapásmérő képességeit. Oroszország például Sz-300-as légvédelmi rendszereket szállított Iránnak, amelyek stratégiai létesítmények – köztük nukleáris objektumok és katonai bázisok – védelmét szolgálják.
Kína eközben jelentős szerepet játszott az iráni rakéta- és drónprogram fejlesztésében. Amerikai szankciók és hírszerzési jelentések szerint kínai vállalatok számos alkatrészt és elektronikai komponenst biztosítottak az iráni ballisztikus rakéták és pilóta nélküli repülőeszközök gyártásához. Spencer szerint azonban ez a technológiai háttér nem bizonyult elegendőnek: az amerikai és izraeli erők több alkalommal képesek voltak csapásokat mérni iráni katonai infrastruktúrára, például radarokra, rakétaindító rendszerekre és parancsnoki központokra.
Tanulságok Ukrajnából
Hasonló következtetésekre jut a szerző az orosz-ukrán háború tapasztalatai alapján is, amely konfliktus a hidegháború vége óta a legnagyobb valós tesztet jelenti az orosz haditechnika számára. Oroszország a világ egyik legkiterjedtebb légvédelmi rendszerével lépett háborúba, amelynek kulcselemei az Sz-300 és az Sz-400 rendszerek. Ezeket Moszkva hosszú időn át a világ legfejlettebb légvédelmi technológiái között reklámozta.
Ennek ellenére az ukrán erők – nyugati hírszerzési támogatással és precíziós fegyverekkel – többször is képesek voltak áttörni az orosz légvédelmet.
Ukrajna csapásokat hajtott végre radarállomások, légvédelmi ütegek, lőszerraktárak és parancsnoki központok ellen, sőt mélyen a frontvonal mögötti célpontokat is támadott.
Kínai fegyverek próbatétele Dél-Ázsiában
Spencer a kínai haditechnika teljesítményét is vizsgálja. Spencer példaként hozza fel az Operation Sindoor során történteket, amely során India precíziós csapásokat hajtott végre pakisztáni célpontok ellen 2025 májuságban.
Pakisztán hadereje nagyrészt kínai fegyverrendszereket használ, többek között HQ-9 légvédelmi rendszereket, valamint kínai fejlesztésű repülőgépeket és radarokat. A csapások ennek ellenére sikeresek voltak, ami Spencer szerint felveti a kérdést, mennyire képesek ezek a rendszerek megakadályozni egy technológiailag fejlettebb ellenfél támadásait.
A modern háború kulcsa
A szerző szerint a modern hadviselésben nem az egyes fegyverplatformok, hanem a rendszerek integrációja a döntő.
A nyugati hadseregek évtizedek óta olyan architektúrákat építenek, amelyekben műholdak, drónok, szenzorok, kiberképességek és precíziós fegyverek egyetlen hálózatba kapcsolódnak.
Ez lehetővé teszi, hogy a célpontokat gyorsabban észleljék, az információt azonnal megosszák, és nagy pontosságú csapásokat hajtsanak végre. Spencer szerint Oroszország és Kína próbál hasonló rendszereket kiépíteni, de a harctéri tapasztalatok alapján ezek kevésbé integráltak és sérülékenyebbek.
Hatás a globális fegyverpiacra
A harctéri teljesítménynek komoly geopolitikai következményei is vannak. Spencer felidézi az 1982-es libanoni háború egyik epizódját, amikor az izraeli légierő több mint hatvan szíriai repülőgépet semmisített meg szovjet gyártmányú légvédelem mellett, saját veszteség nélkül. Az esemény jelentősen rontotta a szovjet fegyverek hírnevét.
A szerző szerint ma hasonló folyamat zajlik. Amikor az orosz légvédelem nem tudja megvédeni a saját erőit Ukrajnában, vagy amikor kínai technológiára épülő rendszerek nem akadályozzák meg a precíziós csapásokat más régiókban, azt a világ fegyvervásárlói is figyelemmel kísérik.
A csatatér a legnagyobb fegyverkiállítás
Spencer végül arra jut, hogy a csatatér a fegyveripar valódi bemutatótere. Az országok nem katonai parádékra vásárolnak fegyvereket, hanem azért, hogy a lehető legnehezebb körülmények között is működjenek.
Minden megsemmisített radar, minden kiiktatott légvédelmi rendszer és minden sikeres áttörés üzenetet küld a globális fegyverpiacnak.
A szerző szerint a jelenlegi konfliktusok tanulsága egyre világosabb: a nyugati, különösen az amerikai és izraeli fejlesztésű haditechnika továbbra is jelentős előnyt mutat a modern harctéren, míg az orosz és kínai rendszerek teljesítménye több esetben is kérdéseket vet fel.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
- 06:13
2025. július 26. - 14:00
2025. április 28. - 16:00
2024. december 22.
