Az amerikai légierő bővíteni kívánja a Stand-in Attack Weapon (SiAW) szuperszonikus levegő-föld rakéta gyártását, amelyet arra terveztek, hogy gyors csapást mérjen az integrált légvédelmi rendszerekre, ballisztikus rakétaindítókra, GPS-zavaró berendezésekre vagy műholdellenes fegyverrendszerekre.
A SiAW-ot elsősorban lopakodó repülőgépek – például a Lockheed Martin F-35-öse – számára fejlesztették, hogy azok képesek legyenek magas értékű, mozgó célpontok gyors megsemmisítésére ellenséges az légvédelemmel telített légtérben. A rakéta gyártásának bővítésére irányuló lépés azt jelzi, hogy a Pentagon a jövőben nagyobb mennyiségben szeretné gyártani a fegyvert, hogy elegendő készlet álljon rendelkezésre a fejlett légvédelmi hálózatok elleni hadműveletekhez.
A modern légvédelmi rendszerek rémálma lesz a SiAW rakéta
A SiAW rakéta eredetileg az F-35 egyik speciális kiegészítő fegyverének számított, de a légierő most már a modern légvédelmi rendszerek elnyomására és megsemmisítésére szolgáló kulcsfontosságú eszközként tekint rá. Az iráni háború megindítását követően pár nappal az amerikai kormányzat által közzétett felhívás szerint a légierő olyan gyártókat keres, amelyek hasonló vagy jobb képességű rakétákat tudnak előállítani, évi körülbelül 600 darabos kapacitással. Ez egyértelműen jelzi, hogy a légierő nagyobb gyártási kapacitást, versenyt és szükség esetén gyorsan felfuttatható termelést akar, mielőtt a SiAW szélesebb körben hadrendbe állna.
A SiAW kulcsszerepet fog kapni az amerikai légierő jövőbeli stratégiájában, amelynek célja az ellenséges légvédelmi és rakétavédelmi hálózatok megbontása. Ezek az úgynevezett hozzáférést korlátozó és területmegtagadó rendszerek (A2/AD), amelyekkel egy ország megpróbálja távol tartani az ellenséges repülőgépeket és hadihajókat a saját területétől. A rakétát kifejezetten az ilyen védelmi rendszerek „kulcselemei” ellen tervezték, ezek közé tartoznak:
- a ballisztikus rakétaindítók,
- a szárazföldi és hajók elleni cirkálórakéta-indítók,
- az elektronikai zavaró rendszerek,
- a műholdellenes fegyverek,
- a parancsnoki és irányítási csomópontok,
- és az integrált légvédelmi rendszerek elemei.
Az amerikai légierő költségvetési dokumentumai szerint a SiAW-ot ötödik generációs és jövőbeli fejlett harci repülőgépekhez tervezték. A fegyver kezdeti harcképességet részben a haditengerészet AGM-88G AARGM-ER rakétájára építve fejlesztették, amely továbbfejlesztett robbanófejet és gyújtórendszert kapott, valamint integrálták az F-35 fegyverrendszerébe is.
„Ez az a fajta fegyver, amely, ha elegendő mennyiségben rendelkeznénk belőle, nagyon értékes lenne a jelenlegi iráni és mindenképpen a csendes-óceáni műveletekben”
– mondta Mark Gunzinger nyugalmazott ezredes, az AFA Mitchell Institute for Aerospace Studies jövőbeli koncepciókért és képességértékelésekért felelős igazgatója.
Kulcsfontosságú fegyver lehet a jövőben a SiAW
A SiAW egyfajta átmenetet képez a nagy hatótávolságú „stand-off” fegyverek és a klasszikus radarellenes rakéták között.
Bár a nagy hatótávolságú cirkálórakéták képesek a légvédelmi zónán kívülről támadni, de lassabbak, és inkább fix vagy kevésbé mozgó célpontok ellen ideálisak. A SiAW ezzel szemben arra készült, hogy olyan repülőgépek indítsák, amelyek képesek behatolni az ellenséges légvédelem zónájába, közelebbről indítják a rakétát, és gyorsabban megsemmisítik az olyan célpontokat, amelyek időközben áthelyezhetők, kikapcsolhatják radarjukat vagy megtévesztő intézkedéseket alkalmazhatnak.
Az új amerikai felhívás arra utal, hogy a légierő nem akar egyetlen, sérülékeny gyártási láncra támaszkodni egy olyan fegyvernél, amelyből a jövőben akár több ezer darabot is beszerezhet.
Különösen a csendes-óceáni térségében zajló lehetséges konfliktusok esetében lenne szükség nagy mennyiségű SiAW rakétára. Egy Kínával való háború kezdeti szakaszában számos hasonló rakétára lenne szükség a part menti rakétarendszerek megsemmisítéséhez, az integrált légvédelem elnyomásához és a későbbi bombázó-, vadászkísérő- és tengeri csapásmérő műveletek előkészítéséhez.
A legújabb repülőgépeken is megjelenhet
A tervek szerint az F-35 lesz a SiAW elsődleges hordozója, de a légierő korábban már jelezte, hogy a B-21 Raider bombázó is hordozhatja majd a rakétát. A SAM.gov oldalon közzétett dokumentum szerint így a rakétának kompatibilisnek kell lennie:
- a Lockheed Martin F-35-ösével,
- a General Dynamics F-16-osával,
- a Boeing F-47-esével
- és a Northrop Grumman B-21 Raider lopakodó bombázójával is.
Külön érdekesség, hogy ez az első alkalom, amikor a Boeing által fejlesztett F-47 vadászgép neve konkrét fegyverrendszerrel kapcsolatban megjelenik egy nyilvános amerikai légierős beszerzési dokumentumban.
- 19:00
2026. február 26. - 07:00
2022. május 16. - 20:06
2026. február 28.
