Már a tavaly júniusi 12 napos háború idején is számos találgatás keringett az iráni tengeralattjárók jelentette veszély valódi mértékéről.
Valóban képes Teherán tengeralattjáró-flottája sakkban tartani az amerikai haditengerészetet?
Irán tengeralattjáró-arzenálja
Irán egyre bővülő, közel 30 egységből álló tengeralattjáró-flottáját elsősorban sekély vízi rajtaütésekre tervezték. Bár az Iráni Forradalmi Gárda (IRGC) folyamatosan fitogtatja tengeri erejét, a karbantartási nehézségek és a technológiai lemaradás azt sugallják, hogy az erőviszonyok az Öbölben változatlanok maradtak.
Miközben az amerikai repülőgép-hordozók – mint például a USS Abraham Lincoln és kísérőhajói – a Perzsa-öböl vizein járőröznek, a felszín alatt több tíz méteres mélységben csendes harc folyik a tenger feletti uralomért. Teherán úgynevezett aszimmetrikus haditengerészeti doktrínát alkalmaz az amerikai erők ellen, azaz nem nyílt csatában, hanem a képességeinek megfelelő, egyedi megoldásokkal próbálja ellensúlyozni az amerikaiak technikai fölényét. A cél a Hormuzi-szoros feletti ellenőrzés: ez a világ legfontosabb energiafolyosója, ahol évente több mint ezermilliárd dollár értékű áru és kőolaj halad át.
Irán ezért nem egy olyan tengeralattjáró-flottát akar építeni, amely képes lenne a nyílt ütközetre az amerikai 5. flottával. Ehelyett egy „csendes raj” létrehozására törekszik, hogy a szűk tengerszorost stratégiai csapdává alakítsa.
A flotta felépítése: a törpéktől az óriásokig
Az iráni stratégia alapját a Ghadir-osztály, egy mindössze 125 tonnás kis törpe-tengeralattjáró adja, amelyből mintegy 20 darabot állítottak hadrendbe. Ezeket a tengeralattjárókat kifejezetten a Perzsa-öböl sekély és zavaros vizeire tervezték. Képesek „leülni” a tengerfenékre, beolvadva a háttérzajba, így a legmodernebb szonárok (hangradarok) számára is szinte láthatatlanok. Méretük ellenére nehéztorpedókkal és víz alól indítható Jask-2 cirkálórakétákkal is fel vannak fegyverezve.
Fateh-osztály már átmenetet jelent a törpe és a nagyobb tengeralattjárók között. Modern harcirányító rendszerrel és elektronikai hadviselési eszközökkel rendelkezik, és akár 35 napig is képes a víz alatt maradni.
A hierarchia csúcsán három darab, 74 méter hosszú orosz gyártmányú dízel-elektromos Kilo-osztályú tengeralattjáró áll. Ezeket mélyvízi műveletekre tervezték: torpedókat, ballisztikus rakétákat indíthatnak, és aknatelepítésre is alkalmasak.
Propaganda és valóság
Bár az iráni állami média nemrég egy mesterséges intelligenciával készült videót is közzétett, amelyen a USS Abraham Lincoln elsüllyesztését imitálják, a szakértők szerint a fenyegetés mértéke túlzó, tekintettel arra például, hogy a hatalmas Kilo-osztályú tengeralattjárók a sekély víz miatt szinte használhatatlanok a Perzsa-öböl belsejében, így kénytelenek a külső, mélyebb vizeken maradni.
Szakértők említik még a két ország közötti jelentős technológiai szakadékot is: Teherán gyakran hangoztatja, hogy atommeghajtású tengeralattjárókat akar építeni, de a jelenlegi flottájuk kizárólag hagyományos, dízel-elektromos meghajtású. Mindezek mellett az iráni haditengerészet komoly karbantartási problémákkal is küzd: a nemzetközi szankciók miatt Irán vért izzad, hogy működőképesen tartsa a hajóit. A nagyobb tengeralattjárók jelentős része az idő nagy részét a szárazföldön, javítás alatt tölti.
Szakértők szerint Irán tengeralattjáró-flottája alkalmas arra, hogy zavart okozzon és pszichológiai hadviselést folytasson, de valójában messze van attól, hogy megtörje az Egyesült Államok és szövetségeseinek technológiai fölényét.
