Amerika a venezuelai beavatkozással senki számára nem hagyott kétséget afelől, ki az úr a nyugati féltekén.
A venezuelai események nem lepték meg azokat, akik figyelmesen elolvasták a Trump-adminisztráció által novemberben kiadott új nemzetbiztonsági stratégiát.
Mi történt Venezuelában?
Amint arról a Neokohn is beszámolt, az amerikai haditengerészet és különleges erők csapásokat mértek az Amerika hátsó udvarában Oroszország, Kína és Irán előretolt helyőrségeként működő venezuelai rezsimre. A támadás megindítását követően Donald Trump elnök közölte, hogy az amerikai erők elfogták a rezsim vezetőjét, a Venezuelát diktátorként irányító Nicolas Maduro elnököt.
Még mielőtt bárki könnyeket ejtene a Maduro-rezsimért, fontos megjegyezni, hogy a venezuelai elnök és csatlósai évek óta illegitim módon tartják fenn hatalmukat, választási csalásokkal, az ellenzék elnyomásával és súlyos emberi jogi jogsértésekkel. A rendszer mélyen korrupt kleptokráciaként működve, az állami olajbevételek elsikkasztásával és a hadsereghez kötődő bűnözői hálózatokkal szipolyozta ki saját népét, miközben kapcsolatban állt drogkartellekkel, de még a libanoni Hezbollahhal is, amelynek terrorista fegyveresei maguk is jelen vannak a latin-amerikai országban. A rezsim korrupciója a gazdaság szétzilálásához és a világ egyik legnagyobb humanitárius katasztrófájához vezetett, amelynek következtében 7–8 millió (!) venezuelai menekült el az országból az elmúlt években.
Sokan leegyszerűsítően már most azzal vádolják az Egyesült Államokat, hogy ismét az olajért indított háborút, ennél azonban sokkal többről van szó.
A Monroe-doktrína felélesztése és az új nemzetbiztonsági stratégia
Az USA akkori elnöke, James Monroe által 1823-ban meghirdetett külpolitikai irányvonal, az ún. Monroe-elv kimondta, hogy az Európai hatalmak nem terjeszthetik ki befolyásukat az amerikai kontinensen, és nem hozhatnak létre új gyarmatokat a nyugati féltekén. Cserébe az Egyesült Államok vállalta, hogy nem avatkozik be Európa belügyeibe és háborúiba. Az elv később az amerikai külpolitika alapjává vált, és az USA vezető szerepének igazolására szolgált Latin-Amerikában, később pedig kiterjesztették a nem-európai hatalmakra is.
Donald Trump és kormányzata novemberben adta ki az Egyesült Államok új nemzetbiztonsági stratégiáját (angolul itt, magyarul pedig itt olvasható), amely ismét hitet tett a Monroe-doktrína mellett: „Az évekig tartó elhanyagolás után az Egyesült Államok újra érvényt szerez a Monroe-elvnek, hogy helyreállítsa Amerika vezető szerepét a nyugati féltekén, megvédje hazánkat, és biztosítsa hozzáférésünket a térség kulcsfontosságú földrajzi pontjaihoz.
Meg fogjuk akadályozni, hogy a féltekén kívüli versenytársak katonai erőket vagy más fenyegető eszközöket állomásoztassanak, illetve stratégiai jelentőségű eszközöket birtokoljanak vagy ellenőrizzenek a féltekénken.”
– olvasható a novemberben kiadott stratégiai dokumentumban.
Az új amerikai NBS szerint a Monroe-elvhez fűzött „Trump-korollárium” józan és hatékony eszköze az amerikai hatalom és prioritások helyreállításának, teljes összhangban az Egyesült Államok biztonsági érdekeivel.
Az NBS továbbá hangsúlyozza, hogy a féltekén kívüli versenytársak (Kína, Irán, Oroszország) jelentős pozíciókat szereztek a nyugati féltekén, részben azért, hogy gazdasági hátrányba hozzák az Egyesült Államokat, részben pedig olyan módokon, amelyek a jövőben stratégiai károkat okozhatnak.
A dokumentum szerint e befolyásszerzés komoly ellenállás nélküli eltűrése az elmúlt évtizedek egyik súlyos amerikai stratégiai hibája volt. Az NBS ezért ígéretet tett ennek a hibának a helyrehozására:
„Az Egyesült Államoknak vezető szerepet kell betöltenie a nyugati féltekén – ez biztonságunk és jólétünk alapfeltétele.
Csak így tudjuk magabiztosan érvényesíteni érdekeinket a térségben, ott és akkor, ahol erre szükség van. Szövetségeink feltételeinek – illetve bármiféle támogatásunk feltételeinek – azon kell alapulniuk, hogy fokozatosan visszaszorítsuk az ellenséges külső befolyást – a katonai létesítmények, kikötők és kritikus infrastruktúrák feletti ellenőrzéstől kezdve egészen a tág értelemben vett stratégiai jelentőségű eszközök felvásárlásáig. Az idegen befolyást esetenként nehéz lesz visszaszorítani, tekintettel bizonyos latin-amerikai kormányok és egyes külföldi szereplők politikai összefonódására.”
Amit most látunk Venezuelában, az nem más, mint az új nemzetbiztonsági stratégiában hivatkozott Monroe-elv gyakorlatba ültetése pár Delta Force/Navy SEAL kommandós hathatós közreműködésével.
Valószínűleg nem tévedünk nagyot akkor, ha azt tippeljük, hogy Venezuela után Kuba lehet a következő ország, amelyet „meglátogatnak” az amerikai különleges erők.
Hende Olivér összes cikkét elolvashatja itt.
- 10:50
2026. január 3. - 09:01
2019. szeptember 26. - 08:07
2026. január 6.
