Belgium fővárosa, Brüsszel demográfiai átalakulása mára nem politikai értelmezés, hanem statisztikai tény. A belga statisztikai hivatal, a Statbel legfrissebb adatai szerint a Brüsszel–Fővárosi Régióban élő, 17 évesnél fiatalabb korosztály közel 73 százaléka migrációs háttérrel rendelkezik, miközben a kizárólag belga származású gyermekek aránya alig haladja meg a 10 százalékot. Míg főváros fiatal lakosságának összetétele jelentősen eltér Belgium más régióitól, sőt az európai átlagtól is, az adatok rendkívül elgondolkodtatók.
A teljes brüsszeli lakosság körében is hasonló a kép: a Statbel szerint
a városban élők mintegy 61,6 százalékának van az Európai Unión kívülre visszavezethető eredete, miközben a kizárólag belga háttérrel rendelkezők aránya nagyjából 22 százalékra csökkent.
Belgium ugyan hivatalosan nem vezet etnikai statisztikákat, de az „eredet” és a „migrációs háttér” kategóriák alapján kirajzolódó trend egyértelmű.
Ezek az adatok évek óta ismert folyamatokra világítanak rá, amelyeket a politikai és médiaelit hosszú ideig relativizált vagy egyszerűen tagadott. Azokat, akik a demográfiai átalakulás következményeire figyelmeztettek, gyakran „riogatással” vagy „szélsőséges narratívák” terjesztésével vádolták.
Ma azonban már maga a belga állam szolgáltatja azokat a számokat, amelyekkel szemben egyre nehezebb fenntartani a tagadás politikáját.
A változás egyik fő hajtóereje a családegyesítés rendszere, amely az elmúlt évtizedekben a tömeges letelepedés elsődleges csatornájává vált. A folyamatot érdemi társadalmi vita és demokratikus felhatalmazás nélkül gyorsították fel, miközben a befogadó társadalom integrációs kapacitásai fokozatosan kimerültek.
A fiatal korosztály összetétele ma már azt mutatja, hogy a demográfiai átalakulás nem jövőbeli lehetőség, hanem jelen idejű valóság.
Brüsszel esetében különösen beszédes, hogy a városban felnövő új generációk többsége olyan családi és kulturális háttérrel rendelkezik, amely nem kapcsolódik Belgium történelmi, nyelvi és polgári hagyományaihoz. Amikor egy főváros eljut arra a pontra, hogy saját fiatal lakosságának döntő része már nem osztozik közös kulturális referenciákban, az integráció nem célkitűzés, hanem üres politikai jelszóvá válik.
A brüsszeli demográfiai adatok ezért nem pusztán statisztikák, hanem figyelmeztető jelek egész Európa számára.
A „sokszínűség menedzselése” mögött egy olyan átalakulás zajlik, amelynek társadalmi következményeiről mindeddig alig folyt nyílt és őszinte vita.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a sábát beállta előtt készítette és automatikus időzítéssel jelent meg, betartva a szombati munkatilalomra vonatkozó zsidó törvényeket.





