A gázai háború, ami 2023. október 7-ét követte, minden borzalma mellett rávilágított az izraeli jogi diktatúra tarthatatlanságára.
A katonai főügyész elmozdítása még csak egy tégla kiesése az izraeli jurisztokrácia bástyájából.
Az izraeli jogi diktatúra
Izraelben már egy ideje nincs demokrácia. Vannak szabad, parlamenti választások, a Knesszet összetétele tükrözi a társadalmi akaratot, ennek megfelelően 1977 óta jobboldali a dominancia, a baloldali pártok csak ritkán tudtak kormányt alakítani, igaz, akkor is éppen elég kárt okoztak a zsidó államnak: 1993-ban az Oslói megállapodás, 2005-ben Gáza zsidó lakosságának erőszakos kitelepítése, 2022-ben a földközi-tengeri, izraeli felségterületekről való lemondás Libanon (Hezbollah) javára.
De a hatalom nem a nép képviselői kezében van.
Izraelben minden kérdésben a végső szót a Legfelsőbb Bíróság mondja ki. Vagyis a legfőbb hatalom nem a parlamenté, nem a kormányé, nem a szimbolikus hatalommal bíró elnöké, hanem azé a 15 kinevezett bíróié, akik a Legfelsőbb Bíróság tagjai. A jogi diktatúra ebben nem merül ki: az a jogtanácsosi rendszer, amely mind a kormány felett, mind az egyes miniszterek, állami hivatalok vezetői felett bábáskodik, valójában megbénítja a hatékony cselekvést, és az ország biztonságát is veszélyezteti (egy példáról itt írtam legutóbb).
Hogy jutottunk el ide?
Izraelben a cionista-szocialista baloldal hatalma 1977-ben véget ért. 1978-ban Aharon Barak a Legfelsőbb Bíróság tagja lett. Az askenázi elit tehetséges képviselője 1995-ben lett az elnök. Az ő neve fémjelzi a bírói aktivizmust, amely nem csupán a jog alapján ítélkezik bizonyos kérdéses esetekben, hanem kitágítja a bíróság hatáskörét, bármely kérdésben véleményt formál az „ésszerűség” nevében. Bárki, nem csak izraeli állampolgár fordulhat a Legfelső bírósághoz, bármilyen témában. Ezt aztán palesztinpárti NGO-k maximálisan ki is használták az évek során, de a legfőbb probléma mégis az, hogy a parlamenti határozatokat, a törvényeket is felülbírálja és megsemmisítheti.
Bár Barak 2006-ban nyugdíjba vonult, továbbra is fenntartja az irodáját a Legfelső Bíróságon és úgy járulnak hozzá a bírók, mint valami guruhoz – szavát lesve.
Gyakorlatilag mind a mai napig az ő szava a döntő minden ügyben. Ez azért is lehetséges, mert a bírói kinevezéseknek egy roppant sajátságos formája létezik Izraelben, ami biztosítja, hogy csak az azonos gondolkodású emberek jussanak köreikbe. Miután egyre csökken az esélye annak, hogy a régi elit, az államalapítók harmadik, súlyosan gazdag, de népszerűségükben egyre kevesebbet érő nemzedéke politikai hatalomhoz jusson, Barak kialakított egy olyan rendszert, amelyben mégis a keveseknek van tényleges hatalma.
A 2020 májusa óta tartó bírósági tárgyalás a miniszterelnök, Benjamin Netanjahu ellen, már felszínre hozott olyan törvénytelenségeket, amelyeket a rendőrség és az ügyészség követett el annak érdekében, hogy a vádemelésnek alapot szolgáltasson, olyannyira, hogy 2023 júniusában a bírók (Rivka Friedman-Feldman, Moshe Bar-Am, Oded Shaham) azt tanácsolták az ügyészségnek, hogy a korrupciós vádat ejtsék, mert a vád tanúinak vallomása alapján nem bizonyítható. Ezzel együtt, a jogi hunta nyomására a háború közepén a miniszterelnöknek heti három alkalommal kellett megjelennie a bíróságon, hogy olyan kérdésekre válaszoljon, mint például milyen értéket képviselt az a Bugs Bunny, amit tizenvalahány évvel korábban kapott ajándékként, egy amerikai-zsidó barátjától, az akkor kiskorú fia számára. A bohózatba forduló tárgyalás során egyértelművé vált, hogy a vádirat nem azzal a céllal készült, hogy bírósági szakaszba jusson, hanem csak azt akarták elérni, hogy a miniszterelnök lemondjon.
Vagyis a baloldal, miután demokratikus úton nem képes a hatalmat megkaparintani, jogi eszközökkel akarja megdönteni a regnáló népképviseletet (az izraeli mintát követték az USA-ban Trump ellen, és Franciaországban Marine Le Pen ellen, váltakozó sikerrel).
A gázai háború, ami 2023. október 7-ét követte, minden borzalma mellett rávilágított a jogi diktatúra tarthatatlanságára.
A szivárogtatási botrány
Az egyik legfelháborítóbb mozzanata egy a 12-es televízió-csatornán 2024 augusztusában sugárzott zavaros, megbuherált felvétel, amin ugyan semmi olyat nem látni, ami Guy Peleg újságíró kísérőszövegében elhangzott, vagyis, hogy az IDF tartalékos katonái megerőszakolták a fogvatartott gázai terroristákat, de az elképesztő hír körbejárta a világot, és felháborodáson túl nemcsak eszmei kárt okozott, hanem hozzájárult a háború torz megítéléséhez a világban.
A katonai ügyészség több, mint egy év alatt sem volt képes kideríteni, hogy mi indította el az alaptalan vádaskodást és ki adott ki információt a médiának. Gali Baharav-Miara a kormány jogtanácsosa és egyben a főügyész megakadályozta, hogy Guy Peleg vallomást tegyen az ügyben, hogy kitől kapta az információt. A jogi hunta összezárt, és mint szájzárat kapott bulldog tartotta fogva a katonákat.
Csakhogy légy hullott a levesükbe: 2025. májusában Netanjahu kinevezte David Zinit a Sin Bét, a belbiztonság vezetőjének, miután az október 7-i fiaskó vitathatatlan felelősét Ronen Bart elbocsátotta. A jurisztokraták minden eszközt bevetettek, hogy a kinevezést megakadályozzák, mert Zini nem „közéjük való figura”, nem törhetik meg egyenes gerincét, feddhetetlen jellemét. Ármánykodásuk ezúttal nem sikerült, Zini megbízatása október 5-én jogszerűen megkezdődött, és csodák csodájára „október 29-én bűnügyi nyomozást indítottak a videó kiszivárogtatása ügyében, miután a Sin Bét poligráfos vizsgálatot végzett Jifat Tomer-Jerushalmi katonai főügyész környezetének egyik magas rangú tagján, melynek során felmerült a gyanú, hogy ő szivárogtatta ki a dokumentumokat. Továbbá felmerül a gyanú, hogy Tomer-Jerushalmi tudott a kiszivárogtatásról. A nyomozás megindítását és az ellene irányuló gyanúsításokat követően Tomer-Jerushalmi kényszerszabadságra ment, amelyet követően nem tér vissza pozíciójába.
A katonai főügyész elmozdítása még csak egy tégla kiesése az izraeli jurisztokrácia bástyájából, nagyon sok a tennivaló az egész felszámolásához, de ahogy a kétéves háború megerősítette Izrael biztonságát, úgy a tényleges demokrácia képviselői ezzel az üggyel megerősítést nyertek, hogy érdemes küzdeni.
Ez az írás eredetileg a szerző saját oldalán jelent meg, és az engedélyével került közlésre.
Amichay Mihály Éva összes cikkét elolvashatja itt.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
