Egyes országok vagy nincsenek vele tisztában vagy nem érdekli őket az a tény, hogy egy palesztin állam elismerésével nemzetközi jogot sértenének. Dr. Michael Calvo és Karin Calvo-Goller írása.
Annak ellenére, hogy az ENSZ nem ismerte el az úgynevezett palesztin államot, mivel az nem felel meg az államok jogairól és kötelességeiről szóló Montevideo-i egyezménynek, Emmanuel Macron francia elnök kijelentette, hogy szeptemberben el fogja ismerni a palesztin államot.
Legálisan lehetetlen elismerni
Az ENSZ tagjai a múlt hónapban konferenciát tartottak „A palesztin kérdés békés rendezéséről és a kétállami megoldás végrehajtásáról”. A rendezvényt Franciaország és Szaúd-Arábia vezette, és célja az volt, hogy meghatározzák, milyen feltételeknek kell megfelelnie egy palesztin államnak ahhoz, hogy elismerjék. Az államiságért tartott konferencián részt vett többek között Nagy-Britannia, Kanada, Norvégia, Katar, Spanyolország és Törökország is. Pedig egy ilyen állam kikiáltása számos nemzetközi jogot sértene.
Az ENSZ azért nem ismerte el a palesztin államot, mert a Palesztin Hatóság és az autonóm palesztin területek nem felelnek meg a Montevideo-i egyezményben meghatározott államisági kritériumoknak. Nincs meghatározott területük, nincs hatékony kormányuk, és nem gyakorolnak önálló ellenőrzést a területük felett. Ráadásul az Izrael és a PFSZ között 1995-ben kötött Átmeneti Megállapodás korlátozza a palesztinok joghatóságát, hatáskörét és felelősségét.
Macron és a nemzetközi jog többszörös megsértése
Franciaország és szövetségesei azonban új feltételeket akarnak felállítani, amelyek sértik a nemzetközi jog rendelkezéseit. A Montevideo-i egyezmény megkerülése tehát már önmagában az első megsértése a nemzetközi jognak olyan országok részéről, amelyek egyébként azt állítják, hogy pontosan és szigorúan betartják azt.
Az Izraellel 1995-ben kötött átmeneti békemegállapodás szerint a PFSZ vállalta, hogy nem tart fenn diplomáciai kapcsolatokat más országokkal. Franciaország és szövetségesei most összefognak ennek az egyezménynek a megsértésére, ami a második jogsértés. Ráadásul, mivel a PFSZ egy terrorszervezet, amely terroristákat finanszíroz, az államisági törekvéseinek támogatásával a kezdeményezők a terrorizmus elleni küzdelemre vonatkozó nemzetközi jogot is megsértenék. Ez a harmadik jogsértés.
Az 1995-ös Átmeneti Megállapodás XXXI. cikkének (6) pontja kimondja: „E megállapodás semmilyen rendelkezése nem érintheti és nem előlegezheti meg a végleges státuszról szóló tárgyalások kimenetelét, amelyeket az Elvi Nyilatkozat alapján kell lefolytatni. Egyik fél sem tekinthető úgy, hogy e megállapodás megkötésével lemondott volna meglévő jogairól, követeléseiről vagy álláspontjáról.”
Izrael soha nem mondott le jogairól Gáza, Júdea és Szamária felett. Sem ténybeli, sem jogi alapja nincs annak, hogy a PFSZ vagy a vele együttműködő országok ezt vitassák, így ez a negyedik nemzetközi jogsértés.
Nincs is joguk ahhoz, amit csinálnak
Az Átmeneti Megállapodás előírja, hogy a Palesztin Hatóság által igazgatott területek végső státuszát a feleknek egymás között kell megtárgyalniuk. Harmadik országok – mint Franciaország vagy Nagy-Britannia – nem rendelkeznek joggal vagy felhatalmazással arra, hogy Izrael helyett tárgyaljanak. Ez Izrael jogainak jogellenes megsértése, és egyben az ötödik jogsértés.
Franciaország és szövetségesei olyasmit akarnak rákényszeríteni a zsidó államra, amit egyetlen más, nem zsidó állammal szemben sem mernének megtenni:
elvenni a területe egy részét, elismerni egy másik államot ezen a területen, és szankciókat alkalmazni, ha Izrael nem engedelmeskedik.
Úgy akarnak fellépni, mint útonállók, és birtokba venni egy földet, amely sosem volt az övék. Ez lenne a hatodik nemzetközi jogsértés.
Vissza a mandátumi időkbe
Mindazonáltal Franciaország és Nagy-Britannia jogilag nem ismerhetne el egy „palesztin” arab–muszlim államot a zsidó nemzeti otthon területén, amelyet a Brit Mandátum határozott meg. Ezek az országok kötve vannak a korábbi San Remó-i, Sèvres-i és Lausanne-i szerződésekhez, amelyeket aláírtak, valamint a Brit Mandátum rendelkezéseihez. Franciaország és Nagy-Britannia a Nemzetek Szövetsége további 48 tagállamával együtt megszavazta a Brit Mandátumot. Az elismerés tehát a hetedik jogsértést jelentené, megsértve számos nemzetközi szerződést és egyezményt.
Bármilyen „palesztin” állam elismerése a zsidó nemzeti otthon területén – még ha pontosan nem is meghatározott – sérti az ENSZ Alapokmányának 80. cikkét, amely megtiltja az ENSZ-nek és tagállamainak, hogy aláássák az általa létrehozott mandátumok rendelkezéseit. Ez a nyolcadik jogsértés.
Az ENSZ székhelyén tennék
Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy Franciaország az ENSZ épületében akarja felhívni más államokat egy palesztin állam elismerésére, vagyis magán az ENSZ székhelyén szegnék meg az ENSZ Alapokmányát – ez súlyosbító körülmény.
A Nemzetek Szövetségének mandátumai jogokat biztosítanak az érintett népeknek. Ezek a jogok nem módosíthatók, és a mandátum megszűnése után is érvényben maradnak. A zsidó nemzeti otthonnak kijelölt területhez fűződő jogok továbbra is a zsidó népet illetik, és e terület egészének vagy egy részének átadása terroristáknak vagy bárki másnak megsértené a világ összes zsidójának jogát – ez a kilencedik jogsértés.
2007. szeptember 13-án, húsz évnyi tárgyalás után Franciaország és Nagy-Britannia megszavazta az ENSZ őslakos népek jogairól szóló nyilatkozatát. Ez kimondja, hogy az őslakos népeknek joguk van saját földjeikhez és erőforrásaikhoz.
A zsidó nép őslakos népe Gázának, Júdeának és Szamáriának. Így joguk van ehhez a földhöz. Ha a koalíció megtagadja a zsidó néptől ezeket a szavazással elismert jogokat, azzal megsérti az őslakos népek jogait, amelyeket maga ismert el – ez lenne a tizedik jogsértés.
Dr. Michael Calvo nemzetközi jogász és a „The Middle East and World War III: Why No Peace?” (A Közel-Kelet és a III. világháború: Miért nincs béke?) című könyv szerzője.
Karin Calvo-Goller a nemzetközi jog korábbi vezető előadója és két, a Nemzetközi Büntetőbíróságról szóló könyv szerzője.
Ez az írás a JNS oldalán jelent meg eredetileg. Ezt a cikket szerkesztőségünk a sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.