Szent István és a zsidók

Amikor az ezredfordulón Géza fejedelem fia, Vajk – immár István néven – megkoronáztatja magát és megkezdi az államszervező munkát, a Kárpát-medence népei között egy kicsiny, de sokszínű közösség is jelen van: a zsidóság. Bár a források szűkszavúak, mégis tudjuk, hogy Magyarország első királyának korában már éltek itt zsidók, és kapcsolatuk István király államával árnyaltabb, érdekesebb történet, mint elsőre gondolnánk.

A 9–10. századi Európát a vándorlások, háborúk és kereskedelmi útvonalak szövevénye jellemezte. A Kárpát-medencébe érkező honfoglaló magyarok nem üres területre érkeztek, hanem sokféle nép és közösség közé.

Régészeti és írásos bizonyítékok alapján biztosan állítható, hogy ekkor már éltek zsidók a térségben.

Arab és bizánci utazók is megemlítik, hogy a Duna mentén, illetve a Kárpátok hágóinál kereskedő zsidókkal találkoztak. A só, a prémek, a rabszolgák és a nemesfémek forgalmában a zsidó kereskedők kulcsszereplők voltak. Ráadásul a magyarokhoz csatlakozó kavar (más olvasatban kabar) törzsek között is lehettek olyanok, akik a kazár birodalomból érkeztek, ahol a zsidó vallásnak bizonyos rétegekben jelentős befolyása volt. Így nem kizárt, hogy a honfoglaló magyarok közvetlen kapcsolatban álltak zsidó hitű emberekkel már a Kárpát-medencébe érkezésük előtt.

István király államszervezése és a zsidók

Amikor István király 1000-ben felvette a koronát, elsődleges célja a keresztény állam megszilárdítása volt.

Törvényei, egyházszervezete, az ispánsági rendszer kiépítése mind azt szolgálták, hogy Magyarország felzárkózzon a nyugati keresztény királyságok sorába.

Ebben a folyamatban a kereskedelem és a pénzgazdálkodás kiemelt fontosságú volt. A 11. század elején a magyar gazdaságban a csere és a természetbeni adó még erősen jelen volt, ám a király célja az volt, hogy stabil pénzgazdaságot hozzon létre. Ebben a zsidó közösségek, akik tapasztalt kereskedők voltak, hasznos partnereknek számítottak.

István törvénykönyvei elsősorban a keresztény hit védelméről, a pogányság tilalmáról és a társadalmi rend megszilárdításáról szólnak. Kifejezetten a zsidókra vonatkozó rendelkezések nincsenek bennük, ami önmagában figyelemre méltó, hiszen Nyugat-Európa több országában ekkoriban már jelentek meg az első korlátozó szabályok.

Ez arra utal, hogy István Magyarországán a zsidók viszonylag békésen élhettek, és főként gazdasági szerepük miatt integrálódtak a királyság életébe.

Az Aranycsapat zsidó menedzsere

„Vendéglősnek, pénzügyi szakembernek, futballvezetőnek egyaránt tehetséges” – írják Östreicher Emilről, az Aranycsapat menedzseréről. Pelle János eleveníti fel történetét.

Pelle János

Neokohn

Mit jelentett zsidónak lenni István korában?

A középkori Magyarországon ekkor még nem alakult ki a később ismert, nagyobb, városias zsidó közösség. Inkább kisebb csoportok éltek, akik főként kereskedelemmel foglalkoztak, olykor a királyi udvarhoz is kapcsolódva.

Nem voltak politikai tényező, de jelenlétük gazdaságilag érezhető volt.

A kortárs európai tendenciákhoz képest a magyar helyzet kifejezetten kedvezőnek mondható:

míg Nyugaton egyre erősödtek az egyházi prédikációk és a korlátozó intézkedések, addig István országában nem találunk antiszemita törvényeket.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a zsidó közösségek teljes egyenlőséget élveztek volna – a keresztény világban mindig kívülállónak számítottak –, de nem is üldözték őket államilag.

Örökség és továbbélés

Szent István halála után az Árpád-házi királyok közül többen is támaszkodtak a zsidókra a pénzügyek és a kereskedelem terén. Csak jóval később, a 12–13. században találkozunk olyan rendelkezésekkel, amelyek a zsidók jogait szűkítik vagy külön adóval sújtják őket.

István korában a hangsúly inkább a fiatal keresztény állam megerősítésén volt, és ebben minden közösségnek – köztük a zsidóknak – szerep jutott.

Bár Szent István és a zsidók kapcsolatáról kevés konkrét adat maradt fenn, a mozaikdarabokból mégis kirajzolódik egy kép. A Kárpát-medencében a honfoglalás óta jelen lévő zsidó közösségek István uralkodása alatt kereskedőként, gazdasági szereplőként éltek, és a keresztény állam kiépítésének árnyékában viszonylagos békében tevékenykedhettek. Az első magyar király nem hagyott ránk antiszemita törvényeket, ehelyett a stabil állam és a gazdaság megszervezését tartotta szem előtt.

Ez az örökség különösen figyelemre méltó a középkori Európa kontextusában, ahol a zsidóság sok helyen már ekkor üldöztetést és kirekesztést szenvedett el. Magyarország első királyának idejében a zsidó közösség kis létszámú, de fontos része volt annak a sokféle mozaiknak, amelyből a magyar állam született.

Zsidók a magyar tenger partján

Bizony, a Balatonnak is gazdag zsidó múltja van.

Neokohn

Megyeri Jonatán összes cikkét elolvashatja itt.