Amikor az ezredfordulón Géza fejedelem fia, Vajk – immár István néven – megkoronáztatja magát és megkezdi az államszervező munkát, a Kárpát-medence népei között egy kicsiny, de sokszínű közösség is jelen van: a zsidóság. Bár a források szűkszavúak, mégis tudjuk, hogy Magyarország első királyának korában már éltek itt zsidók, és kapcsolatuk István király államával árnyaltabb, érdekesebb történet, mint elsőre gondolnánk.
A 9–10. századi Európát a vándorlások, háborúk és kereskedelmi útvonalak szövevénye jellemezte. A Kárpát-medencébe érkező honfoglaló magyarok nem üres területre érkeztek, hanem sokféle nép és közösség közé.
Régészeti és írásos bizonyítékok alapján biztosan állítható, hogy ekkor már éltek zsidók a térségben.
Arab és bizánci utazók is megemlítik, hogy a Duna mentén, illetve a Kárpátok hágóinál kereskedő zsidókkal találkoztak. A só, a prémek, a rabszolgák és a nemesfémek forgalmában a zsidó kereskedők kulcsszereplők voltak. Ráadásul a magyarokhoz csatlakozó kavar (más olvasatban kabar) törzsek között is lehettek olyanok, akik a kazár birodalomból érkeztek, ahol a zsidó vallásnak bizonyos rétegekben jelentős befolyása volt. Így nem kizárt, hogy a honfoglaló magyarok közvetlen kapcsolatban álltak zsidó hitű emberekkel már a Kárpát-medencébe érkezésük előtt.
|
A kavarok (vagy kabarok) a 9. század közepén bukkannak fel a forrásokban, mégpedig a Kazár Birodalom belső válsága kapcsán. A kazárok – akik a Fekete-tenger és a Kaszpi-tenger vidékén hatalmas államot építettek – alattvalói közül egyes törzsek fellázadtak a kagán hatalma ellen. Ezeket a lázadókat nevezték kavaroknak, ami valószínűleg maga is annyit jelent: „szakadárok” vagy „lázadók”. Miután a felkelést leverték, a kavar törzsek egy része elhagyta a birodalmat, és a magyarokhoz csatlakozott.
A honfoglalás előtti évtizedekben a magyar törzsszövetséghez csapódó kavarok különleges helyzetet kaptak. A források szerint harcias nép voltak, akik a magyar sereg élvonalában harcoltak. Egyes krónikák úgy tudják, hogy három kavar törzs egészítette ki a hét magyar törzset, és így jött létre a „tíz törzs” hagyománya. Vallásukról kevés biztosat tudunk, de mivel a kazár elit egy része ekkoriban felvette a zsidó vallást, nem kizárt, hogy a kavarok között is élhettek zsidó hitű emberek. |
István király államszervezése és a zsidók
Amikor István király 1000-ben felvette a koronát, elsődleges célja a keresztény állam megszilárdítása volt.
Törvényei, egyházszervezete, az ispánsági rendszer kiépítése mind azt szolgálták, hogy Magyarország felzárkózzon a nyugati keresztény királyságok sorába.
Ebben a folyamatban a kereskedelem és a pénzgazdálkodás kiemelt fontosságú volt. A 11. század elején a magyar gazdaságban a csere és a természetbeni adó még erősen jelen volt, ám a király célja az volt, hogy stabil pénzgazdaságot hozzon létre. Ebben a zsidó közösségek, akik tapasztalt kereskedők voltak, hasznos partnereknek számítottak.
István törvénykönyvei elsősorban a keresztény hit védelméről, a pogányság tilalmáról és a társadalmi rend megszilárdításáról szólnak. Kifejezetten a zsidókra vonatkozó rendelkezések nincsenek bennük, ami önmagában figyelemre méltó, hiszen Nyugat-Európa több országában ekkoriban már jelentek meg az első korlátozó szabályok.
Ez arra utal, hogy István Magyarországán a zsidók viszonylag békésen élhettek, és főként gazdasági szerepük miatt integrálódtak a királyság életébe.
Mit jelentett zsidónak lenni István korában?
A középkori Magyarországon ekkor még nem alakult ki a később ismert, nagyobb, városias zsidó közösség. Inkább kisebb csoportok éltek, akik főként kereskedelemmel foglalkoztak, olykor a királyi udvarhoz is kapcsolódva.
Nem voltak politikai tényező, de jelenlétük gazdaságilag érezhető volt.
A kortárs európai tendenciákhoz képest a magyar helyzet kifejezetten kedvezőnek mondható:
míg Nyugaton egyre erősödtek az egyházi prédikációk és a korlátozó intézkedések, addig István országában nem találunk antiszemita törvényeket.
Ez persze nem jelenti azt, hogy a zsidó közösségek teljes egyenlőséget élveztek volna – a keresztény világban mindig kívülállónak számítottak –, de nem is üldözték őket államilag.
Örökség és továbbélés
Szent István halála után az Árpád-házi királyok közül többen is támaszkodtak a zsidókra a pénzügyek és a kereskedelem terén. Csak jóval később, a 12–13. században találkozunk olyan rendelkezésekkel, amelyek a zsidók jogait szűkítik vagy külön adóval sújtják őket.
István korában a hangsúly inkább a fiatal keresztény állam megerősítésén volt, és ebben minden közösségnek – köztük a zsidóknak – szerep jutott.
Bár Szent István és a zsidók kapcsolatáról kevés konkrét adat maradt fenn, a mozaikdarabokból mégis kirajzolódik egy kép. A Kárpát-medencében a honfoglalás óta jelen lévő zsidó közösségek István uralkodása alatt kereskedőként, gazdasági szereplőként éltek, és a keresztény állam kiépítésének árnyékában viszonylagos békében tevékenykedhettek. Az első magyar király nem hagyott ránk antiszemita törvényeket, ehelyett a stabil állam és a gazdaság megszervezését tartotta szem előtt.
Ez az örökség különösen figyelemre méltó a középkori Európa kontextusában, ahol a zsidóság sok helyen már ekkor üldöztetést és kirekesztést szenvedett el. Magyarország első királyának idejében a zsidó közösség kis létszámú, de fontos része volt annak a sokféle mozaiknak, amelyből a magyar állam született.
Megyeri Jonatán összes cikkét elolvashatja itt.
- 19:59
2019. február 22. - 14:482019. február 16.
- 06:132020. augusztus 20.
