Izraeli lapértesülések szerint hatalmas feszültségek és viták vannak a hadsereg és a Moszad között.
Az IDF és a Moszad közötti viták még számos régi barátot is egymás ellen fordítottak – írja cikkében Yonah Jeremy Bob, a The Jerusalem Post publicistája.
Konfliktus a IDF és a Moszad között
Az IDF korábbi hírszerzési vezetője, Aharon Haliva vezérőrnagy, Joav Gallant volt védelmi miniszter, Herzi Halevi vezérőrnagy, az IDF volt vezérkari főnöke, Ronen Bar, a Sin Bét volt igazgatója, valamint számos más magas rangú IDF-tisztviselő már lemondott vagy ki lett rúgva a Hamász október 7-i mészárlása óta.
Az egyetlen, aki azóta is megmaradt a posztján, az a Moszad igazgatója, David Barnea.
(Természetesen ott van még Benjamin Netanjahu miniszterelnök is, de az egy teljesen más történet.)
A Jerusalem Post értesülései szerint ez a tény, valamint az IDF és a Moszad közötti számos más vita miatt néhány régi barát egymás kemény kritikusává vált az izraeli nyilvánosság előtt.
Néhány magas rangú IDF hírszerzési és katonai tisztviselő 2024 tavaszán kezdett lemondani, köztük Haliva is, míg Gallant 2024 végéig, Halevi és Bar pedig 2025 elejéig és közepéig maradtak. Ezek közül egyik tisztviselő sem töltötte be a teljes hivatali idejét, néhányan kevesebb mint két évig szolgáltak.
Barnea 2021 júniusa óta, több mint négy éve tölti be tisztségét, és máris megkezdődtek a tárgyalások arról, hogy meghosszabbítsák-e a szokásos ötéves mandátumát, amely 2026 júniusában jár le.
Miért kezelik őt másként?
Egyrészt Izraelben hivatalosan le vannak osztva a felelősségi körök a különböző biztonsági területek között. A biztonsági feladatok szempontjából a Moszad nem felel Gázáért; ez az izraeli hadsereg (IDF) és a Sin Bét feladata.
Ebből következően az IDF és a Sin Bét a felelősek azért, hogy október 7-én nem tudták megakadályozni a Hamász betörését.
A Moszad felel az iráni nukleáris program és néhány más ellenséges stratégiai képesség elleni hosszú távú és titkos háborúért. Felelős továbbá a kémkedéssel kapcsolatos kérdésekért Libanonban (emlékezzünk csak a csipogó-támadásra), Szíriában (szabotázs és hírszerzés) és Izrael Katarral folytatott tárgyalásainak egyes részeiért. A globális terrorizmus elleni küzdelem általában, valamint más izraeli nemzetközi biztonsági kérdések szintén a Moszad feladatkörébe tartoznak.
Mindez azt jelenti, hogy Barnea elismerést kapott az Iránnal, a Hezbollahhal, a Bassár el-Aszad rezsim alatt álló Szíriával kapcsolatos győzelmekért, valamint a Hamásszal és Katarral kötött két túszmegállapodásért, miközben elkerülte a Gázával kapcsolatos kérdésekért való felelősségre vonást.
Az IDF és Gallant elismerést kapott Irán, a Hezbollah, az Asszad-rezsim katonai képességeinek legyőzéséért (bár Gallantot közvetlenül ez előtt elbocsátották), valamint a Hamász katonai legyőzéséért október 7. után. Mindazonáltal bárki, aki a mészárlás idején hivatalban volt, kapott a kritikából is. Hasonlóképpen, a Sin Bét is elismerést kapott több győzelemért Gázában október 7. után, valamint a Júdea-Szamáriában (Ciszjordániában) folyó terrorizmus elleni küzdelemért, de ez sem tudta lemosni az október 7-i szégyenfoltot.
A politikában a fenti biztonsági feladatok megosztása Netanjahu-t Halevi-vel és az IDF-fel, Bar-ral és a Sin Bét-tel, valamint Gallant-tal is szembeállította.
Ők voltak a kényelmes bűnbakok, akikkel eloszlathatta a saját felelősségét.
Halevi, Bar és Gallant harcoltak Netanjahuval a harediek besorozásával kapcsolatban is. Ezenkívül mindhárman megpróbálták rávenni, hogy hamarabb fejezze be a háborút, hogy gyorsan kiszabadítsák a Hamász által fogva tartott túszokat. Barnea bekapcsolódhatott volna ebbe a harcba, de úgy döntött, hogy nem teszi.
A Jerusalem Post úgy tudja, hogy Barnea véleménye szerint a Hamász miatt nem biztos, hogy korábban lehetett volna megállapodást kötni a túszok gyorsabb kiszabadításáról.
Ezzel szemben Halevi, Bar és Gallant nyilvánosan vádolták Netanjahut, hogy saját politikai érdekei miatt késleltette a megállapodást, hogy folytathassa a háborút.
Ez év februárjától egészen a közelmúltig Netanjahu mellőzte Barneát a túszokért folytatott tárgyalásokon, valószínűleg tudva, hogy a Moszad vezetője egy bizonyos ponton erőteljesebben nyomást gyakorolhatott volna a megállapodásra, akár a miniszterelnök által engedélyezett feltételeken túl is. Mivel azonban Netanjahu eltávolította őt a tárgyalások éléről, és Barnea nyilvánosan hallgatott erről a lépésről, a Moszad vezetője elkerülhette egy újabb veszélyt, amely véget vethetett volna hivatalában maradásának.
A színfalak mögött Barnea óvatosan dicséri Netanjahu számos döntését, többek között azt, hogy 2023 októberében nem támadta meg a Hezbollahot, majd 2024 szeptemberében teljes erővel rátámadt. A Post értesülései szerint Gallant és Halevi úgy vélik, hogy Netanjahu jelentős stratégiai hibát követett el, amikor egy évvel elhalasztotta a Hezbollah elleni nagyobb háborút.
Mindez fokozta az ellenségeskedést Barnea és a Moszad, valamint Halevi és az IDF között.
De ez még nem minden
A Post értesülései szerint Halevi és az IDF úgy vélik, hogy a Moszad túl nagy érdemet akart magának tulajdonítani Irán és a Hezbollah legutóbbi vereségéért. Az IDF állítása szerint, amelyről a Post tudomást szerzett, a Moszad mindkét háborúban fontos szerepet játszott, bár az IDF-hez képest sokkal kisebb szerepet.
A hadsereg szerint szinte az összes iráni célpontot lebombázta, beleértve a legfontosabb stratégiai célpontokat is.
A Moszadnak tulajdonítják, hogy összegyűjtötte az információkat arról, hogy hova kell ledobni a bombákat. Az IDF és a Védelmi Minisztérium azonban nyilvánosságra hozta, hogy Izrael műholdjai, amelyeket főként az IDF kezel, több tízmillió fényképet készítettek az Iszlám Köztársaságról a háború alatt.
Emellett az IDF hírszerzése 2024 novemberében saját megbeszéléseket tartott az Irán elleni támadások megtervezésére. Tehát a hadsereg szerint nem a Moszad végzett el minden támadás előtti tervezést és harctéri előkészítést.
Miután a háború valóban elkezdődött, az IDF szerint szinte az összes munkát ők végezték mind a támadás, mind a védelem terén, mivel Izrael légi fölénye Iránban a valós idejű hírszerzési információk nagy részét biztosította.
Ráadásul, bár Halevi és az IDF elismerik a Moszad érdemét a Hezbollah elleni csipogó-támadás megtervezésében, a Post megtudta, hogy a hadsereg véleménye szerint ők kezelték az akció költségvetésének és a fejlesztési folyamat körülbelül felét. És miután a jeladók beindultak, a Hezbollahot valóban megsemmisítő több ezer légitámadást mind az IDF hajtotta végre.
Hasonlóképpen, a dél-libanoni invázió, amelynek célja az elit Radwan Erő felszámolása, valamint fegyvereik és a terroralagutak megsemmisítése volt, szintén az IDF művelete volt.
Halevi Barneát is felelőssé teszi azzal kapcsolatban, hogy mikor és hogyan kötöttek vagy köthettek volna túszmegállapodásokat. A volt vezérkari főnök és mások is azzal vádolták Barneát, hogy opportunista módon Netanjahut követte, hogy megőrizze pozícióját, miközben személyes szinten többet is kockáztathatott volna, hogy támogassa őket.
A Post tudomására jutott, hogy Barnea megtalálta a módját, hogy elmondja Netanjahunak az ellenérveit, beleértve a szerinte elkövetett hibák konkrét kritikáját is. Ugyanakkor egyes témákban Barnea védelmébe vette Netanjahut, támogatva a miniszterelnököt, mint számos szakmailag helyes döntés meghozóját.
Mindez azt jelenti, hogy a korábban közeli barátok, kollégák és szövetségesek már nem azok, és az október 7-én kialakult ingatag helyzet miatt néhány védelmi tisztviselő kapcsolata elkerülhetetlenül megromlott.
(Kiemelt kép jobbról balra: David Barnea, a Moszad vezetője, Ronen Bar, a Sin Bét volt vezetője és Herzi Halevi, az IDF volt vezérkari főnöke)
Ezt a cikket szerkesztőségünk a sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
