Zvi Yehezkeli egy olyan izraeli újságíró, akit csak évtizedes késéssel kezdenek komolyan venni Európában.
A napokban 55 éves újságíró életútja akár az izraeli társadalom átalakulásának példázata is lehetne.
Egy különleges izraeli újságíró
Ma egy új sorozatot indítok, ami Zvi Yehezkeli heti stúdiumai alapján készül. Amikor erre a stúdiumra jelentkeztem, azt is vállaltam, hogy a tanultakat továbbadom magyarul. Ez nem sima fordítás, hiszen a magyar olvasó kulturális környezetébe kell illeszteni azt, amit Zvi az izraelieknek ad elő.
A cél, hogy az európai műveltségű emberekkel megismertesse a Közel-Kelet világának mélységeit, összefüggéseit. Történelem, szociológia, demográfia, irodalom, néplélek… itt semmi nincs szétválasztva, ahogy az életben általában, és minden részlet azt szolgálja, hogy hiteles ismeretek alapján alkossunk véleményt az eseményekről.
Bár korábbi cikkeimben is sokszor hivatkoztam rá, nagy tisztelője vagyok újságírói munkásságának, most, mindenek előtt szeretném őt bemutatni, mert számomra ő testesíti meg azt az izraelit, aki képes lesz életben tartani az egyetlen zsidó államot.
A napokban 55 éves ember életútja akár az izraeli társadalom átalakulásának példázata is lehet.
Zvi Yehezkeli Jeruzsálemben született egy szekuláris, cionista családban. Apja családja Irakból, édesanyjáé pedig a kurd területekről vándorolt be. Szüleinek saját vállalkozása volt, két testvérével a középosztálybeli családok életét élték. Harci alakulatnál szolgált az IDF-ben, majd a belbiztonsági ügynökségnél (Shabak) dolgozott, jórészt külföldön, izraeli követségek keretein belül. Az oslói egyezmény aláírása után tért vissza Izraelbe, a Héber Egyetemen közel-keleti és média szakon tanult. Az arab tudását úgy tökéletesítette, hogy Hevronba költözött egy arab családhoz. Később, mint újságíró éppen abban különbözött a kollégáitól, hogy mélyen ismerte az arab kultúrát, szokásokat, az emberek mentalitását.
Csinos fiatalemberként Arafat kedvence volt, és jó ideig hitt a „békefolyamatban”, de éppen közvetlen tapasztalatai vezették fokozatosan a felismeréshez, hogy békéről itt szó sincs. A keresett, szekuláris szinglik életét hajszolta egészen 38 éves koráig. Felkapott televíziós újságíróként a mozgalmas hétköznapokat vad motoros túrákkal vegyítette, mígnem eljutott arra a pontra, amire oly sok izraeli fiatal:
keresni az élet értelmét.
Új kezdet
2006-ban, a második libanoni háború után, kortársaihoz hasonlóan Indiába indult, de „elkövette a hibát”, hogy útba ejtette Umant, a breszlevi haszid mozgalom alapítójának sírját. Zvi közeledése a valláshoz fokozatosan alakult, de fordulópontot jelentett az az élménye, amikor az egyik közeli arab ismerőse rálőtt. Értetlenkedése magyarázatául azt kapta, hogy a terrorista szemében ő nem újságíró, hanem zsidó, akit meg kell ölni.
2008-ban megnősült és párjával együtt vallásos életet élnek, nyolc gyereket nevelnek Gus Etzionban, Jeruzsálemtől délre a júdeai hegyekben.
Sokáig a 10-es (ma 13-as) televíziós csatorna arab részlegének vezetőjeként dolgozott, és dokumentumfilmjeivel vívta ki a szakmai elismerést.
2012-ben került adásba az Allah Islam (אללה אסלאם) című dokumentumfilm-sorozata az európai muszlimokról. Ez az a sorozat, amelyet csak napjainkban kezdenek értékelni az európai, belbiztonsági szolgálatok, miután interjúalanyai nagyrészt az Iszlám Állam harcosaiként vesztették életüket valahol a Közel-Keleten, holott Nyugat-Európában születtek, és minden esélyük megvolt, hogy hasznos tagjai legyenek annak a társadalomnak. De ők a radikális iszlámot választották.
Bár ennél a sorozatnál sem izraelinek adta ki magát, hanem álnéven, arab újságírónak, a következő sorozatában még mélyebbre ásott, és a bevándorlás Európára és Amerikára gyakorolt hatását vizsgálva, szír menekültként jelentkezett be Németországban, leleplezve a rendszert, a hivatalos utak melletti „lehetőségekről” a nyugati társadalom elfoglalására. Itt szólaltatta meg azokat az arabokat, akik nem titkolták, hogy a fegyveres dzsihád mellett olykor eredményesebb a csendes dzsihád, és az ő küldetésük a csendes behódolás elérése. „Egy fát el lehet pusztítani fejszével, de férgekkel is, amelyek lassan, belülről emésztik fel.”
2018-ban jött ki az Álnéven („בזהות בדויה”) című sorozata amelyben a Muszlim Testvériség európai és amerikai központjaiba férkőzött be mint muszlim sejk. Ez a sorozat a dawah, az iszlám térítés módszereiről és mélyreható következményeiről szól.
Zvi tudta, hogy többet ilyen dokumentumfilmet nem csinálhat maga, ezért a következő sorozat, a Beépített (“שתולה”) főszereplője egy európai nő bolt, aki a különböző, nemzetközi humanitárius NGO-k kapcsolatait leplezte le az arab terrorszervezetekkel.
Mindezek közben készített riportsorozatot Iránból menekült emberekkel, bepillantást nyerve az iszlámista rezsim brutalitásába.
Izraelről és a Közel-Keletről magyar nyelven
A 2023. október 7-i mészárlás, bár nem lepte meg, megrendítette, és egy időre bezárkózott az otthoni dolgozószobába és megírta a „Mondtam Nektek: ez dzsihád” ( „אמרתי לכם. זה ג’יהאד”) című könyvét, amelyben a harminc éves újságírói tapasztalatát összegzi. Ezzel együtt megjelentet egy gyerekeknek szóló könyvet is : Özönvíz előtti csend címmel („השקט שלפני המבול”), mert szeretné, ha a jövendő nemzedék világosan látná a helyzetet, nem úgy, mint a saját nemzedéke, amely a békemegállapodások illúziójában élt sokáig.
2025 áprilisában jött ki az a video-üzenet, amelyben meghirdette a közel-keleti ismeretek bővítéséről szóló sorozatát. Sok százan jelentkeztek, a világ minden táján élő izraeliek. Szerda esténként élő adásban láthatjuk az egy órás műsort, amit később felvételről is visszanézhetünk. A külföldön élő izraeliek pedig felvállalták, hogy az adott ország nyelvén továbbítják az ismereteket, hiszen a nemzetközi média munkatársai oly mértékben nem rendelkeznek alapvető ismeretekkel, hogy a napi történésekről sem képesek hitelesen tájékoztatni.
Az előadások, amelyekre Zvi vendégeket is meghív, átfogó ismereteket tesznek közzé, de az aktualitást sem nélkülözik.
A következőkben tehát erről a sorozatról számolok majd be.
Ez az írás eredetileg a szerző saját oldalán jelent meg, és az engedélyével került közlésre.
Amichay Mihály Éva összes cikkét elolvashatja itt.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
