Ze’év Zsabotinszkij Vasfal-elmélete soha nem csupán az erőről szólt. Sokkal inkább a vízióról, a történelmi tisztánlátásról, valamint arról, hogy Izrael képes legyen megvédeni saját legitimitását, miközben pontosan tisztában van ellenségei természetével.
Deborah Danino Harkham véleménycikke Ze’év Zsabotinszkij Vasfal-elméletéről.
Zsabotinszkij Vasfala, amely nélkül nincs béke
A múlt héten a Knesszet elfogadott egy határozatot, amely Izrael szuverenitásának kiterjesztésére szólít fel Júdeára és Szamáriára. Sokan puszta politikai gesztusnak tartják ezt a lépést. Valójában azonban ennél sokkal többről van szó: a döntés visszhangozza Ze’ev Zsabotinszkij száz évvel ezelőtti Vasfal-vízióját – azt a stratégiai gondolatot, amelyet ma egyre többen látnak az egyetlen életképes útnak.
1923-ban Zsabotinszkij kimondta azt, amit kevesen mertek: az arab világ soha nem fogja önként elfogadni a zsidó állam létét.
Valódi tárgyalások csak akkor kezdődhetnek, ha a zsidó szuverenitás visszavonhatatlan ténnyé válik. Ehhez pedig „Vasfalra” van szükség – nem kőből és acélból, hanem egy olyan elrettentő erőből, amelyet senki sem képes áttörni.
Ez a gondolat évtizedeken át a jobboldal alapvető doktrínája maradt. A baloldal és a nemzetközi közösség ezzel szemben a „földet békéért” elvet hirdette, mintha a kompromisszum maga teremthetne békét. De október 7-e mindent megváltoztatott:
a Hamász palesztin terrorja bebizonyította, hogy a kétállami megoldás nemcsak irreális, hanem halálos illúzió.
A Knesszet szuverenitási nyilatkozata – még ha egyelőre csupán szimbolikus is – éles szakítást jelentett az elmúlt évtizedek politikai tabujaival.
„A szuverenitás Júdeában és Szamáriában szerves része a cionizmus megvalósításának”
– áll a dokumentumban. Ez nem puszta retorika: az izraeli politikai diskurzus visszatér a cionizmus eredeti alapjaihoz.
A „Júdea és Szamária” kifejezést korábban sokan az izraeli „szélsőjobb” szóhasználatának bélyegezték. Ma azonban már az izraeli politikai fősodor részévé vált a kifejezés. A Nagy-Izrael gondolata – amelyet 1967 óta következetesen háttérbe szorítottak – újra megkerülhetetlen része lett a közéleti vitáknak.
A béke előfeltétele az izraeli erő
Zsabotinszkij nem hitt az illúziókban. Tisztán látta, hogy az arab nacionalizmust nem lehet barátságos tárgyalásokkal visszaverni – csak akkor, ha szembesül a zsidó állam megdönthetetlen erejével.
„Amíg a legcsekélyebb reményük is van, hogy megszabadulhatnak tőlünk, nem fognak engedni”
– írta 1923-ban.
Ez nem cinizmus volt a részéről, hanem józan stratégia. Az arab világ tisztelni fogja Izraelt – de csak akkor, ha nem marad más választása.
A béke előfeltétele tehát nem a gyengeségből fakadó engedmény, hanem az elszánt, megkérdőjelezhetetlen erő.
A Közel-Keleten csak az erőt tisztelik
A Hamász által végrehajtott vérengzés végképp szétzúzta azt az illúziót, hogy a kompromisszum békéhez vezethet. A „folyótól a tengerig” jelszava egyértelművé tette:
az ellenség nem hajlandó megállni a határoknál, és nem fogja elfogadni a zsidó állam létezését.
Izrael ma történelmi döntés küszöbén áll. Zsabotinszkij „Vasfal” doktrínája nem szélsőség, hanem a valóság józan felismerése. Az erő, a szuverenitás és a világos stratégiai vízió nem a háborút, hanem végső soron a békét szolgálják – mert ebben a régióban csak az erőt tisztelik.
Október 7-e után itt az idő szembenézni a valósággal. Zsabotinszkij megközelítése nem egy letűnt kor gondolata, hanem az a stratégiai alap, amelyre Izrael jövőjét építeni kell.
A cikk szerzője a Tel-Avivi Egyetemen szerzett doktori fokozatot kulturális tanulmányokból. Kutatási területe a holokauszt utáni zsidó irodalom.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
