A Kneecap-ügyben lehet vitatkozni az arányosságról vagy a kulturális döntések helyességéről, de az eljárás jogalapját kétségbe vonni nem szakmai érvelés, hanem politikai állásfoglalás – írja cikkében Szalai Kálmán, a Tett és Védelem Alapítvány elnöke.
„Ha a közéleti vitát a politikai hatalom fojtja el, akkor azt még egy hatékony jogi fellépés sem tudja feltámasztani”
– reagált a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) arra a kormányzati döntésre, hogy a brandjét a Hamász és a Hezbollah terrorszervezet dicsőítésére építő Kneecap hiphop-trió tagjait kitiltották Magyarországról, emiatt pedig meghiúsult az együttes fellépése a Sziget Fesztiválon.
A TASZ esete az antiszemita írekkel
A jogvédő szervezet üdvözölte, hogy ha még „sokszor érzelmileg túlfűtött és végletesen megosztott hangnemben, de fontos közéleti vita zajlott”, és szerinte „a Kneecap tudatosan képvisel vitát generáló, megosztó, provokatív véleményt, ami helyenként talán még jogsértő is, de pont ezért lesz a róla szóló vitának morális tétje.”
A TASZ azt is írja, hogy a vita „minden feszültségével együtt, a demokratikus közélet és a szabad véleménynyilvánítás fontos megnyilvánulása volt, aztán jött a magyar kormány, és mindent elrontott”, mivel nem hagyta vitázni a társadalmat érvelni, vitázni, mérlegelni, és hatalmi eszközzel avatkozott be. A jogvédő szervezet úgy véli, hogy a magyar kormány
„ezzel beszüntette a nyilvános társadalmi vitát, megmutatva, hogy a végső szó nálunk nem az érveké, hanem az önkényé.”
A TASZ sérelmezi, hogy a Kneecap tagjait Magyarország területéről kitiltó határozat indoklása nem ismerhető meg, ezért szerinte „lehet, hogy van nemzetbiztonsági kockázata a fellépésüknek, de az is lehet, hogy nincs.”
A jogvédő szervezet e miatt felveti a szólásszabadság korlátozhatóságának kérdését, de ennél sokkal fontosabb tartja, hogy
„egy olyan rendszert látunk működni, amelyben a politikai akaratot végrehajtó állami döntéseket nem lehet a bíróságokon hatékonyan vitatni.
Amelyben a közéleti vita nem a nyilvánosságban, hanem egy kormányzati utasítást tükröző határozatban ér véget.”
Világosan látszik, hogy a TASZ érvelése a véleménynyilvánítás szabadságát, a közéleti vita nyíltságát, és a szabadelvű jogállami hatalom önmérsékletét tekinti alapértéknek. Azonban megfeledkezik arról, hogy a Kneecap kitiltása önmagában nem önkényes, hanem egy szuverén állam nemzetbiztonsági döntése, amelyhez minden más demokráciában is joga van a végrehajtó hatalomnak,
különösen, ha az érintett személyek korábban radikális, erőszakot támogató, terrorista szervezeteket éltetve további gyilkolásra biztattak.
Franciaország, Németország és az Egyesült Államok is rendszeresen kitilt olyan külföldieket, akik potenciálisan szélsőséges nézeteket képviselnek.
Amiről nem beszél a TASZ
A TASZ álláspontja ebben az ügyben azért is félrevezető, mert figyelmen kívül hagy egy alapvető jogállami tényt: a nemzetbiztonsági ügyek indokolását, épp titkos jellegük miatt, sehol a világon nem hozzák nyilvánosságra. Ez nem magyar sajátosság, hanem a nemzetközi gyakorlat része.
A Kneecap-ügy kapcsán azt sugallani, hogy a döntés önkényes vagy jogellenes, miközben a vonatkozó nemzetbiztonsági eljárásrend pontosan ezt teszi lehetővé, tudatos csúsztatás.
A Sziget szervezői pontosan tudhatták, hogy Magyarországon, mint ahogyan más országban, nemzetbiztonsági kockázatot jelenthet, ha a Kneecap nyíltan Izraelt gyalázza, miközben a Hamász retorikáját ismétli és élteti az általuk brutálisan végrehajtott terrort, ezen túlmenően biztat is arra. Ez sem új fejlemény, nem is magyar sajátosság, ez a realitás.
A bíróságok szerepéről és a jogorvoslati lehetőségek minőségéről lehet, sőt szükséges is vitatkozni, de azt állítani, hogy egy titkosított döntés önmagában érvénytelen pusztán azért, mert nem nyilvános az indoklása, jogilag egyetlen demokratikus jogrendben sem áll meg.
Azaz a titkosság nem önmagában bizonyíték az önkényre, hanem a nemzetbiztonsági működés sajátos része.
A döntés arányossága, illetve a Kneecap rendelkezésére álló érdemi védekezési lehetőségek kérdése más természetű. Ilyen ügyekben, amennyiben uniós jogi érintettség is felmerül, a tagállami bíróságnak lehetősége van akár előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére az Európai Unió Bíróságához, de mindez nem változtat azon, hogy
az állam, különösen nemzetbiztonsági vagy közbiztonsági kockázat esetén, szuverén jogkörében dönthet egyes személyek beutazásának vagy tartózkodásának megtagadásáról.
Ez sem magyar sajátosság, nem is önkény, hanem az állam egyik alapvető jogosítványa. A Kneecap-ügyben lehet vitatkozni az arányosságról vagy a kulturális döntések helyességéről, de az eljárás jogalapját kétségbe vonni nem szakmai érvelés, hanem politikai állásfoglalás.
A TASZ figyelmét az is elkerülte, hogy a szólásszabadság nem korlátlan.
Mindenkinek jogában áll véleményt nyilvánítani, de ez nem jelenti azt, hogy bárhol bármi kijelenthető. A gyűlöletbeszéd, az erőszakra való felhívás és a terrorszervezetek nyílt támogatása már nem fér bele a szólásszabadság korlátai közé, amelyek betartatására és védelmére az állam hivatott, és amelyek megsértése ellen az államnak kötelessége fellépni.
Van jó válasz
A Sziget főszervezője úgy fogalmazott, hogy „nincsen jó válasz” a Kneecap-dilemmára, viszont az államnak feladata, hogy a rendelkezésre álló eszközökkel megfelelő választ adjon ilyen helyzetekben, hisz a trió tagjainak a holokauszt óta legnagyobb tömeggyilkosságot elkövető Hamászt éltető megnyilvánulásai – láttuk több országban az erre adott reakciókat – a magyarországi zsidó közösség biztonságérzetét fenyegetik, ugyanakkor egy terrorszervezet dicsőítése nyíltan aláássa a társadalmi béke elmúlt évtizedekben kialakult konszenzusát.
Továbbá a Kneecap felléptetése egy üzleti döntés, nem alkotmányos alapjog.
A kormány nem akadályozta meg a zenekar fellépéséről szóló vitát, a médiában, a közösségi terekben az továbbra is folytatható. A társadalmi vita fontos, és az állam nem a vitát lehetetlenítette el, hanem az Alaptörvényben, valamint a Büntető és Polgári Törvénykönyvben lefektetett törvények megőrzését, a rend és a köznyugalom védelmét szem előtt tartva döntött a Kneecap kitiltásáról.
A TASZ állítása, hogy a „kormányzat közhatalmi erővel vágja el a közéleti vitát” erős túlzás.
A döntés a Kneecap Szigeten való fellépésének kérdését döntötte el, ám a széles körben zajló polémia lehetőségét nem szüntette meg, ahogy láttuk, sokan megengedők mind a mai napig a terror éltetésével és az erőszakkultúra hirdetésével kapcsolatban.
Nem mellékesen a Sziget szervezője számára ezzel olyan vis major helyzet állt elő, mely megkímélte őket az esetleges szerződésbontás jogkövetkezményeitől.
Összegzésként: a szólásszabadság, a közéleti vita és a demokratikus elvek mellett fontos tudatosítani, hogy a szuverén állam joga megítélni, kit enged be a területére. A szólásszabadság nem jelenti automatikusan azt, hogy bárki bárhol felléphet. Ha egy állam végrehajtó hatósága úgy ítéli meg, hogy egy előadó megnyilvánulásai – például a terrorizmus dicsőítése vagy erőszakra való buzdítás – veszélyt jelenthetnek a nemzet vagy annak egyes csoportjai számára, akkor jogszerűen dönthet úgy, hogy megtiltja az illető belépését az országba.
Ez a döntés nem korlátozza az előadó véleménynyilvánításhoz való jogáról szóló társadalmi párbeszédet.
A valódi kérdés pedig az, hogy egy demokratikus társadalom elfogadhatónak tartja-e a terrorizmus éltetését, igazolását, különösen, ha politikai célok elérése érdekében az gyermekek és nők brutális meggyilkolásával jár.
Szalai Kálmán, a Tett és Védelem Alapítvány elnöke
Ez az írás a Tett és Védelem Alapítvány oldalán jelent meg eredetileg.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
- 19:36
2025. július 11. - 19:00
2025. július 9. - 08:28
2025. július 24.
