Izrael Entebbe-i rajtaütése után közel öt évtizeddel a művelet továbbra is a hadtörténelem egyik legmerészebb mentőakciójaként él az emlékezetben.
Az Entebbe-i izraeli akció nemcsak filmbe illő kivitelezésének, hanem a diplomácia, a megtévesztés, az áldozatvállalás és a másodpercek alatt meghozott döntéseknek köszönhetően, amelyek jellemezték.
Tíz kevésbé ismert tény
Íme 10 kevésbé ismert tény az 1976. július 3–4-én végrehajtott Entebbe-i rajtaütésről, más néven Mennydörgés-akcióról.
1. A Moszad kritikus hírszerzési szerepe: Az izraeli hírszerző ügynökség, a Moszad fontos információkat gyűjtött a túszejtők által korábban szabadon engedett túszoktól, köztük Patricia Martelltől, aki Bengáziban vetélést színlelt, hogy szabadon engedjék. Részletes beszámolója a gépeltérítők számáról és fegyverzetéről döntő fontosságú volt a rajtaütés megtervezéséhez.
2. Kenya titkos támogatása: Izrael Kenya együttműködésére támaszkodott, hogy C-130 Hercules repülőgépeit a Jomo Kenyatta nemzetközi repülőtéren feltankolhassa. Bruce MacKenzie kenyai mezőgazdasági miniszter rábeszélte Jomo Kenyatta elnököt, hogy segítsen, annak ellenére, hogy ez Uganda Idi Amin elnökének megtorlását vonhatta maga után.
3. Idi Amin autós konvojának utánzása: Hogy észrevétlenül közelíthessék meg a terminált, az izraeli kommandósok fekete ugandai zászlós Mercedes limuzinokat és Land Rover autókat használtak, utánozva Idi Amin jellegzetes autós konvoját. Ez a megtévesztés segített nekik közel kerülni a terminálhoz, mielőtt támadásba lendültek.
4. Joni Netanjahu halálának vitatott körülményei: A rajtaütés résztvevői között vita folyik arról, hogy miért halt meg Jonatan Netanjahu, a művelet parancsnoka. Egyesek szerint ő kezdett elsőként tüzelni az ugandai őrökre, ezzel elveszítve a meglepetés erejét és magára vonva a védők figyelmét. Mások úgy azt állítják, hogy egyik beosztottja, Muki Betser, megtorpant futás közben, ami zavart okozott a csapatban, lehetőséget teremtve a védőknek az izraeli parancsnok lelövésére.
5. A gépeltérítők: A gépeltérítők között volt két palesztin a Népi Front Palesztina Felszabadításáért terrorszervezetből, valamint két német, Wilfried Böse és Brigitte Kuhlmann a kommunista Forradalmi Sejtektől. Böse állítólag habozott a rajtaütés során, és arra buzdította a túszokat, hogy rejtőzzenek el, amit egyesek kétségbeesésként értelmeznek.
6. Idi Amin személyes részvétele: Az ugandai diktátor, Idi Amin szinte naponta meglátogatta a túszokat, közvetítőnek mutatva magát, miközben titokban támogatta a gépeltérítőket. Rezsimje védelmet és ellátmányt biztosított a túszejtőknek, ami bonyolította a mentőakciót.
7. Tragikus hiba a rajtaütés során: Az egyik túsz, Jean-Jacques Maimoni, egy 19 éves francia bevándorló Izraelben, meghalt, amikor felállt a rajtaütés során, és az izraeli kommandósok tévesen eltérítőnek hitték.
8. Uganda megtorlása Kenyával szemben: A rajtaütés után Idi Amin megparancsolta körülbelül 245 kenyai meggyilkolását Ugandában, köztük az Entebbe repülőtér személyzetét, megtorlásul Kenya támogatásáért. Am megtorlástól való félelem miatt további 3000 kenyai menekült el Ugandából.
9. A művelet időzítése: A rajtaütés 1976. július 4-én történt, amely egybeesett az amerikai függetlenségi nyilatkozat 200. évfordulójával. Az időzítést néhány amerikai szakértő szimbolikus lépésként értékelte, bár a kétszázadik évforduló ünnepségei miatt a média kezdetben csak korlátozottan foglalkozott a rajtaütéssel.
10. Nemzetközi jogi viták: Az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1976. július 9-én vitatta meg a rajtaütést, amely során Uganda szuverenitásának megsértésével vádolta Izraelt. Míg a nyugati országok, mint az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Nyugat-Németország „önvédelemként” tekintettek a műveletre, mások, köztük az ENSZ főtitkára, „agressziónak” minősítették (ekkoriban az osztrák Kurt Waldheim volt az ENSZ-főtitkára, aki a második világháborúban a Wehrmachtban szolgált).
Ezt a cikket szerkesztőségünk a sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
