Ha a Nyugat meg akarja akadályozni, hogy Irán atomhatalommá váljon, akkor a rezsim megdöntésére kell koncentrálnia. Elemzés.
Az iráni helyzet elemzése a Moszad korábbi terrorizmus-ellenes vezetőjétől.
„Ezzel az aláírással térdre kényszerítjük a Nyugatot!”
Teherán, 2020 június. A terem tele volt „Halál Amerikára” feliratú zászlókkal és forradalmi fényképekkel. Az iráni ajatollah, Ali Hámenei lassan belépett. A kamerák villogtak. Leült, körülötte segédek serege. Az asztalon feküdt az „Stratégiai cselekvési terv”, Irán urándúsítási programja, mely válasz volt az amerikai szankciókra.
Elérkezett a történelmi pillanat. Az állami televízió bemondója prófétai hangon mondta:
„Ezzel az aláírással térdre kényszerítjük a Nyugatot!”
Hámenei ünnepélyesen felemelte a tollat. Elkezdett írni – de a papír üres maradt. Erősebben nyomta – semmi. Öt másodperc némaság következett. Hámenei körbenézett, elhallgatott, majd suttogva mondta: „Ez egy összeesküvés.” Végül egy segítője új tollal jelent meg, az aláírás elkészült. A közönség udvariasan tapsolt.
Ez csak egy technikai hiba volt – de ez a pillanat megmutatta a férfi gondolkodásmódját: mélyen gyanakvó, a paranoia határán járó, minden tárgy mögött láthatatlan kezeket feltételező személy.
Egy paranoiás vezető egy forrongó korszakban
A 86 éves vezető vasmarokkal irányítja Irán politikáját immár 1989 óta. 1981-ben egy merényletben szerencsétlenség érte, amikor egy sajtótájékoztatón egy magnó felrobbant, és súlyosan megsebesült és majdnem elvesztette jobb kezét. Ez a trauma erősítette meg mély gyanakvását minden belső és külső szereplő iránt.
Nincsen számára igazán különbség politikai riválisai, a civil ellenzékiek, a CIA ügynökei vagy a teheráni utcán tüntető fiatalok között – számára mind potenciális ügynökök egy globális összeesküvésben, amelynek célja az Iszlám Köztársaság megdöntése. Ezért Hámenei soha nem pusztán uralkodónak tekintette magát, hanem a 1979-es forradalom utolsó védelmezőjének.
A kölcsönös gyanakvás működési mechanizmusai
Ezek a félelmek arra késztették Hámeneit, hogy Iránban egy kifinomult belső megfigyelő hálózatot építsen ki, amelyben több szervezet felügyel, kémkedik és akár egymásról is jelentést tesz:
a Forradalmi Gárda hírszerzése figyeli a hadsereget, a titkosszolgálat a belügyminisztériumot, míg a polgári hírszerzés pedig egészen függetlenül működik.
Ez a széttagolt rendszer megakadályozza, hogy egy személy túl nagy hatalomra tegyen szert, ugyanakkor állandó félelem, hallgatás és feszültség légkörét teremti meg.
Velajat-e Faqih: A teljes uralom doktrínája
Ez a hitvallás a síita jogelvre nyugszik, amit Velajat-e Faqihként ismerünk – ami az iszlám jogtudósok uralma. Eszerint csak egy magas rangú vallási vezető (faqih) lehet az állam élén, amíg a Rejtőzködő Imám vissza nem tér.
Hámenei megtestesíti ezt, ugyanakkor tudja, hogy még a vallási legitimitása is megrendülhet, ha a nyilvános felkelések vagy gazdasági zavargások sorozata megtépázza a hatalmát.
Legmélyebb félelme az, hogy „az utolsó ajatollahként” emlékezzenek rá – aki alatt összedőlt az iszlám forradalom.
A valódi fenyegetés: belső ellenség, nem külső
Bár Hámenei gyakran beszél a „Nagy Sátánról” – az Egyesült Államokról –, valójában a legnagyobb veszély belülről fenyegeti őt. Jól emlékszik a 2009-es választások után történt tömegtüntetésekre, valamint a 2019-es és 2022-es megmozdulásokra.
Válaszreakciója a vérbefojtás volt: több száz embert megöltek, ezreket letartóztattak, és blokkolták az internetet.
Minden sztrájkot vagy tüntetést létező fenyegetésként kezel, erőszakkal lép fel, az aktivistákat bebörtönzi, és belső gazdasági nyomást fegyverként alkalmazza.
A sofőrök sztrájkja – és a Nyugat árnyéka
Kevés szó esik róla, de az elmúlt hetekben Iránban a teherautósofőrök sztrájkolnak. Az üzemanyaghiány, a karbantartási költségek növekedése és a hosszú távú tiltakozások miatti gazdasági érzékenység váltotta ki a zavargásokat. Egyik sofőr a külföldi médiának ezt mondta:
„Tíznegyed napja sztrájkolunk. Nincs pénzünk. Hol van Trump, hogy segítsen nekünk?”
Ez nem feltétlenül Trumpnak szól, hanem egy kiáltás a nyugati beavatkozásra – nem csak katonai, hanem gazdasági és társadalmi értelemben is: támogatni a tüntetések gócpontjait, logisztikai támogatást nyújtani, és biztosítani a szabad kommunikációt.
Hámenei ezt jól látja, ezért hatalmas erőforrásokat fordít a megfigyelésre, a letartóztatásokra, valamint arra, hogy különböző társadalmi rétegeket egymástól elszigetelten tartson.
Nukleáris tárgyalások az Egyesült Államokkal: diplomácia és robbantás között
Hámenei tudja, hogy a Nyugat többször is visszavonta már a követeléseit. Miután kilépett a nukleáris megállapodásból, Trump számos feltételt szabott, de idővel politikai ereje gyengült, és a nyomás csökkent.
Az ajatollah szeret emlékezni arra, hogy korábban az Egyesült Államok többször is engedett – feloldotta a szankciókat, lemondott alapvető követelésekről, és győzelem nélkül tért vissza a tárgyalóasztalhoz.
Ez számára bizonyíték arra, hogy a Nyugat nem kitartó a hosszú távú konfrontációban.
Hámenei hosszú távú memóriával rendelkezik. 1988. július 3-án az USA véletlenül lelőtte az IR655-ös iráni repülőgépet, melynek 290 utasa életét vesztette. Hetekkel később Ruhollah Homeini nyilvánosan azt mondta, hogy „megitta a méregkehelyet”, és beleegyezett a fegyverszünetbe – ami gyakorlatilag a megadás volt Szaddam Husszein iraki vezető előtt. Az oka ennek:
félelem az amerikai közvetlen beavatkozástól.
Ekkor Hámenei volt az elnök, és döntéshozó pozícióban volt. A megaláztatás és a tanulság mélyen bevésődött tudatába. Ezért ma, bár keményvonalas imázsát mutatja, nem törekszik közvetlen összecsapásra az Egyesült Államokkal. Rémálma egy amerikai támadás, amely destabilizálná a rezsimet, és őt, mint utolsó ajatollahot, a rezsim összeomlásának felelősévé tenné.
A mérgezett kehely és a halhatatlanság illúziója között
Hámenei történelmi kereszteződésnél áll. Egyrészt azt szeretné, ha úgy emlékeznének rá, mint aki megőrizte a forradalmat, a nukleáris programot és az „ellenállás tengelyét”. Másrészt tudja, hogy a bukás belülről jöhet – a gazdasági repedések, a kimerült hatalmi struktúrák és az üzemanyaghiány miatt.
Ahogy a francia filozófus Michel de Montaigne mondta:
„A legjobb király az, aki tudja, mikor kell letennie a koronát – mielőtt az leesik a fejéről.”
De Hámenei nem az a típus, aki könnyen lemond. Ha a Nyugat meg akarja akadályozni, hogy Irán atomhatalommá váljon, akkor nemcsak egy nukleáris megállapodásra kell törekednie, hanem a rezsim megdöntésére is.
Ez nemcsak katonai erőből lehetséges, hanem a katonai erő, a gazdasági nyomás és a belső zavargások támogatásának együttes alkalmazásával. Ez a három tényező együtt térdre kényszerítheti a rezsimet.
Oded Ailam a Moszad terrorelhárítási osztályának volt vezetője, jelenleg pedig a Jeruzsálemi Biztonsági és Külügyi Központ (JCFA) kutatója.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.
- 14:54
2025. június 15. - 21:00
2023. január 4. - 19:33
2025. június 14.
