A művészvilágban teljesen egyedülálló helyről merít ihletet festményeihez az egykori túsz.
Andrej Kozlov, volt izraeli túsz New York-i Hudson Yards környékén található stúdiójában olyan festmények sorkazonak, amelyeket a Hamász fogságban töltött nyolc hónap ihletett.
Szabad emberként
A 28 éves Kozlov képein fegyverek, kétségbeesés, hitetlenség és a fájdalom pillanati jelennek meg. Az egyik vásznon egy sötét utca látható, amelyen egykori fogvatartói vezették végig, másikon egy ház az éjszakában, amelynek ablaki meleg fényt árasztanak.
„Ha sötétség vesz körül, akkor is lehet fény odabent”
– magyarázta az alkotó.
Andrej Kozlov ma már szabad ember és csodának tartja, hogy túlélte mindazt a borzalmat, amit most festményein keresztül jelenít meg. Majdnem egy évvel szabadulása után Kozlov többnyire boldog és kiegyensúlyozott, tényszerűen tud beszélni megpróbáltatásairól. Él és hálás, de magán viseli azoknak a terhét, akik még mindig fogságban vannak. Már nem túsz, de tudja, hogy a világ talán örökké így fog tekinteni rá.
A Nova fesztiválról hurcolták el
Kozlov Szentpéterváron nőtt fel és a kötelező katonai szolgálat után, 2022-ben döntött úgy, hogy Izraelbe költözik. A volt izraeli túsz a Nova fesztiválon biztonsági őrként vállalt munkát, ahol a harmadik nap hajnalán kitört káosz során ejtették túszul.. Ahogyan arról a Neokohn beszámolt, Kozlov elrablásának első perceiben még azt hitte, hogy biztonságos helyre viszik, majd később Gázában találta magát megkötözve, bántalmazva.
Nyolc hónap alatt nyolc különböző házban tartották fogva, körülbelül két tucat különböző fegyveres felügyelete alatt, akik mellette éltek. Néhányan színlelték az együttérzést, mások állatokként bántak vele. Egyes helyeken penészes, nyirkos matracon aludt, máshol jobb körülmények között.
A fogság hozta felszínre tehetségét
A fogságban idővel furcsa szokásai alakult ki. Arab szavakat tanult el fogvatartóitól, hébert pedig a többi túsztól. Beszélgettek zenéről, nőkről, az előző életükről. Fantáziált a szökésről, de tudta, hogy sosem jutna ki élve Gázából. Néha arra gondolt, vajon gondolatban üzenhet-e a szüleinek. Máskor megpróbált Istenhez beszélni.
Néhány hónap után fogvatartói adtak neki egy ceruzát és egy jegyzetfüzetet. Kozlov gyerekkora óta tudta, hogy van művészi tehetsége, de volt, hogy évekig nem rajzolt. A fogságban viszont semmi mással nem tudott foglalkozni, így naponta rajzolt karikatúraszerű űrlényeket, a Keresztapa című film Don Corleonéját, vagy azt az orosz nyaralót, ahol gyermekkorának legboldogabb napjait töltötte. Célokat is leírt, például, hogy ugyanaz az ember térjen haza vagy talán egy még jobb, hogy jobban használja a képességeit és hogy szabad legyen.
Eufórikus élmény
A drámai akcióra, amikor három másik izraeli tússzal együtt kiszabadították Kozlovolt, eufórikus élményként gondol vissza a művész.
„Érezni a friss levegőt, látni a tengert, a homokot, a felhőtlen eget. Eufória.”
– nyilatkozta Kozlov.
Kiszabadulását követően néhány éjszaka felriadt, azt gondolva, visszakerült arra a nyirkos gázai matracra. Néha meg kellett csípnie magát, hogy elhiggye, tényleg szabad. Szabadsága első hónapjait Izraelben töltötte, majd az Egyesült Államokban utazott. Idén év elején visszatért Izraelbe, de túl sok emlék tört rá, így ismét visszautazott Amerikába.
Időközben megvalósította célját, újra festményeket alkot. Közelgő kiállítása egy többnyire akrilképekből álló sorozat az elfogásáról, a fogságban töltött időről és szabadulásáról. Még néhány festményt szeretne befejezni ebben témában, majd új inspirációk felé szeretne fordulni, és talán egy könyvet írni.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.
