A híres filmes unokája jelentette be a hírt.
Marcel Ophuls 1969-es dokumentumfilmje, a „A bánat és a szánalom” megdöntötte azt a második világháború utáni francia nemzeti mítoszt, miszerint a lakosság túlnyomó többsége az ellenállás aktív tagja lett volna.
Marcel Ophuls élete
Marcel Ophuls, a díjnyertes zsidó dokumentumfilmes május 24-én, 97 éves korában elhunyt délnyugat-franciaországi otthonában – erősítette meg unokája, Andreas-Benjamin Seyfert hétfőn az Associated Pressnek.
Ophuls 1927-ben Hans Marcel Oppenheimer néven született Frankfurtban Hilde Wall német színésznő és Max Ophuls zsidó apja gyermekeként, aki maga is híres filmrendező volt a maga idejében.
Amikor a nácik hatalomra kerültek, a család 1933-ban más neves rendezőkkel, Fritz Langgal és Billy Wilderrel együtt Franciaországba távozott. Párizsban Max megkereszteltette a fiát, de a német megszállás után ez nem jelentett védelmet, és a család ismét elmenekült, és az Egyesült Államokban talált biztonságot, ahol Marcel Hollywoodban nőtt fel.
Visszatérés Franciaországba
A neves francia filmrendező 1969-es “A bánat és a szánalom” című dokumentumfilmje úttörő alkotásnak számított, amely a második világháború alatti francia kollaboráció és ellenállás összetett viszonyait tárta fel a clermont-ferrandi közösség példáján keresztül. A film különösen radikálisnak számított a bemutatása idején, mivel megtörte a háború utáni francia nemzeti mítoszt, miszerint a lakosság túlnyomó többsége az ellenállás aktív tagja lett volna.
Ophuls objektív hangvételű, hosszú interjúk és archív felvételek révén mutatta be, hogyan lavíroztak az emberek a túlélés, a morális döntések és a politikai kompromisszumok között, miközben felfedte a megszállás alatti mindennapok erkölcsi dilemmáit. A film évtizedekkel később is erős vitákat vált ki Franciaországban, ahol egészen 1981-ig nem is mutatták be azt.
A „Lyon mészárosa” néven ismert náci háborús bűnösről szóló későbbi dokumentumfilmje, a Hotel Terminus; Klaus Barbie élete és kora 1988-ban Oscar-díjat hozott Ophulsnak.
Ophuls később Európa más konfliktusaira fordította figyelmét. “Az általunk látott bajokat” (The Troubles We’ve Seen) főként a boszniai fővárosban, Szarajevóban forgatták 1993-ban, a jugoszláv háborúk idején, míg a Sense of Loss (A veszteség érzése) az észak-írországi zavargásokat dokumentálta.
A Guardian szerint Ophuls az elmúlt években egy, a palesztin területek izraeli megszállásáról szóló filmen dolgozott, amelynek a tervezet címe Kellemetlen igazságok volt.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.
